Hozzávalók: egy jégkristályokból álló pehelyfelhő, hatszögletű, a horizonttal párhuzamosan elhelyezkedő jégkristályok és napfény. Az eredmény egy ritka légköroptikai jelenség, a parhélikus ív.

 

Az alábbi fotón egy úgynevezett parhélikus ív legfényesebb része látható. A meglehetősen ritka légköroptikai jelenséget, a 120 fokos parhélikus ívet Marietta városa környékén, az USA Georgia államában fotózták október 30-án. Hogyha az ív kialakulását semmi sem zavarja, a Nap magasságában körbefogja az egész eget, és úgy tűnik, mintha átmetszené magát a Napot.

Forrás: [origo]

Így nézett ki a georgiai égen a parhélikus ív. Teljes méretben a fotó itt tölthető le

A parhélikus ív a halojelenségek közé tartozik, akárcsak a melléknap: e tünemények hasonlítanak a szivárványra, csak nem a vízcseppeken, hanem a jégkristályokon megtörő fény hozza létre őket. Ilyen légköroptikai tünemények akkor figyelhetők meg, amikor nyolc-tíz kilométeres magasságban jégkristályokból álló felhők alakulnak ki.

A cirrus- (pehely-) felhők jégkristályai leggyakrabban hatszög alapú lapokat vagy hasábokat képeznek. A különböző kristályformák és eltérő elhelyezkedésük határozza meg, milyen alakú jelenséget látunk a földfelszínen; a kristályok állásától függ ugyanis, hogy melyik lapon jut be, törik meg vagy verődik vissza a fény. 120 fokos parhélikus ív akkor látható, amikor a napfény szinte vízszintesen törik meg a horizonttal körülbelül párhuzamosan fekvő, hatszögletű jégkristályok oldalain.