Ivóvízből nem, de termálvízből hiány lesz Magyarországon

2011.05.18. 17:40

Felül kell vizsgálni a vízdíjakat, és nem lehet megspórolni az elöregedett ivóvízellátó és csatornahálózatok rekonstrukcióját - többek közt ezt javasolja vízgazdálkodási stratégiájában a Magyar Tudományos Akadémia. Vízügyi szempontból az Alföld a legkritikusabb terület, mert árvizek, a belvizek, az aszály, a szárazodás, a szűkös készletek mind ezen a vidéken éreztetik a hatásukat.

"Minél hamarabb meg szeretnénk szabadulni a víztől, így működik az egész magyarországi vízgazdálkodás, beleértve az infrastruktúrát és a törvényi hátteret. Hosszú távon ez az eljárás nem fenntartható és nem is környezetbarát, mert a települések víz- és csatornahálózata egyre inkább elavul, továbbá süllyed a talajvízszint, és egyre nagyobbak az árvizek. Át kell állni a vízvisszatartásra és -tárolásra" - mondta Somlyódy László, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási kutatócsoportjának vezetője szerdán a MTA-ban, ahol a tudományos akadémia tanulmánykötetét mutatták be a magyar vízgazdálkodási stratégiáról.

Magyarország vízkészletei hosszú távon is fedezik a szükségleteket, egy kivétellel: alig lehet több termálkarsztvizet biztosítani további élményfürdők kiszolgálására. Ivó- és ipari vízben nem kell hiányra számítani, ha a vízigényes vállalatok vízben gazdag vidékre települnek, illetve, ha víztakarékos technológiát alkalmaznak. Az öntözés sehol sem okoz vízhiányt, sőt jelentős szabad készletek állnak a gazdálkodók rendelkezésére. Mivel viszont nincsenek erre kitérő területfejlesztési tervek, nem lehet megbecsülni az öntözés további vízigényét.

Nincs pénz a vízközművek rekonstrukciójára

A szerkesztők szerint mindenképpen hozzá kell nyúlni a vízdíj-szabályozáshoz, mert nem különítettek el pénzeket a nagy értékű, de elöregedett ivóvízellátó és csatornahálózatok rekonstrukciójára. Magyarországon túltermelés van vízközműcégekből: mintegy 350 szolgáltató működik, az átláthatóság a 3500 önkormányzaton múlik. A MTA által kiadott stratégia egyik végkövetkeztetése az, hogy át kell alakítani a vízzel foglalkozó intézményeket, meg kell óvni a közművagyont, továbbá felül kell vizsgálni a vízdíjakat, és meg kell reformálni a szolgáltató szervezeteket, cégeket.

Vízügyi szempontból a legkritikusabb térség az Alföld és a Tisza-völgy. A problémák többsége, mint a folyószabályozás hiányosságai, az árvizek, a belvizek, az aszályérzékeny területek, a szárazodás, a szűkös készletek, a Dunántúlénál gyengébb minőségű felszíni és felszín alatti vizek, az arzénkérdés mind ezeken a vidékeken jelentkezik - derül ki a tanulmánykötetből. A hasznosítható vízkészlet ráadásul a felére csökkenhet 2050-re az egyes alföldi régiókbana a klímaváltozás miatt. A prognózis szerint az ország éghajlata mediterrán irányba tolódik el, vagyis melegebbé és szárazabbá válik, eközben nő a nagy mennyiségű csapadékok gyakorisága és a száraz időszakok hossza.

Világos elvekre vízügyben már csak azért is szükség van, hangzott el a MTA felolvasótermében, mert a hazai szabályozás kibogozhatatlanul összekuszálódott. A vízgazdálkodási törvényt 1995 óta huszonnégy, a környezetvédelmi törvény huszonnyolc alkalommal módosították. Jelenleg a vízügyi igazgatási feladatokat, beleértve az árvízvédekezést tizenkét környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság (Kövizig) látja el, míg a hatósági és vízminőségi operatív feladatokat tíz területi szervezet, környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelet (Kötevife) végzi. Az intézmények szétválasztására nemzetközi példa nincs, fölösleges volt, és csak tovább növelte a szakemberhiányt - mondták el a vízstratégia összeállítói.

KAPCSOLÓDÓ CIKK