Erősödhet a szárazság a rendkívül csapadékos 2010 után

Több csapadék hullott Magyarországon 2010-ben, mint bármelyik évben a mérések másfél évszázados kezdete óta. Az abszolút éves csapadékrekord is megdőlt. Bár a csapadék nagy része nyáron esett, a klímakutatók szerint a most következő évtizedekben inkább a száraz nyarak lesznek a jellemzők.

1550 milliméter csapadék hullott tavaly a Bükkben található Jávorkúton, az OMSZ mérőállomásán, így megdőlt az 1937-ben Kőszeg-Sájerházaknál mért éves rekord. 2010-ben a Kékestetőn is megdőlt a csúcs, ott 1514 mm-t mértek. Magyarországon 1851-től végeznek rendszeres csapadékmérést, azaz bő másfél évszázad legcsapadékosabb éve volt a tavalyi.

A csapadékban úszó Északi-középhegységhez képest alig marad el a Bakony belső vidéke, ahol 1200-1400 millimétert mértek, és hasonlóan sok volt a csapadék Somogy megye délnyugati részén is. A viszonylag száraz - de az átlagosnál így is nedvesebb - vidékek közé tartozik meglepő módon a nyugati határszél, valamint Budapest és a Nagykunság egyes részei.

Mediterrán ciklonok ontották az esőt

Az abszolút rekord mellett az országos átlag is soha nem tapasztalt értéket mutatott 2010-ben. A legcsapadékosabb hónap a május volt, amely országos átlagban ugyancsak rekordot döntött. Különleges volt a májustól októberig tartó időszak: csak ebben az öt hónapban például több mint 1100 milliméter eső hullott a Bakony belsejében. A csapadék zöme nem heves zivatar formájában esett le, hanem mediterrán ciklonok áthaladása közben alakultak ki a tartós esőzések. A ciklonok közül a két legemlékezetesebb a május közepén és legvégén átvonult légörvény marad, amelyek következtében a Tisza több mellékfolyóján a víz szintje minden addigi mértéket túllépett (erről lásd részletesen Elmosta az országot a május: az extrém idő okai című cikkünket).

Míg a heves zivatarok egyszerre kis területet érintenek, és csak a patakokon és legkisebb folyókon okoznak áradást, addig a ciklonok csapadéka egy időben, egy nagyobb folyó teljes vízgyűjtőjét érinti. Ennek a következménye, hogy a vízgyűjtők legfelső szakaszán a patakok egyszerre áradnak ki, az összefolyásukból eredő folyók árhullámát egyszerre növelik meg, így az árhullám extrém mértéket érhet el. A ciklon átvonulását követően jól ismert forgatókönyv érvényesül: az árvízveszély az idő múlásával a kisebb folyókból a nagyobbak felé halad.

^{Edelénynél átszakadt a Bódva gátja}

A Bódva és a Zagyva a nagy esőzés másnapján ki tud lépni medréből, a következő napokban a Sajón, a Bodrogon és a Hernádon vonul le az ár, majd a Tisza magyarországi felső szakaszán, rendszerint a légörvény átvonulását követő egy héttel jelenik meg az árhullám, Szegednél pedig a 15-20. napon tetőzik. A legsúlyosabban Edelényt érintette a Bódva áradása, majd a június 5-6-i hétvégén Felsőzsolcát öntötte el teljesen a Sajó. Szegeden viszont már nem kellett harmadfokú árvízi készültséget bevezetni (a árvízhelyzetről itt olvashatók az [origo] májusi hírei). A második félév sem maradt áradás nélkül: a Tiszán és mellékfolyóin szeptemberben és decemberben újabb nagyobb árhullám vonult le.

Mini szökőár és belvíz tetézi a károkat

A tavalyi csapadék mennyiségét jól illusztrálja, hogy a Balatonba tartósan több víz folyt be, mint amennyit a Sión maximálisan le lehetett engedni. Az egyre emelkedő vízállás viharos szél esetén jelentett különösen gondot. Amikor a jobbára délnyugat felől érkező, nagy csapadékot okozó ciklonok középpontja elérte a Kárpát-medence északkeleti, keleti szélét, a nyomási rendszer felépítése miatt a Dunántúlon viharossá fokozódott az északnyugati szél. Az olykor 100 km/órát is meghaladó széllökések a Balaton vizét kimozdították a déli part irányába, és a hullámok a vizet az eredeti partvonaltól akár 100-200 méterre is elszállították. A jelenség kicsiben hasonló, mint a trópusi ciklonok útját kísérő szökőár.

További gond, hogy a talaj víztartó- és elszívóképessége véges: 2010-ben a lehulló csapadék mennyisége az év nagy részében meghaladta a talajba való beszivárgás sebességét. A fennmaradó víz a lejtős területeken lefolyik, és a patakokat, folyókat duzzasztotta meg, míg a sík területeken jelentős belvíz alakult ki. A belvízzel elöntött területeken a mezőgazdasági, főként lágyszárú növényzet egy-két nap alatt elpusztul, jelentős károkat okozva az érintett vidéken.

^{Több mint 250 ezer hektárt borított belvíz decemberben (a fotón: Nyíregyházán kétszáz házat fenyegetett a víz)}

Bár a csapadék zöme tartós, folyamatos esőzésből született, szélsőséges zivatarokban sem volt hiány: augusztus 16-án három helyen csapott le tornádó az országban. A viharok csapadéka nagy területre átlagolva azonban meg sem közelítette a ciklonok átvonulása során mért értékeket.

Eláztunk a kiszáradás helyett

A 2010-es év nyarának időjárása általánosságban éppen ellentétesen alakult, mint amire a klímatudósok szerint a jövőben a Kárpát-medencében számíthatunk. A globális felmelegedés egyik lokális következménye, a kutatások szerint a nyarak szárazzá, forróvá válása, amolyan mediterrán jellegű időjárás, ahol csak néha fordul elő csapadék, akkor azonban heves záporeső formájában. A különböző modellek az évszázad közepéig mind ezt a trendet mutatják - igaz, jelentősebb különbségek vannak a modellek között abban, hogy mekkora csapadékmennyiséget jeleznek előre. (Tavaly, országos szinten az átlagosnál több csapadék hullott, és a tartós eső volt a csapadék fő forrása a nyári félévben.)

A klímakutatók számításai szerint az évszázad közepéig - az északi megyék kivételével - szinte mindenütt csökken a csapadékmennyiség. Egyedül az észak-magyarországi növekmény hozható párhuzamba a 2010-es rendkívüli időjárással, hiszen a rekord a Bükkben született. A század második felére viszont már egész országra kiterjedő, fokozódó nyári szárazságot és forróságot jeleznek előre a modellek. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem feltétlenül az éves csapadék összmennyisége változik meg nagy mértékben, hanem egyenetlenebbül, nagy kilengésekkel hull majd le. A modellek viszont elég bizonytalanul képesek előrejelezni, hogy mennyivel lesznek gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek, például az árvizek.

Egy kiugróan csapadékos év - mint a 2010-es - klimatológiai szempontból nem bír nagy jelentőséggel, a klímaváltozás trendjének meghatározásához évtizedek adataira van szükség. A Kárpát-medence időjárása évről évre nagy ingadozásokra képes. A legutóbbi nagy csapadékos év 1999-ben volt, a következő év viszont már extrém száraznak bizonyult: 2000-ben Szegeden csupán 203 milliméter csapadék hullott, ami egyébként a mérsékelt övi félsivatagos éghajlatra jellemző.