Az izzót még 1901-ben csavarták foglalatába egy kaliforniai város, Livermore egyik tűzoltóállomásán. Nem mondhatni, hogy vakító fényerejű, mivel az eredetileg 60 wattos szénszálas égő ma csupán 4 watton működik, viszont szinte megszakítás nélkül. A száztíz év alatt csak 1903-ban, 1937-ben és 1976-ban kapcsolták le. 1937-ben ugyan egy teljes hetet kikapcsolva töltött, 1976-ban viszont csak 22 percnyi pihenőt kapott. Attól fogva csupán egy-egy áramszünet alkalmával hunyt ki. Működését a General Electric mérnökei is vizsgálták.
Az égő kiváló reklám lehetne gyártójának, az ohiói Shelby Electric nevű vállalatnak, ám a cég nem érhette meg az izzó működésének sem a 100., sem az 50., de még a 25. évfordulóját sem, mert 1914-ben le kellett húznia a rolót. A fényforrást a gyárban kézzel készítették, Dennis Bernal, a Livermore városi áramszolgáltató tulajdonosa ajándékozta a tűzoltóságnak.
Az égő Guinness-világrekordernek számít, saját honlapja van (évente egymillióan látogatják), külön történelmi társaság alakult köré, a rajongói tábor webkamerán keresztül a nap 24 órájában megfigyelheti. A tűzoltók nem nyúlnak hozzá, le sem porolják, nehogy baja essék. A legendás izzó védett a túlfeszültség ellen, és külön dízelgenerátor, valamint egy akkumulátor áll készenlétben áramkimaradás esetére. A tűzoltók számára is jelkép az izzó: az örök készenlétet szimbolizálja.