Égessük el a Napban: sci-fi ötletek atomhulladék ellen

2010.05.05. 15:30
Közel 500 atomerőmű termel veszélyes, még igen sokáig sugárzó, így állandó veszélyforrást jelentő hulladékot. Hatékonyabb lenne egyszer és mindenkorra megszabadulni az atomhulladéktól. Az ötletek a Napba szórástól a még kísérleti üzemmódban levő fúziós atomreaktorokig szóródnak.

Földünkön jelenleg közel 500 atomerőműben keletkezik veszélyes, még igen sokáig sugárzó hulladék, mint ahogy sok egészségügyi, ipari és kutatórészlegben is. Ugyancsak köztudott, hogy a világ jó néhány országában több ezer különféle atomfegyvert (nukleáris töltetet) tárolnak. Csernobil óta indokolt a környezetvédőknek az a félelme, hogy a valamiképp kiszabaduló aktív nukleáris atomhulladék akár a földi életet is elpusztíthatja.

A mélyben, jól záró kőzetrétegek alatti barlangokban történő tárolás sem veszélytelen. (A paksi atomerőműben dolgozó szakemberek alig sugárfertőzött ruházatának a Bátaapáti közeli mélyaknákban tárolását is csak nagy nehezen sikerült megoldani.) Ezért sokan a sugárzó hulladék megsemmisítését javasolják.


A magma sem elég forró hozzá

Az egyik felvetés szerint a radioaktív hulladékot bele kellene szórni a lakott területektől messze működő vulkánok krátereibe, ott aztán a fortyogó lávában megsemmisülne. A kézenfekvő megoldásnak azonban Charlotte Rowe, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium geofizikusa szerint leküzdhetetlen akadályai vannak.

Forrás: AFP

Így tiltakoztak 2009 augusztusában a sugárzó hulladékot termelő atomenergia ellen Berlinben, a brandenburgi kapunál

Az egyik az, hogy még a legforróbb magma sem eléggé forró az uránrudak és az azokat burkoló cirkónium elégetéséhez. Ahhoz egy termonukleáris reakció hőjére, azaz "atombomba" robbanására lenne szükség.

Gátló tényező az is, hogy a fel-le áramló láva visszajuttathatja a felszínre a hulladékot, amelyet aztán egy hirtelen bekövetkező vulkánkitörés kilövellhet a magasba, a légkörbe. Onnan a szelek igen messzire elsodorhatják a radioaktív anyagokat. S akkor nemcsak - mint az izlandi vulkánból - a légi forgalmat megbénító, hanem pusztító sugárzással is terhelt hamu hullana - arról nem is szólva, hogy a távoli vulkánokhoz való szállítás, illetve a kráterbe juttatás is elég kockázatos.

Egy másik javaslat szerint a nukleáris hulladékot - vagy akár a feleslegessé vált, leszerelésre kerülő atombombákat - rakétákkal bele kellene lőni a Napba, mert a csillag forrongó plazmaanyagába csapódva csupán jelentéktelen mértékben befolyásolnák a működését - mintha csak gyufaszálat dobnánk egy lángoló olajkútba. (A Nap felszíni hőmérséklete 5500 kelvin körül van, de a koronában meghaladja a félmillió kelvint.)


A nem szennyező reaktorok egyelőre többet fogyasztanak, mint termelnek

A Nap atomtemetőként való felhasználásával az az alapvető baj, hogy bár kis szondákat már sikerült a csillag közelébe juttatni, sok tíz tonnányi hulladékot odaszállítani képes rakéták még nincsenek. És ha lennének is, egy esetleges baleset - mint amilyen tavaly történt az amerikai űrhivatal karbonfigyelő űrobszervatóriumával, az OCS-vel, amely rakétahiba miatt visszazuhant a tengerbe - pusztító atomhulladékkal fertőzné meg a tengerek és a szárazföldek élővilágát.

Sokkal gazdaságosabb megoldást javasol a Lawrence Livermore (LL) kutatóintézet: az általuk kidolgozott, LIFE rövidítésnevű fúziós reaktor mielőbbi megalkotását. A jelenlegi reaktorokban az uránrudakban atomhasadás révén keletkezik hő, és közben a rudak átalakulnak, például plutóniummá. Ezzel szemben a magfúzión alapuló erőműben az atomok egyesülése gerjesztene százszor akkora hőt, ráadásul úgy, hogy a tervezők számításai szerint a fúzió során keletkező új atomok már nem lennének radioaktívak, így a már "kiégett", és most csak gondok árán tárolható, hulladéknak számító rudak sem.

Az elsősorban fegyverkutatással foglalkozó LL 2009. május 30-án jelentette be, hogy 192 lézersugár összpontosításával tervezik olyan hőmérsékletre felhevíteni a hidrogénatomokat, mint amilyen hő a természetben csak a csillagok magjában fordul elő. Az atomfúzió beindításához közelebb vezető kísérleteket 2010 nyarán tervezik elindítani.

Ezzel együtt valóban működőképes, az áramszolgáltatásban is hasznosítható fúziós reaktor megépítése nem valószínű 2050 előtt. A megvalósításhoz legközelebb az 500 megawattosra tervezett ITER kísérleti reaktor áll a franciaországi Cadarache-ban, amely az Európai Unió, Japán, Dél-Korea, az Egyesült Államok, India és Kína közös kutatási projektje. A reaktor megépítése a tervek szerint 2018-ban fejeződik be, és a jelenlegi állás szerint 10 milliárd euróba kerül.

KAPCSOLÓDÓ CIKK