Hamar vége lesz az olcsó energiának a szénfaló Kína miatt

2010.11.18. 16:16
Hamisak azok a remények, amelyek szerint a 2060-as évekre jórészt elfogyó kőolajat a másik fontos energiahordozóval, a szénnel lehetne pótolni. A világ gyárközpontjává vált Kína olyan ütemben pusztítja a szenet, hogy ugyanúgy megugorhat az ára, mint ahogyan az olajé az utóbbi évtizedben.

Korábbi, Mennyi maradt még a Földből? című cikkünkből kiderült, hogy a kitermelhető kőszén 90 százaléka körülbelül 2070-re fogy majd el. Számos ország energiapolitikáját viszont addig is felboríthatja az, ha a következő évtizedekben jelentősen megdrágul a szén.

E fontos energiahordozó árnövekedése minden iparágban érezteti a hatását, márpedig hibás az a feltételezés, hogy a szén olcsó marad - állítja a Nature tudományos hetilap szerdán megjelenő számában két kaliforniai kutató, Richard Heinberg és David Fridley. Az olcsó kőolajjal kapcsolatban hasonló kételyek merültek fel a szakértők között az 1990-es évek végén, mint most a szénnel. Jelenleg 80 dollár körül mozog egy hordó kőolaj, ami háromszor annyi, mint amennyit a hivatalos becslések az 1990-es években maximális árként előre jeleztek. (Szintén nőttek a költségei az új lelőhelyek feltárásának és a kitermelésnek is.)

A két kutató állításait elsősorban több, az utóbbi három évben megjelent elemzésre alapozza, amelyek központi állítása egybehangzóan a következő: a felhasználható szénkincs mennyisége kisebb, mint ahogy korábban a geológusok becsülték. A legpesszimistább becslés az Energy szakfolyóirat 2010 augusztusi számában jelent meg. A korábbi kitermelések adatait elemző cikk szerint a világszerte működő bányákból kinyerhető szén mennyisége már 2011-ben eléri a történelmi csúcsot.


A szénfaló Kína

A szén drágulásának másik oka a kereslet folyamatos növekedése - ennek hátterében főként az áll, hogy Kína lett a világ talán legfontosabb gyártóközpontja. Míg az 1990-es években évi 0,45%-kal nőtt a szén iránti kereslet szerte a világban, 2000 óta már évi 3,8%-ra emelkedett. A Kínai Népköztársaság egyben a világ legnagyobb szénkitermelője - a teljes szénmennyiség 40%-át bányásszák Kínában - és a legnagyobb fogyasztója is.

Ezzel együtt nehéz pontosan megbecsülni, mennyi gazdaságosan kitermelhető kőszén áll a fosszilis tüzelőanyagokra alapozott világgazdaság kiszolgálására - ismerik el a Nature-ben közlő kutatók. A kínai illetékesek, pontosabban a pekingi föld- és erőforrásügyi minisztérium 2000-2010-es felmérésekre hivatkozva azt állítja, hogy a népköztársaságnak elegendő széntartalékai vannak felfűtött gazdasága további működtetésére. E szerint az ország a világ második legnagyobb, 187 milliárd tonnás szénvagyona fölött rendelkezik, ami a 2009-es hárommilliárd tonnás felhasználással számolva még 62 évig elég (a széntartalékok toplistájának első helyén az USA áll).

Forrás: Nature

A kitermelhető szénmennyiség 2008-ban a tíz legnagyobb kitermelő ország jelentései szerint (forrás: Nature, az Energia Világtanács nyomán). A jobb minőségű szenek - közte a magasabb bitumentartalmúak és az antracit, az ábrán szürkével jelölve - fogynak el hamarabb

A két, a legnagyobb szénvagyonnal rendelkező ország között különbség van abban, mennyire bonyolult kitermelni a szenet. Az USA szénvagyonának számottevő része elérhető külszíni fejtéssel, míg a kínai szén 90%-át már most is ezer méter mélységű aknákból kell a felszínre hozni. Heinberg és Fridley becslései szerint a kínai szénvagyon kinyerése egy idő után olyan technológiai nehézségeket vet föl, hogy nem lesz más megoldás, mint bezárni a gazdaságtalanná váló bányákat (mint ahogy az Magyarországon is történik: az utolsó mélyművelésű szénbánya, a márkushegyi december 31-én zár be).

