Új perspektívát nyithat az elektromos autó elterjedése előtt az az elgondolás, amely szerint az országútba süllyesztett padkákról lehetne menet közben tölteni az autót. Így az akkumulátor tömege akár 80 százalékkal csökkenthető volna - sőt a feltöltéséhez sem kellene leparkolni.

Újraértelmezték az outsourcing, a kiszervezés fogalmát az amerikai Utah Állami Egyetem EDL, azaz Energiadinamika kutatóintézetének mérnökei, amikor az elektromos autókat ellátó robusztus akkumulátort nem a járművekben, hanem apró egységekre osztva az országútba építve képzelték el.

"Az aszfaltba süllyesztett áramforrások révén a motor egyenesen az út menti hálózatról kapja az energiát" - mondta Hunter Wu, a projekt egyik fejlesztője, aki az új-zélandi Auckland egyetemén kezdett a témával foglalkozni. A csodagyerekként is aposztrofált, kínai születésű Wu tizenöt évesen kezdte az egyetemet, huszonkét évesen szerezte doktori (PhD) fokozatát. "Az elektromos országúton autózva lehetőségünk nyílik arra, hogy akár kontinenseket is átszeljük anélkül, hogy meg kellene állnunk feltölteni a járművet" - magyarázta a fiatal kutató.

Forrás: KAIST

A e-járműveket töltő országút prototípusa Dél-Koreában

A 19. század végén a zseniális feltaláló, Nikola Tesla kezdett foglalkozni azzal a problémával, miként volna lehetséges a vezeték nélküli energiaátvitel. Végül alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámok révén sikerült továbbítania az áramot. Mindehhez két elektromágneses tekercsre van szükség: lényegében a jeladóból induló rezgés kelt feszültséget a fogadótekercsben.

Az elektromos országút egyik prototípusa már megtekinthető Hongkongban. A leginkább az animációsfilm-figura Thomas gőzmozdonyra emlékeztető busz a Koreai Tudomány és Technika Egyetem fejlesztése, és egyelőre csak az intézmény kampuszának területén üzemel, de Szöul mellett más koreai városok is érdeklődnek az online electrical vehicle, azaz OLEV iránt.

Igen ám, de a koreai változat lomha, ráadásul hosszú töltőpadokat igényel, Wu pedig országúti tempó mellett szeretné megvalósítani a feltöltést. "Száz kilométeres sebesség esetén a jármű alig 30 ezredmásodpercig érintkezik a töltőpaddal. A padnak ennyi idő alatt kell ki- és bekapcsolnia", vázolta fel a fő problémát a fejlesztő. A folyamatos töltéshez elengedhetetlen, hogy a padok egymással kommunikáljanak, de az autónak is tudatnia kell valahogy a rendszerrel, hogy töltést igényel.

"Akár 30 kilowatt energia továbbítása is megoldható lesz, legalább 80 százalékos hatásfokkal", állítja a találmány finomításáért felelős John Boys, az Auckland Egyetem villamosmérnök professzora. A jármű tulajdonosának odahaza és a munkahelyén elegendő annyira feltöltenie autója immár kisméretű, ám emiatt szerényebb teljesítményű akkumulátorát, hogy eljusson a legközelebbi országútig. A hálózat kiépítésének kilométerenkénti egy-kétmillió dolláros költségét útdíjból lehetne fedezni. A netes kommentelők egy része inkább a városi csomópontokba telepítené a töltőpadokat. Sokak számára így végre lesz értelme megállni a pirosnál...

HKZS