Cápákat veszélyeztetett a távúszó világrekorder

2011.07.04. 15:48

Egy ausztrál úszónő nemrég megdöntötte a nyíltvízi távúszás világrekordját, ám környezetvédők azzal vádolták meg, hogy kísérői útközben három cápát is elpusztítottak. Az eset fölveti a kérdést: sportnak lehet-e nevezni bármely tevékenységet, ha természetkárosítással jár?

Hősies bravúrként mutatta be Penny Palfrey teljesítményét a sajtó júniusban. A negyvennyolc éves, háromgyermekes ausztrál maratoni úszónő június 11-én megdöntötte a nyíltvízi távúszás rekordját azzal, hogy 40 óra és 41 perc alatt teljesítette a száznyolc kilométeres távot a karib-tengeri Kis-Kajmán- és Nagy-Kajmán-szigetek között. Úszás közben nem viselt melegítő neoprén búvárruhát, és még az engedélyezett pihenőket is a vízben töltötte.

Palfrey védőketrecet sem használt, jóllehet a helyi vizekben hemzsegnek a cápák. A ragadozók távol tartásához a kísérőhajót felszerelték a Shark Shield nevű elektromos cápariasztóval, valamint egy kajakos is az úszónő közelében evezett. Feladata az volt, hogy csalival elterelje a riasztó ellenére túl közelre merészkedő cápák figyelmét.

Környezetvédők azt állítják, hogy a kajakos halász nem csupán elterelte az állatok figyelmét, hanem egy machetével hármat meg is ölt közülük. A példányok ráadásul a veszélyeztetett fehérfoltú szirtcápákhoz tartoztak, amely faj létszáma a Mexikói-öbölben az 1950-es és az 1990-es évek között drámaian, 99,3 százalékkal csökkent az orvhalászat miatt, vagyis átlagosan háromszáz példány közül egyetlenegy maradt mára. Palfrey férje - aki ott volt a kísérőhajón - először elismerte a vádakat, mondván, ebben a helyzetben az úszónő volt a veszélyeztetett egyed, később azonban a szervezők a Facebookon cáfolták a cápák leölését.

Betolakodók és áldozatok

Akár elpusztították a cápákat, akár csak horoggal elhúzták őket az úszónő közeléből, kérdés, összeegyeztethető-e a sportetikával, ha valamely sporttevékenység közben károsodik a természet. Ebben az esetben nehezíti a döntést, hogy nem hegyikerékpárosok tiportak le védett virágokat (fiktív példa), hanem cápák közelítettek meg egy embert - de ki a betolakodó, és ki az áldozat? "A magam részéről nem is tekintem ezt sportteljesítménynek, sokkal inkább extremitásnak" - mondta az [origo]-nak Takács Ferenc esztéta-filozófus, a Magyar Testnevelési Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító tagja.

Klasszikus értelemben ugyanis a sport célja az egészség, s jóllehet a versenyhelyzetből adódóan teljesítményorientált tevékenység, a túlzásokat, szélsőségeket kerülni kell, mert már egészségkárosító hatásúak lehetnek - tette hozzá a szakértő. A sport által közvetített társadalmi értékek közé tartozik a tisztesség, a tolerancia, az ellenfelek iránti tisztelet és a szolidaritás. Penny Palfrey arra hivatkozik, hogy a versenyszellemnek megfelelően egy korábbi rekordot próbált túlszárnyalni. "Definitíve ez akár igaz is lehet - mondja Takács Ferenc. - De igazából ennek így nincs értelme. Azt hiszem, az extrém sportok űzőit sokkal inkább a teljesítményükkel megszerezhető hírnév, végső soron a szponzorok érdeklődésének fölkeltése hajtja."

