Sűrű hőségriadók, óriási esőzések - ilyen lesz a hazai éghajlat

Milyen lesz a jövő Magyarországának éghajlata 2100-ig? A legnagyobb hőségek a Balaton környékén lesznek, és nemsokára a június lehet a legesősebb hónap. Már most biztos: sűrűbben következnek majd be extrém időjárási jelenségek világszerte és itthon is - ezt mutatják az ELTE és az OMSZ Magyarország éghajlatváltozását jelző klímamodelljei.

^{Alábbi cikkünket tudósítónk az MTA-ban szervezett Országos Meteorológiai Napok előadásainak hallgatójaként, az ott elhangzott közlemények alapján állította össze. Az OMSZ klímamodellezéssel foglalkozó kutatócsoportja megjegyzéseket fűzött hozzá a cikkhez:}

Az OMSZ Klímamodellezési Kutatócsoportjának pontosításai »

Az éghajlati rendszer összetett működését és jövőbeli viselkedését leghatékonyabban az úgynevezett numerikus modellezéssel lehet tanulmányozni. Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál 2003 óta, az ELTE meteorológiai tanszékével együttműködésben pedig 2005-től számolják, milyen lesz Magyarország éghajlata az előttünk álló évszázadban.

Bár a klímamodellek fejlesztése a mai napig folyik, és az emberi tényező miatt rengeteg a bizonytalanság, annyit már most is biztosan lehet tudni, hogy általános lesz a melegedés és sűrűbben következnek majd be extrém időjárási jelenségek, például szárazságok és sok csapadékot hozó viharok.

Folytatódik a felmelegedés a Kárpát-medencében

A hazai klímamodelleket az elmúlt évszázad méréseiből megismert adatokat betáplálva tesztelték az OMSZ és az ELTE kutatói; az eredményeket nemrég az MTA székházában tartott Meteorológiai Tudományos Napokon mutatták be. A regionális modellek 25, illetve 10 kilométeres felbontásban készültek, azaz ekkora oldalú négyzetek hálójával fedik le az ország területét. Bár egyes konkrét számadataikban a modellek kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak, abban határozottan megegyeznek, hogy a 21. század Magyarországán egyre tovább emelkedik majd az éves átlaghőmérséklet.

A modellek egységesen két időszakot különböztetnek meg. Az első a közeljövő, azaz a 2021-től 2050-ig terjedő szakasz, a második pedig a távolabbi jövő, a 2071 és 2100 közötti időszak. Az eredmények persze korántsem jelentik azt, hogy nem fordulnak majd elő hűvösebb évek vagy évszakok, de a hőmérséklet emelkedése ezekben a harminc éves időszakokban átlagosan határozottan nőni fog - a második időszakban még nagyobb mértékben, mint az elsőben.

A legnagyobb változások nyáron várhatók: a 2021-2050 közötti időszakra 1,4-2,6 Celsius-fokkal, míg az évszázad utolsó évtizedeire 4,1-4,9 fokkal emelkedik majd a nyári hőmérséklet az OMSZ modelljei szerint, de a téli hónapokra is két-három fokos emelkedést jósolnak. A modellek egymással összhangban azt mutatják, az ország keleti és déli területein várható a legnagyobb felmelegedés. Az ELTE klímamodelljei közül a RegCM nevű 0,7-3,5 fokos nyári melegedéssel, a PRECIS már hat-nyolc fokos változással számol az évszázad végére.

Átlagosan szárazabb időjárás jön, de másfélszer több eső eshet nyaranként

A két kutatócsoport összesen négy klímamodelljének közös tesztelése során kiderült, az egyes projekciókban bizonytalanságok vannak, ezeknek jelenleg is folyik a számszerűsítése. A meteorológusok általános véleménye szerint mindegyik modell egyformán lehetséges kimenetel, ezért használják és értékelik őket együtt. A hőmérséklet változásai mellett a csapadékmennyiséget, illetve a szélsőségek - hőség, nagy fagyok - várható alakulását is vizsgálják a klímamodellek - ez az a terület, ahol a legnagyobb bizonytalanságokat felfedezték.

^{Így változik az 1961-1990 közötti időszakhoz képest az éves és az évszakos csapadékösszeg. A zöld foltok azt mutatják, hogy 10-100%-kal több csapadékot jelez a modell, a sárgásbarna árnyalatok 10-100%-kal kevesebb esőt-havat jelölnek}

Az OMSZ modelljei szerint éves szinten nem lesz nagy változás a csapadék mennyiségében, inkább csak az eloszlásban: nyáron 30-40 százalékkal kevesebbszer fog esni, ősszel viszont nagyjából ugyanennyivel többször. Az ELTE két modellje már nagyobb változásokat vetít előre: míg télen nagyjából 10 százalékkal kevesebb hóesést, ám az évszázad vége felé a mostaninál akár 40-50 százalékkal több csapadékot valószínűsít a nyári hónapokban. Az éves csapadéknövekedés 2100-ra - különösen az ország déli területein - elérheti akár a 20 százalékot is. Ennek ellenére általánosságban szárazabb éghajlatot jósolnak a modellek, csupán az extrém csapadékesemények száma növekszik.

