Kihúzták a dugót, hatalmas jégvesztés az Antarktiszon

Vágólapra másolva!
Egy nemzetközi kutatócsoport többféle adatsor elemzésére támaszkodva kísérelt meg pontos képet festeni arról, mekkora jégtömeg kerül a tengerbe az antarktiszi selfjégnyúlványok leszakadásakor.
Vágólapra másolva!

Az amerikai Maryland Egyetem és a Colorado Egyetemen működő Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC), valamint franciaországi Toulouse Egyetem Geofizikai és Oceanográfiai Kutatóközpontjának (LEGOS) munkatársai a közelmúlt jégfogyását tanulmányozva pontosították, milyen mértékben csökkenhet az Antarktiszi-félsziget jégtakarója, és emiatt mekkora tengerszint-emelkedés várható.

"Egy selfjégmező leszakadása nemcsak az adott pillanatban fejti ki hatását, hanem évekkel, akár évtizedekkel később is további jégvesztést okoz" - mondta Christopher Shuman, a NASA Goddard Intézetének kutatója, egyben annak a tanulmánynak a vezetője szerzője, amely a Journal of Glaciology című szakfolyóirat weboldalán jelent meg július 25-én.

A selfjég a szárazföldről a tengerbe nyúló gigászi méretű jégnyelv, amely a tövénél a kiindulópontjául szolgáló jégtakaróhoz kapcsolódik, de a vége már a víz felszínén lebeg. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy egy ilyen selfjégtömeg leszakadása felgyorsítja a jégtakaró mozgását a tenger felé. Egyszerű hasonlattal ez olyan, mint amikor a fürdőkádból kihúzzák a dugót: a selfjégmezőre támaszkodó szárazföldi jégtakaró egy része "lefolyik".

Forrás: NASA

A NASA és a francia CNES űrhivatal műholdképeit, valamint a NASA IceBridge projektjének légifelvételeit elemezve Shuman és kutatótársai részletes térképet készítettek a Larsen A és B selfjégtömegek 1995-ös és 2002-es leszakadása miatt jégvesztésről 2001 és 2009 közötti időszakban.

Megállapították, hogy a jégtakarók tengerszint feletti magassága körülbelül 150 méterrel csökkent. 2001 és 2006 között a jégfogyás mértéke elérte az évi 11,2 gigatonnát, ami a 2006 és 2010 közötti időszakban is csak csekély mértékben apadt: évente 10,2 gigatonnára. Bizonyítást nyert tehát, hogy az egyszeri jégvesztési katasztrófának hosszan elnyúló hatása van, amely a világtenger szintjét is komoly mértékben befolyásolhatja.