Legalább tízezer milliárd köbméter vizet használunk fel egy év alatt, ennek jórésze mezőgazdasági és ipari termékek révén utazik egyik országból a másikba. Először mérték meg az emberiség teljes vízhasználatát, úgynevezett vízlábnyomát holland kutatók.

A trentei egyetem munkatársai abból indultak ki, hogy egy ország vízlábnyoma abból adódik, hogy ott mennyi vizet használnak a mezőgazdasági és ipari termelésben, illetve a háztartásokban. Mivel a termékek nagy része másik országba kerül, a világ országai tetemes mennyiségű vizet importálnak és exportálnak - ez a virtuális víz.

Legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából és Argentínából, továbbá Indiából, Pakisztánból, Indonéziából, Thaiföldről és Ausztráliából áramlik ki a virtuális víz. A virtuális vízbehozatal Mexikóban, az európai államokban, Japánban és Dél-Koreában a legnagyobb. A lenti térképen pontosan ez látható - a zöld színek (és a jelmagyarázat negatív számai) azt jelzik, hogy az illető ország több virtuális vizet szállít külföldre, mint amennyit behoz; a sárga és piros színnel jelölt országokban fordított a helyzet.

Forrás: PNAS

Ahol jelentős mennyiségben használnak fel tiszta vizet az exportálandó termékek előállítására, ott előbb-utóbb vízhiány léphet fel, mert nagyobb ütemben termelik ki a vizet, mint ahogy természetes úton visszapótlódnának a készletek. Ez a helyzet az Egyesült Államokban, Pakisztánban, Indiában, Ausztráliában, Üzbegisztánban, Kínában és Törökországban. A holland szerzők azt is felvetik, alig van példa arra, hogy a víz árában megjelenne: nem korlátlanul használható forrásról van szó, és a természeti környezetre tekintettel levő árképzés egyáltalán nem jellemző a mezőgazdaságra.

A virtuális víz leginkább az olajos magvak kereskedelme révén kering a világban - ezek a szója, az olajpálma, a napraforgó és a repce, de a kutatók idesorolják a gyapotot és a belőle gyártott pamuttermékeket is. A virtuális víz körforgásának nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy az Egyesült Államok 314 milliárd köbméter vizet szállít termékek révén külföldre évente, míg Kína 143 milliárd, India 125 milliárd és Brazília 112 milliárd köbmétert. A virtuális víz körforgásában szerepe van a kávé, a tea és a kakaó, valamint a marhahús kereskedelmének is.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Alternatív fürdőzés 2011 augusztusában Budapesten

Az emberiség vízfogyasztásának 92 százalékáért a mezőgazdaság felelős, míg az ipari termelés 4,4 százalékkal, a háztartások pedig 3,6 százalékkal járulnak hozzá. Egy ember átlagosan mintegy 1385 köbméter vizet használ el egy évben a holland kutatók felmérése szerint, ami nagyjából 8650 teli fürdőkádnak felel meg.

A személyes vízfogyasztás terén jelentős különbségek vannak az egyes országok között, derül ki Arjen Y. Hoekstra1 és Mesfin M. Mekonnen tanulmányából. A németek például fejenként 1426 köbmétert használnak, míg az Egyesült Államokban 2842, Kínában 1071, Bangladesben pedig csak 750 köbmétert (a tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS közölte).

Különösen sok víz fogy Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban. Évente 1207, 1182, illetve 1053 milliárd köbméterről van szó, így e három állam használja el a teljes vízmennyiség 38 százalékát, majd Brazília következik 482 milliárd köbméterrel. A legtöbb szennyvizet Kínában termelik, a 360 milliárd köbméteres mennyiség a világ összes szennyvizének egynegyede.

A vizsgálat az 1996 és 2005 közötti adatokon alapszik, mert ez a legfrissebb tízéves szakasz, amelyről minden szükséges információ rendelkezésre áll. Az emberiség globális vízhasználata ebben az időszakban évi 9087 milliárd köbméterre rúgott. Azóta azonban tovább nőtt a népesség, és így a fogyasztás is.