Kevesebb extrém fagy és több hőségriadó várható

A 20. századi mérések alapján eddig nagyon ritkán, és kizárólag télen fordultak elő 4 fokot meghaladó úgynevezett hőmérsékleti anomáliák - vagyis amikor az adott évszakhoz képest szokatlanul alacsony vagy magas a hőmérséklet -, a jövőben viszont ezek is egyre gyakoribbá válnak.

A század utolsó időszakára jelentős változások állnak be, megnő az úgynevezett nagy csapadékesemények száma, különösen ősszel és télen. A csapadék eltolódása miatt nyaranként nagy szárazságokra lehet számítani, növekedni fog a meleg, 25 fok körüli átlaghőmérsékletű napok száma, és gyakoribbá válnak az első-, másod-, és harmadfokú hőségriasztások is.

^{Ennyire változik meg az éves és évszakos átlaghőmérséklet az 1961-1990 közötti időszakhoz képest a modellek projekciói szerint. A narancs árnyalatok a 2-5 Celsius-fokos, a vörös árnyalatok az 5,5-10 fokos hőmérséklet-növekedést jelzik}

Az OMSZ modelljei szerint kezdetben megduplázódik, az évszázad végére pedig megtriplázódik a hőségnapok száma, évente negyven-ötven hőségriasztás is előfordulhat az eddigi évi maximum tíz-húsz után. A közeli és távoli jövőben egyaránt hosszabbak lesznek azok a periódusok, amikor hőségriasztásra lehet számítani, különösen a nyár végén. Az ország az északi területekről dél felé haladva egyre jobban melegszik majd, a legnagyobb hőségek mégis a Balaton környékén várhatók.

Regionális klímamodellek Magyarország térségére

Az OMSZ-nél statisztikai alapú modellezés már korábban is folyt, 2003-ban kezdtek azonban a dinamikai alapú, úgynevezett numerikus modellezésbe. 2005 és 2007 között a szolgálat regionális klímadinamikai kutatási programot koordinált az ELTE Meteorológiai Tanszékével és a Pécsi Tudományegyetemmel közösen (a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával). A cél az volt, hogy a globális modellek mintájára létrehozzanak kifejezetten a Kárpát-medence területével foglalkozó modelleket is, és európai kutatókkal is együttműködve teremtsék meg a regionális klímamodellezés hazai hátterét. A kutatás során négy klímamodellt adaptáltak: a OMSZ-ban az ALADIN-Climate és REMO nevű modelleket, az ELTE Meteorológiai Tanszékén pedig a PRECIS és RegCM modelleket.

Általánosan elmondható, hogy a jövőben Magyarországon a hideg szélsőségek csökkennek (a fagyos napok száma akár évi negyvenöttel is csökkenhet a század végére), a melegek nőnek majd, vagyis kevesebb extrém hideg-, de sokkal több hőségriadó várható. A számítások alapján a leghidegebb tartományok szinte teljesen eltűnnek majd: soha nem lesz mínusz 15 foknál hidegebb.

A közeljövőben a legtöbb csapadék előreláthatólag júniusban fog majd esni, és a legnagyobb változékonyságra is ebben a hónapban lehet majd számítani az eddigi október helyett. Nyáron növekedni, télen pedig csökkenni fog az egymást követő száraz napok száma. A csapadékkal kapcsolatos legnagyobb változások az évszázad utolsó harminc évében várhatók.

Hogyan folyik a modellezés?

A rendszer egyes elemeinek bonyolult kölcsönhatásait (lásd az ábrákon) a kutatók viszonylag pontosan meg tudják határozni előre a számítógépes modellezéssel, vannak azonban bizonytalansági tényezők, amelyek miatt nem csak egy lehetséges végeredmény születhet. A legfontosabb ilyen tényező maga a lakosság: az emberi tevékenység, a népesség változásai, az energiafelhasználás módja és mértéke, illetve az ipari és mezőgazdasági szerkezet változásai. Az egyes modellek lehetséges kimeneteleit számszerűsítve kapják meg kutatók a várható szén-dioxid kibocsátást és a CO₂-koncentrációt - e tényezők jelentősen meghatározzák az éghajlat jövőbeni változásait.

Persze nem lehet előre megmondani, pontosan hogyan változik majd az emberi tevékenység a jövőben, ezért a kibocsátási tendenciákra egyszerre több forgatókönyvet is felállítanak a klímamodellezők: vannak optimistábbak, pesszimistábbak, és átlagosnak tekinthető változatok (lásd az ábrán). A klímakutató központokban ezek figyelembevételével készítenek úgynevezett globális projekciókat a Föld egészére nézve. (Éppen a bizonytalansági tényezők miatt nevezik projekciónak előrejelzés helyett.)

Napjainkra ezek a modellek olyan kidolgozottak lettek, hogy megbízhatóan leírják az éghajlati elemek kölcsönhatásait és változásait, illetve a globális éghajlat változását. A rövid távú előrejelzésekkel ellentétben ezekkel a modellekkel szemben nem elvárás, hogy minden időpillanatban pontosan meghatározzák az időjárást. Más szóval nem fogják tudni megmondani, milyen idő lesz 2038-ban, de azt igen, hogy mik a tendenciák, és hogy hogyan alakul az időjárás harminc év átlagában: az egyes évek nem azonosíthatók, de az időszakos változások igen.