Forrás: Palfreymarathonswims.com

Az úszó rekorddöntés közben

Az egészségvédelem pedig elválaszthatatlan a környezetvédelemtől. A sport eszméihez tartozik, hogy a sportolónak tevékenysége közben humánusan és harmonikusan kell beilleszkednie a környezetbe, a természetbe. "Ezt a szemléletet erősítendő hozta létre Juan Antonio Samaranch a nemzetközi olimpiai bizottságban a környezetvédelmi bizottságot, amelynek egy ideig Schmitt Pál volt az elnöke", teszi hozzá a filozófus. A NOB határozottan föllép a környezetrombolás ellen: sem azt nem engedélyezték, hogy Atlantában az olimpia kajak-kenu versenyeihez átalakítsanak egy természetes tavat, sem hogy a budapesti úszó-EB miatt fákat vágjanak ki a Margitszigeten.

London zöld ígéretekkel nyerte el a 2012-es olimpia rendezési jogát

A környezetvédelmi megvalósíthatósági tanulmány az olimpiai pályázatok elbírálásakor is nagy súllyal esik latba, egyebek közt azért, mert ez a világ egyik legnézettebb sporteseménye, üzenete milliárdokhoz jut el. London a fenntarthatóság ígéretével nyerte el a 2012-es nyári játékok megrendezésének jogát.

Az olimpia szervezői nem mérték szűkmarkúan a környezetbarát ígéreteket: a szén-dioxid-kibocsátást a felére csökkentenék, a létesítmények energiaigényét 20 százalékban megújuló forrásból nyernék, a korábbi olimpiákhoz képest 20 százalékkal mérsékelnék a vízfogyasztást és az építőanyagok felhasználását, 50 kilométer kerékpárutat és 30 kilométer gyalogos sétányt építenek meg (az erről szóló tanulmány itt tölthető le).

Ehhez képest elég rossz fényt vet az eseményre, hogy a tervek egy része nem teljesül: a fenntarthatóság legfőbb szimbólumát, a megújuló energiát termelő szélturbinát balesetveszélyre hivatkozva nem építik meg (a BBC értesülése szerint egyszerűen nem éri meg), így a zöldenergia aránya 20 helyett 9 százalék lesz. Ezen felül csak 40 százalékkal sikerülhet csökkenteni az óriásrendezvény szén-dioxid-kibocsátását - a szerződésből hiányzó 10 százalékot gyakorlatilag megvásárolják a szervezők, akik egymillió fontot ajánlottak fel helyi iskolák és lakóházak szigetelésére és izzócseréjére. Nemrég ráadásul kiderült, hogy a londoni levegő minősége nem felel meg az európai uniós egészségügyi határértékeknek, legfeljebb 2025-ben éri el a kívánt szintet.

"Sok esetben áthágjuk a határokat, mert kétezer éve jellemző az emberre az a dölyfös magatartás, amellyel le akarja igázni a természetet. Él bennünk ugyanakkor a természet iránti ősi, ösztönös ragaszkodás, és hol egyik, hol másik kerekedik felül", magyarázza Takács Ferenc. Egyes környezetvédők szerint beszűkült gondolkodásunkért a 17. századi filozófus, René Descartes okolható, aki matematikai alapon azt állította, hogy a problémák megoldását elősegíti, ha minél több részletre bontjuk őket. Igen ám, de a "részletszemlélet" miatt már nem vagyunk képesek a nagy egészet látni: hogy az ember kiszakíthatatlan a természetből. Visszakanyarodva a korábbiakhoz: a környezetvédelem egyenlő az embervédelemmel.

Takács Ferenc nem Descartes-ot hibáztatná ezért, sokkal inkább az ipari forradalmat. "Amikor az ember elkezdett rabszolgamunkában csavarokat húzni, akkor maga is eldobható csavarrá, futószalag mellett részfeladatot végző részemberré vált. Addig élt az ember egységben, harmóniában a természettel, amíg maga végzett mindent, ő volt a szerszámkészítő, a vető, az arató, a begyűjtő és a felhasználó."

KAPCSOLÓDÓ CIKK