Sókedvelő durumbúzát állítottak elő hagyományos keresztezéssel ausztrál kutatók. A megfelelő gént egy ősi búzafajta örökítőanyagának elemzésekor találták meg. Az ősi fajtából keresztezett búza kiválóan bírja a klímaváltozás okozta megpróbáltatásokat.

Mikrobiológiai úton illesztették be sótűrést lehetővé tevő gént a durumbúza örökítőanyagába ausztrál kutatók, de a kísérleti növényt keresztezéssel hozták létre. A növényt ezután nagy sótartalmú parcellákra ültették ki próbaképpen. Az eredmény: a terméshozam 25 százalékkal nagyobb volt, mint a közönséges búzáé.

A kutatók kiindulópontja az volt, hogy a a durumbúzából (tudományos nevén Triticum turgidum) készült liszt a tésztaételek kedvelt alapanyaga, azonban a sóérzékenysége jóval nagyobb, mint a kenyérbúzáé (Triticum aestivum). Matthew Gilliham kutatásvezető, a Dél-Ausztráliában lévő Adelaide-i Egyetem munkatársa csoportjával a TmHKT1;5-A jelű génnel dolgozott, amely segíti a növényt abban, hogy minél több sót távolítson el a gyökerétől a levelei felé haladó vízből.

Magát a TmHKT1;5-A gént egy ősi búzafajta örökítőanyagának elemzésekor találták meg, majd hagyományos keresztezéssel juttatták be egy mai búzafajta génállományába. Az eljárás során nem alkalmaztak GMO-technológiát, melyet a világ számos országában elutasítanak vagy vitatnak. Tanulmányukat a Nature Biotechnology című szakfolyóirat legfrissebb számában jelentették meg az ausztrál szakemberek.

Becslések szerint a világ élelemigénye 2050-re 70 százalékkal nagyobb lehet a mostaninál, mivel az emberiség létszáma a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra növekszik. A kihívást még nagyobbá teszi, hogy a klímaváltozás hatására megváltozik a csapadékeloszlás mintázata. A sós talajok már most is sok gondot okoznak a sivatagos és félsivatagos területekkel rendelkező fejlődő országokban.