De mikortól is lehet széndrágulásra számítani? A jövőbeli kitermelés meghatározására először King Hubbert geofizikus vetítette ki a kibányászott mennyiséget mutató történelmi adatokat. Hubbert a módszert először az USA kőolajvagyonára alkalmazta, így sikerrel jelezte előre, hogy az Államokban az 1970-es évek elején tetőzik az olajkitermelés. Ugyanezzel a módszerrel két kínai akadémikus, Tao és Li 2007-ben azt jelentette be, hogy a 187 milliárd tonnás szénvagyon kitermelése már 2025-ben eléri a csúcsot. Az azután kinyert szén minősége már bizonytalanná válik, kibányászásának ára emelkedni fog.


Mikor érik el a kitermelési csúcsot?

A kitermelési csúcsok meghatározása attól is függ, melyik hivatalos adatot tekintjük kiindulópontnak. A kínai illetékesek 1992-ben azt közölték az Energia Világtanáccsal, hogy az ország szénvagyona 114,5 milliárd tonnára rúg. A berlini Energy Watch Group kutatócsoport ebből kiindulva azzal számol, hogy a csúcs már 2015-ben bekövetkezik, és 2020-tól gyors ütemben csökken a kitermelés.

Szintén a drágulásról szóló előrejelzéseket támasztja alá, hogy folyamatosan nő az igény erre az energiahordozóra. A kínai energiakutató intézet előrejelzése szerint a jelenlegi 3 milliárd tonnán túl további 700-1000 millió tonnával nő meg az ország szénigénye 2020-ra, ami máris 33 évnyire csökkenti a széntartalékot. Amennyiben a következő évtizedekben a felhasználás a kínai gazdaság tervezett növekedésével párhuzamosan bővül, akkor mindössze 19 évnyire lesz elég a szénvagyon.

Forrás: Nature

Túlbecsülik a szénvagyont
A széntartalékokkal a geológusok a műszaki és gazdaságossági tényezők figyelembevételével számolnak - könnyen előfordulhat például, hogy egy széntelep olyan mélységben fekszik, amelyet még a bányatechnológia jövőbeli fejlődését beleszámítva sem éri majd meg kitermelni. Az utóbbi évtizedek altalajkincsekre vonatkozó kutatásainak legtöbbször az volt a tanulsága, hogy az egyes országoknak csökkenteniük kellett a kitermelhető készletek nagyságát, miután pontosabban meghatározták az illető telér helyét, mélységét, vastagságát és minőségét.

Nemrég, 2003 és 2008 között ilyen revíziót kellett végrehajtani Németországban és Dél-Afrikában, miután kiderült, hogy mindkét országban egyharmaddal becsülték túl a szénkészletek nagyságát. Emlékezetes az is, hogy az első brit szénkutatás a 19. században még azzal kecsegtetett, hogy az országnak 900 évi tartaléka van. Ehhez képest a jelenleg ismert szénvagyon még tizenkét évre elég a szigetországban, és az ipari forradalom központjában a szénbányászat alig létező iparággá zsugorodott. Az Egyesült Államokban a 20. század elején 5000, 1974-ben 400, jelenleg 240 évre becsülik azt az időt, amíg az ország kifogy a szénből. A kivétel India és Indonézia, ahol kiderült: alulbecsülték a széntartalékokat.


A világ óriás szénfelhasználójának ráadásul nehéz lesz lemondania erről az energiahordozóról. A Kínában kitermelt szén fele az erőművekben ég el (az áram 80%-át hőerőművek termelik), míg további 16%-ot a világ legnagyobbjának számító vas- és acélipara használ fel. Észak-Kínában több százmillió ember télen szénnel fűt (ez 6%-a az összkitermelésnek). A maradék 28%-ot a cement- és a vegyipar használja fel. Noha az ország gyors ütemben bővíti földgázfelhasználását, csak a fűtésre használt szén kiváltása megduplázná az 1,33 milliárdos ország gázfogyasztását.

