A Nemzetközi Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) jelentése szerint 2010-ben az északi-sarki jég legnagyobb kiterjedését március 31-én érte el 15,25 millió négyzetkilométerrel. A műholdas mérések 1979-es indulása óta ez volt a legkésőbbi időpontja a maximum beállásának. Úgy tűnt, a sarki jég már március elején elérte legnagyobb méretét, de egy kisebb olvadás után ismét növekedésnek indult egészen a hónap utolsó napjáig. A tél végi növekedés elsősorban a Bering- és Barents-tenger vidékén tapasztalható rendkívül hideg, szeles időjárásnak köszönhető. Ugyanakkor a központi jégtakaró térségében az átlagosnál kissé enyhébb volt a tél, és ennek megfelelően ott a szokásosnál vékonyabb volt a jég.
Az északi-sarki jégtakaró átlagos márciusi kiterjedése 15,1 millió négyzetkilométer volt. Ez ugyan 650 ezer négyzetkilométerrel kisebb, mint az 1979-2000 közötti átlag, de 670 ezer négyzetkilométerrel nagyobb a 2006-os minimumnál. Az átlagoshoz képest nagyobb volt a jégfelszín a Bering- és a Balti-tengeren, ugyanakkor a Baffin-öbölben és Kanada északkeleti partvidékein a szokásosnál kisebb területet borított jég. Máshol a jégpáncél kiterjedése megfelelt a sokéves átlagnak.