Mégsem engednék megfulladni a Földet

2011.12.12. 19:58

Korántsem elegendők a klímaváltozás kordában tartásához az eddigi vállalások, néhány éven belül mindenkire egyformán kötelező szabályok kellenek, hogy a Föld megmeneküljön - ismerték el a világ országai az ENSZ klímakonferenciáján. A megállapodáshoz az kellett, hogy a tárgyalások az összeomlás szélére kerüljenek. Az egykori magyar klímaügyi főtárgyaló szerint a megállapodás relatív siker, de a megoldáshoz vezető út még nem látszik.

Összességében "relatív sikernek" tartja a 17. ENSZ-klímakonfereciát Faragó Tibor, Magyarország korábbi klímaügyi főtárgyalója, mert három-négy nappal korábban úgy tűnt, alig van esély arra, hogy a felek elkezdjenek tárgyalni a globális egyezségről.

A tanácskozáson 190 ENSZ-tagállam képviselői voltak jelen. A klímakonferenciák történetében leghosszabbra nyúlt, két plusz nappal kibővített tanácskozáson megállapodtak a kiotói jegyzőkönyv meghosszabbításáról, de arról is, hogy 2015-ben olyan nemzetközi megállapodás szülessen, amely elvileg az összes tagállamot - így a legnagyobb kibocsátókat, az Egyesült Államokat, Kínát, Indiát és Brazíliát is a CO2-kibocsátás csökkentésére kötelezi. Az átfogó megállapodásnak 2015-re kellene kialakulnia, és 2020-tól már jogilag kötelező és végrehajtható rendszerként kell majd működnie.

Csökkentési hiány

A durbani tárgyalássorozaton a felek gyakorlatilag elismerték, hogy az üvegházgáz-kibocsátás eddig vállalt csökkentése nem elegendő ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne legyen magasabb 2 Celsius-fokkal az iparosodás előtti szintnél. A globális felmelegedésnek ez az a szintje, amelyen még valószínűleg nem történik visszafordíthatatlan klímaváltozás a klímatudomány jelenlegi álláspontja szerint. A Durbanben elfogadott dokumentumok szó szerint említik a "csökkentés elégtelen voltát", vagyis azt, hogy a jelenlegi vállalások nem elégségesek a 2 fokos szint tartásához. (Azért az iparosodás előtti hőmérséklet a viszonyítási alap, mert a CO2 koncentrációja a szén és a kőolaj elégetése miatt nőtt meg; az üvegházhatású gázok legfontosabbika száz-százötven évig a a légkörben marad.)

Forrás: AFP/Stephane De Sakutin
Kifáradtak a két nappal meghosszabbított klímakonferencia résztvevői

A vállalások jelenlegi állása szerint a légkörbe 50 milliárd tonna szén-dioxid kerül 2020-ban, pedig a globális felmelegedés kordában tartásához 44 milliárd tonnára kellene visszafogni a kibocsátást, 2030-ra a 35 milliárd, 2050-re pedig a 20 milliárd tonnás szint lenne a megfelelő. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) még szigorúbb forgatókönyve szerint 2017 után kizárólag csak szén-dioxid-semleges erőműveket, üzemeket és egyéb infrastrukturális beruházásokat lehetne megvalósítani, mert akkora lenne a korábban már kiépült infrastruktúra CO2-kibocsátása.

Az nem egyértelmű, elég lenne-e a 2015-ig hátralevő négy év ahhoz, hogy valóban átfogó megállapodás szülessen az üvegházhatású gázok csökkentéséről. "Nehéz erre most válaszolni, mert a tartalmat illetően Durban csak itt-ott hozott új bizonyosságokat" - mondta az [origo]-nak Faragó Tibor. "Nem igazán látszik, miért változna lényegesen például az amerikai álláspont. A mostani adminisztráció valószínűleg Obama újraválasztása esetén sem tudna sokkal többet elérni klímaügyben, és ha republikánus jelölt nyeri a 2012-es elnökválasztást, akkor az esélyek még jobban csökkennek, de például Oroszország sem vállal további csökkentést. A Durbanben elért eredmény viszont mindenképp haladék. Az átfogó megállapodásról már 2012 tavaszán elkezdhet tárgyalni az erre kijelölt eseti bizottság, de a részleteket a jövő decemberi katari konferencián kell kidolgozni, azután fogunk többet tudni" - mondta Faragó.

Zsarolás és nyomásgyakorlás

Azt Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára is elismerte, hogy "elég homályos" a majdani globális megállapodásról vezető folyamat leírása, amely szerint "ki kell dolgozni egy kötelező érvényű új jegyzőkönyvet, egy új törvényerejű eszközt vagy megállapodást".

A fent idézett bővített mondat miatt egyébként pénteken, az utolsó előre tervezett tárgyalási napon majdnem összeomlott az egyeztetés a Reuters tudósítása szerint. Az EU tárgyalói ragaszkodtak ahhoz, hogy a felek röviden mondják ki: "törvényerejű eszköz" legyen a globális megállapodás, de ez elfogadhatatlan volt a gazdasági növekedésüket féltő nagy feltörekvő államoknak, Kínának és Indiának. A klímaváltozás következményeitől leginkább fenyegetett szigetországok koalíciójának viszont a kompromisszumos bővített mondat volt elfogadhatatlan. Képviselőjük, Karl Hood azt mondta a Reutersnek: "Ez túl laza megfogalmazás, amelyet mi eddig sem fogadtunk el, és ezután sem fogunk".

