Olvadnak vagy növekednek a Himalája gleccserei?

Bár a Himalája gleccserei összességében visszahúzódóban vannak, egyes jégárak növekednek a felmelegedés ellenére is. A Tibeti-fennsíkon viszont megváltozott a széljárás, emiatt porosabb lesz a vidék, ez pedig felgyorsíthatja az olvadást és megváltoztathatja a monszunesők körforgását.

Feltehetően egy sziklatörmelékből álló vastag takaró óvja meg a világ legmagasabb hegységének egyes gleccsereit. Ezzel a hatással az eddigi globális klímajelentésekben nem számoltak. Becslések szerint, ha a jégnél sötétebb színű - így több napfényt elnyelő -törmelékréteg 2 centiméternél vékonyabb, még melegítő hatást vált ki, de ha ennél vastagabb, már szigetelőként működik, és segít hidegen tartani az alatta folyó gleccsert.

A vizsgálat bonyolultságát fokozza, hogy egyes törmelékkel borított gleccserek vastagsága és így tárolt víztömegük csökkenhet, annak ellenére, hogy hosszúságuk stabil marad - magyarázta Dirk Scherler vezető szerző, a Potsdami Egyetem kutatója. A szakemberek szerint a törmelékborítás mellett a változó szélmintázatok is magyarázhatják, miért áll ellen néhány jégár az olvadásnak. "Tanulmányuk megmutatja, hogy a himalájai gleccserek nem egységesen reagálnak a klímaváltozásra, és rávilágít a törmelékborítás fontosságára" - írják német és amerikai egyetemek kutatói a 286 gleccsert vizsgáló cikkben. A kutatók 2000 és 2008 között készült műholdfelvételek alapján elemezték a gleccsereket.

Az eredmények alátámasztják, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2007-es jelentésében tévesen állította, hogy a Himalája gleccserei 2035-re eltűnhetnek. A testület a hibát 2010-ben elismerte.

Nem tudni pontosan, mekkora a gleccserek víztartaléka

Az eddigi eredmények nem teszik lehetővé, hogy új becsléseket adjanak a gleccserek vízveszteségére, mert ehhez további vizsgálatok szükségesek - tette hozzá Scherler. A gleccserek szezonális olvadása segít fenntartani a száraz évszakban a Gangesz, a Jangce és más folyók vízhozamát, ami kulcsfontosságú a sűrűn lakott alföldek élelmiszertermelése és ivóvízellátása, valamint a vízenergia kiaknázása szempontjából.

A vizsgált gleccserek 58 százaléka stabil volt vagy növekedett a Karakorum-hegyláncban, a Himalája nyugati részén - ez áll a Nature Geoscience tudományos folyóiratban megjelenő friss tanulmányban. Ebben a törmelékborítás mellett közrejátszhatott az is, hogy a hűvös nyugati szelek hatása erősebb volt, mint az Indiai-óceánról érkező monszuné. Ezzel szemben a Himalája többi részén "a monszun hatása alatt álló gleccserek több mint 65 százaléka visszahúzódóban van" - olvasható a cikkben. "Összességében a Himalája gleccserei visszahúzódóban vannak" - hangsúlyozta Scherler a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva.

Porosabbá teszi Tibetet a globális felmelegedés - ez az eredménye Jessica Conroy, az Arizonai Egyetem (Tucson) végzős paleoklimatológus hallgatója és munkatársai kutatásának. A csoport üledékmintákból következtetett a szélirány változásaira a légmozgás által szállított por mennyisége alapján. A porosodási trend felgyorsíthatja a gleccserolvadást a Himalájában, és fenyegetheti a már most is veszélyben forgó vízkészleteket.

Sivatagi eredetű por befolyásolja a Himalája klímáját

Az amerikai kutatócsoport délnyugat-tibeti Kiang-tó fenekéről gyűjtött üledékmintákat. A minták alapján Kr. u. 1050-ig vissza lehetett követni a térség éghajlatát. A tó üledékében megnőtt a finompor mennyisége a 20. század során. A finompor az erősebb szelekkel érkezett több száz kilométerre lévő sivatagi tájakról - számolt be Conroy az Amerikai Geofizikai Szövetség ülésén, melyről a Science magazin hírportálja tudósított.

Kutatók már korábban is észlelték a pormennyiség növekedését a térségben, de eddig a mezőgazdaság, a legeltetés térnyerésével és más lokális változásokkal magyarázták a jelenséget. Conroy adatai azonban arról árulkodtak, hogy a poros időszakok egybeesnek azokkal a nyarakkal, amikor az északi félteke egyik légköri jelensége, az úgynevezett arktikus oszcilláció pozitív szakaszában van. Ilyenkor ugyanis felerősödnek a tótól északra és a Himalájától délre fekvő sivatagok szelei.

A globális felmelegedés révén az arktikus oszcilláció gyakrabban van a pozitív szakaszban, így a paleoklimatológus szerint az éghajlat is felelőssé tehető a Tibet délnyugati részén megnövekedett pormennyiségért. A jelenség folytatódik, és a por felgyorsíthatja a Himalája gleccsereinek olvadását - vonta le a következtetést a kutató.

Ennek oka, hogy a fehér jégen letelepedő sötét por elnyeli a sugárzást, ezáltal felgyorsítja az olvadást. Ez azért is komoly probléma, mert ezek a gleccserek több százmillió ember vízellátását biztosítják szerte Ázsiában. A por ezen kívül a Tibeti-fennsík feletti levegőt is felmelegíti, élénkítve ez által a monszunok körforgását, így egész Dél-Ázsiában megváltozhat az esőzések menete.