Ahol egy évezredben egyszer havazik - régi arab kéziratok és a klímaváltozás

Egy évezredben egyszer havazik Bagdadban - többek között ez is kiderült, mikor spanyol kutatók középkori arab történetírók munkái alapján rekonstruálták az időjárási furcsaságokat a mai Irak területén. A múltbeli időjárási jelenségek segítenek megérteni a jelenkori klímaváltozást.

Középkori arab kéziratok segítségével kutatják az időjárási anomáliákat spanyol tudósok. Az Extremadurai Egyetem kutatói javarészt a 9-10. századi dokumentumokat, az iszlám történetírók, földrajztudósok 816 és 1009 közötti időszakból származó feljegyzéseit elemezték, de felhasználtak valamivel későbbi forrásokat is. Tanulmányukat a Weather című folyóiratban közölték.

A korabeli feljegyzések elsősorban társadalmi és vallási eseményekre vonatkoznak, de a szerzők bele-beleszövik a szokatlan időjárásra vonatkozó észrevételeiket is. Bagdadnak nincs párja a világon, írta 891-ben a földrajztudós al-Jakubi: itt forrók a nyarak, és hidegek a telek. A leírásból az Extremadurai Egyetem kutatói arra következtettek, hogy az éghajlat kedvezett a földművelésnek.

A 8. században alapított Bagdad viszonylag rövid időn belül kereskedelmi, kulturális és oktatási központtá vált. Az abbászida kalifák fővárosa adott helyett a kör alakban épített Bölcsesség Házának (arabul Madinat-asz-Szalam), ahol főleg az ókori szövegek arabra fordításával foglalkoztak a tudósok. Noha számos dokumentum elveszett a mongol hódítás és után, az időjárásra vonatkozó információk fel-felbukkannak az arab történetírók munkáiban is.

Számos középkori arab tudós dolgozott Bagdad kerek városában (épült 767 és 912 között)

A spanyol kutatók Muhammad ibn Jarir al-Tabari (838-923), Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160-1233), al-Szujúti (meghalt 1505-ben) beszámolóra támaszkodtak. "Az éghajlatra vonatkozó információ javarészt olyan gyakori eseményekre, például szárazságra, árvizekre vonatkozik, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érintették. Ugyanakkor találtunk ritkán tapasztalható jelenségekre vonatkozó adatokat is, olyanokra, mint a jégverés, a folyók befagyása, vagy havazás" - mondta a kutatásokat irányító Fernando Domínguez-Castro.

A feljegyzésekből kiderült, hogy a 10. század első felében Bagdad környékén megszaporodtak a szokatlanul hideg időjárásra vonatkozó tudósítások, beleértve a 920 júliusában bekövetkezett hirtelen hőmérsékletesést, valamint három havazást, amelyek 908-ban, 944-ben és 1007-ben keserítették meg a bagdadiak életét. A modern időkben egyetlen egyszer, 2008-ban havazott a városban.

"A 10. században hirtelen beköszöntött hideg időszak közvetlenül megelőzte a középkori meleg periódust" - mondta Domínguez-Castro, aki szerint 920 júliusában a nem várt hőmérsékletesést egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta, ám ezt a feltevést további kutatások során kell igazolni. A kutatócsoport a szövegek alapján arra következtet, hogy a vizsgált időszakban gyakrabban fordult elő szokatlanul hideg idő a mai Irak területén.

Domínguez-Castro szerint a múltbeli időjárási jelenségek rekonstruálása segít megérteni a mostani klimatikus változásokat. A régmúlt éghajlatváltozását eddig leginkább a fák évgyűrűinek, korallok, valamint jégfuratok alapján elemezték. Az írott források közül a 18. századi hajónaplókat és a 2. világháborúban a légierő időjárási beszámolóit használták a kutatók. A 19. századi, facsiszolatból készült újságpapír vegyelemzéséből a légszennyezésről lehet adatokat gyűjteni.

"Történelmi, politikai és vallási dokumentumok is értékes adalékokkal szolgálhatnak a kílmaváltozásról. Tanulmányunkkal azt reméljük, hogy szorosabb lesz az együttműködés az arab tudományokkal foglalkozók és a klimatológusok között, így többet lehet megtudni a muszlim világ múltbeli éghajlatváltozásairól" - mondta Fernando Domínguez-Castro.