Forrás: AFP/Stephane De Sakutin
Középen Maitte Nkoana-Mashabane, a házigazda Dél-Afrika külügyminisztere

Pénteken helyi idő szerint 15 óra 30 perckor a magyar küldöttséget vezető Kovács Tamás Iván azt mondta az [origo]-nak: a péntek délelőttöt látva inkább arra számít, hogy sikertelen lesz a konferencia. "A tárgyalásokat megnehezíti, hogy az Egyesült Államokban jövőre választások lesznek, a kínai álláspont meglehetősen merev" - mondta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára.

A vasárnapig elhúzódó, egyre elkeseredettebb hangulatban zajló tárgyalások mélypontja az volt a Reuters szerint, amikor Venezuela főtárgyalója, Claudia Salerno bejelentette: országát gyakorlatilag megzsarolták amiatt, mert több ponton kifogásolta a megállapodástervezeteket. Salerno szerint "szánalmas és lealacsonyító módon" azzal fenyegették, hogy Venezuelát kihagyják a kiotói jegyzőkönyv második köréből, továbbá azzal is, hogy nem részesül a fejlődő országok klímavédelmi intézkedéseit finanszírozó zöld klímaalapból (GCF). Salerno nem mondta el, melyik ország részéről gyakoroltak nyomást rá; a küldöttek néma csendben hallgatták beszédét a hírügynökség szerint.

Versenyt fut a zöld gazdaságért az USA és Kína

Dzsajanthi Nataradzsan indiai környezetvédelmi miniszter szenvedélyes beszédet mondott arról, hogy országa igazságtalannak tartja azt a nyomást, amelyet rá gyakoroltak a konferencián a kompromisszum érdekében, és arról, hogy India csak vonakodva ment bele a megállapodásba. Noha az Egyesült Államok képviselői Indiával és Kínával szemben változatlanul azt hangoztatták, hogy minden üvegházhatást növelő gáz kibocsátójára ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk attól függetlenül, hogy korábban mennyi üvegházgázt engedtek a légkörbe, Todd Stern, az USA főtárgyalója azt mondta: Washington elégedett a durbani eredménnyel.

A két legnagyobb üvegházgáz-kibocsátót, az Egyesült Államokat és Kínát nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy nemzetközi jogi eszközök gátolják őket a kibocsátásban, de ennek ellenére a két óriásgazdaság versenyt fut a zöld technológiák gyakorlatba ültetésében - emelte ki elemzésében a Reuters. Kínában 2010-ben összesen 54 milliárd dollárt fektettek be az alacsony szén-dioxid-kibocsátás érdekében, míg az USA-ban a zöld befektetések 34 milliárdra rúgtak az amerikai Pew elemzőintézet számításai szerint. A harmadik legnagyobb kibocsátó, India szintén a zöldgazdaság fejlesztése irányába mozdult el annak ellenére, hogy az ilyesmi inkább hosszú távon kifizetődő.

Jelenleg a 2005-ben hatályba lépett ún. kiotói jegyzőkönyv keretében kötelezik magukat üvegházgáz-csökkentésre a fejlett államok többsége - fontos kivétel, hogy az USA ezt a megállapodást máig sem ratifikálta.

"Fontos fejlemény, hogy Durbanben  meghosszabbították a jegyzőkönyvben foglalt korlátozásokat, de nem tudni pontosan, hogy a részes országokra ez 2017-ig érvényes, vagy 2020-ig. Ezen felül még nem tudni, hogy melyik állam pontosan mennyit vállal. Ám a legnagyobb gond, hogy a jegyzőkönyvből kimaradt legnagyobb kibocsátókat 2013-tól végképp nem kötelezi semmi a kibocsátás visszaszorítására, így az időbeli törés miatt tovább folytatódhat az üvegházgázok felhalmozódása a légkörben" - mondta Faragó Tibor, aki szerint arról sem szabad elfeledkezni, hogy az érintett államoknak még ratifikálniuk is kell a kiotói jegyzőkönyv módosításait.

Forrás: AFP/Rajesh Jantilal
Peter Kent, a kanadai kormány környezetvédelmi minisztere

Durban ismét előtérbe helyezte azt az elvet, hogy a klímaváltozást nemzetközi jogi eszközökkel kell kezelni - ez Michael Jacobs, a London School of Economics közgazdasági egyetem klímatudománnyal foglalkozó tanárának véleménye. A nemzetközi jogi keretnek megvan az az előnye, hogy az egymást váltó kormányoktól függetlenül számon lehet kérni az eredményeket egy adott országon - írta a The Guardian brit napilapnak írt elemzésében. Jacobs szerint mindez stabilabb hátteret biztosít a gazdasági szereplőknek, és elvileg biztosítja az országokat afelől, hogy klímavédelmi intézkedéseiket nem ássák alá más államok nyakló nélküli kibocsátásai.

Az is tény viszont, hogy a nemzetközi jogi eszközök nem minden esetben elégségesek az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére. A hatalmas olajhomok-lelőhelyekkel rendelkező Kanada például csökkentésre kötelezte el magát a kiotói első körben, de már a durbani tárgyalások elején világossá tette, hogy nem áll szándékában teljesíteni a vállalásokat, mert ez hátrányba hozná legfőbb kereskedelmi partnerével, az USA-val szemben.

KAPCSOLÓDÓ CIKK