Ezen felül a kínai kormányzat a következő tizenöt évben további 350 millióval tervezni növelni a városi lakosság számát, amihez gyors ütemben építkezni kell, s ehhez cement, acél, alumínium és réz szükséges - mindehhez pedig szén. A következő évtizedben Kína a gazdasági növekedés és a városiasodás miatt 700 millió tonna szenet fog felhasználni, feltéve, ha egyúttal az ambíciózus energiatakarékossági és alternatív energiaforrásokról szóló terveit is megvalósítja.


Az import sem megoldás

Számíthat-e szénbehozatalra Kína, ha már a saját tartalékai elkezdenek kimerülni? Nincs rá garancia - válaszolják a Nature szerzői. A legnagyobb, évi egymilliárd tonnát a felszínre hozó USA saját maga használja fel a szenet. A legnagyobb szénexportőrök, Ausztrália, Dél-Afrika és Indonézia 250-400 millió tonnás kitermelése eltörpül az igényhez képest. Oroszország szibériai szénlelőhelyeit ki lehetne termelni, de akkor az energiahordozót vasúton kellene Kínába szállítani, ami többe kerül a vízi úthoz képest - így további dráguláshoz vezet.

A dráguló szén felülírhatja a szén-dioxid-temetőkkel (CCS) kapcsolatos terveket is. A CCS-technológia lényege, hogy a szénerőmű szén-dioxid-kibocsátását földalatti tározókba pumpálják, így nem fokozza az üvegházhatást. Ám ha véget ér az olcsó szén korszaka, sem hagyományos, sem CCS-sel ellátott, "tiszta" szénalapú hőerőművet sem éri majd meg építeni.

"A kereslet növekedése és a fogyatkozó tartalékok elkerülhetetlenül a szén (és következésképp a szénalapú erőművek áramának) drágulásához vezetnek a világpiacon, még azokban az országokban is, amelyek jelenleg nem szorulnak szénbehozatalra. Úgy véljük, 2020 után a világ tartalékai nem lesznek elegendők az előre jelzett energiaigény kielégítésére, így korlátozni kell az egész társadalom energiafelhasználását, beleértve a mezőgazdaságot, az ipari termelést és a szállítást is" - ez a kutatók végkövetkeztetése. Hozzáteszik: mindenképpen aktualizálni kell az USA geológiai szolgálatának 1970-es évekbeli adatait a szénvagyonról, és világszerte növelni kell az ásványkincs-előrejelzések pontosságát.

"A megoldás: cserélni az elavult energiainfrastruktúrát, a lehető legtöbbet befektetni az energiatakarékosságba és a megújuló energiaforrások kiaknázásába, de még így is bele kell törődni abba, hogy lassulni fog a világgazdaság növekedési üteme" - tanácsolja Richard Heinberg és David Fridley.


A korrupt ellenőrök miatt is veszélyesek a kínai szénbányák
Életfogytig tartó börtönbüntetést szabtak ki Csungking (Chongqing) város bányabiztonságért felelős hivatalának igazgatóhelyettesére korrupció miatt - jelentette a Hszinhua hírügynökség csütörtökön. Egy városi bíróság szerdán hirdetett ítéletet Vang Hszi-ping (Wang Xiping) és további három személy ügyében. Vang és társai 2000 és 2009 között 5,4 millió jüant (165 millió forint) fogadtak el bányatulajdonosoktól. Vang külön is követelt, illetve elfogadott kenőpénzeket, összesen 3,6 millió jüan (110 millió forint) értékben, több mint húsz bánya vezetőitől.

Kínában tavaly összesen több mint 2600 bányász vesztette életét munkabalesetben (a hivatalos statisztikák szerint). A szigorú munkabiztonsági előírásokat sok helyen nem tartják be, az ellenőrzések nem hatékonyak - épp a megvesztegetett hatósági emberek miatt. A múltban már több bányabiztonságért felelős hivatalnokot, tartományi szintű vezetőt súlyos börtönre ítéltek mulasztásáért. A központi intézkedések nyomán országszerte tíz- és húszezer közötti számban zárattak és záratnak be veszélyesnek ítélt kisebb szénbányákat 2006-2010 között. (MTI)

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK