Nem elég a hólé a szárazság ellen

A száraz ősz után a fagy károsította a vetéseket és a gyümölcsösöket. Tavaly a szárazságrekord ellenére azért volt jó termés, mert még kitartott a 2010-es csapadékrekord nedvessége. A hó alig pótolta csapadékhiányt, a talaj mélyére alig jut a hóléből.

Évszázados szárazság volt 2011-ben, ennek ellenére igen jó volt a termés, mert 2010-ben annyi csapadék esett Magyarországon, mint még soha a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta. Tavaly tavasszal országszerte vízzel volt telített talaj, sőt helyenként még a nyár elején is előfordultak belvízfoltok. Így a vegetációs időszak száraz heteiben a mélyebb talajrétegekből még nedvességhez jutott a növények jelentős része.

A napos, meleg, száraz ősz kedvezett a legtöbb gyümölcs, köztük a szőlő érésének, az őszi vetéseket azonban már jelentősen megnehezítette a csontszárazzá vált talaj. Novemberben az ország túlnyomó részén egy csepp eső sem esett, az elvetett magok sok esetben ki sem keltek, ami kikelt - ha meg is maradt - csak lassan fejlődött.

A vízhiányt a januári-februári havazás mérsékelte. A felső húsz centis rétegben a legtöbb helyen a 60 százalékos volt a talaj nedvességtartalma a keleti megyékben, sőt a Tiszántúl nagy részén a 80 százalékot is mértek február végén. Ahogy olvadt a hó, átmenetileg belvízfoltok is kialakultak, nem utolsó sorban azért, mert a talaj fagyott volt a hó alatt.

Az alsó térképen a sárga foltok mutatják, hol a legnagyobb a szárazság

Mélyebbre azonban már kevesebb víz jutott. Egy méteres mélységben meglehetősen nagy, 100 milliméter volt a talaj vízhiánya a Balaton és a főváros környékén, illetve az Alföld középső területein, vagyis ennyi kéne még ahhoz, hogy annyi vize legyen a növényeknek, mint a sokévi átlag. A délnyugati megyékben és a Nyírségben sokfelé 30 mm alá csökkent a vízhiány. Bár egy csapadékos március még sokat javíthat a helyzeten, úgy tűnik, az idén nagyobb terméskiesést okozhat, ha száraz lesz a nyár.

A február közepéig tartó, nagyon hideg időszak első hetében az ország túlnyomó részén nem védte hótakaró a gyengén fejlett őszi vetéseket. Ekkor a talaj közelében sokfelé volt -15 foknál keményebb fagy, ami főként a lágyszárú növényeket károsította.

A vetések után a gyümölcsösök következtek. Február 3-án, 4-én az ország túlnyomó részén vastag, összefüggő hótakaró alakult ki, ami jelentős szerepet játszott a korábbinál is erősebb fagyok kialakulásában. Február közepe felé sokfelé előfordult -20 foknál erősebb fagy két méteres magasságban. A leghidegebb területeken -25 foknál keményebb fagy sem volt ritka; ezek a fagyok a gyümölcsfákban, cserjékben, szőlőkben okozhatták a legnagyobb károkat.

A talajmenti fagy északon volt a legnagyobb