Gyógyszerekkel mértük a harmadik csapást a Dunára

A világ legnagyobb idei folyami expedíciója a Dunán
Vágólapra másolva!
Úgy tűnik, nincs rossz állapotban a Duna, de az csak a közeljövőben fog kiderülni, hogy mennyi alattomos, nehezen kimutatható szennyeződést engedünk a vízbe. Arról pedig fogalmunk sem lehet, milyen varázslatos volt a folyó élővilága az iparosodás előtt. A legnagyobb Duna-expedíció kutatóhajóján jártunk.
Vágólapra másolva!

Már a romániai Duna-szakaszon jár az a három kutatóhajóból álló német-osztrák-magyar-szerb-román expedíció, amelynek a fedélzetén biológusok, vegyészek, ökológusok vizsgálják a folyó állapotát. A Duna menti országok létesítette folyóvédelmi bizottság, az ICPDR expedíciójának az a különlegessége, hogy most először vizsgálják meg Regensburgtól egészen a Duna-deltáig körülbelül 2600 folyamkilométeren át, hogy mennyi úgynevezett szerves mikroszennyező van a vízben.

A három kutatóhajó Budapestnél a Magyar Tudományos Akadémia előtt Forrás: MTI/Földi Imre

Mikroszkopikus mennyiségben is káros

"A világ összes, civilizált vidéken áthaladó folyójában probléma, hogy a gyógyszer- és hormonmaradványok akadály nélkül kerülnek a vécékből a vízbe, mert még nem fejlesztettek ki olyan ipari méretekben hatékony technológiát, amellyel ezt a szennyezést ki lehetne vonni a kommunális szennyvízből" - magyarázza G. Tóth László, az MTA Balatoni Limnológiai Intézetének (BLI) igazgatója.

"Az utóbbi években derült ki sajnos, hogy ezek a molekulák fatális hatással lehetnek az élővilágra, annak ellenére, hogy nagyon piciny mennyiségben vannak jelen a vízben. A késői felfedezésnek az is az oka, hogy az ilyesmit nem vizsgálták rutinszerűen. A szennyezők kimutatása nagyon költséges vizsgálatokat igényel, amelyeket csak a legprofibb laboratóriumok tudnak elvégezni" - mondja Csányi Béla biológus, az expedíció tudományos vezetője. "A fogamzásgátlókból származó ösztrogénjellegű anyag a vízibolháimnál befolyásolja a peteszámot" - hozott egy jellemző példát saját kutatásaiból G. Tóth László.

A BLI szakemberei számos vízmintát vizsgáltak ebből szempontból, és mint kiderült, súlyos problémáról van szó. Mindenhonnan kimutatták a gyógyszermaradványokat, a Balatonból és a Parlamentnél vett Duna-mintából is, egyedül a gleccservíz volt mentes a szennyezéstől. Ez tehát a harmadik csapás, ami Európa folyóit éri az ötvenes-hatvanas évek hatalmas vegyi szennyezése és a hetvenes évek elalgásodása után.

Egyelőre nem tudjuk pontosan megítélni a szennyezés egészségügyi következményeit. A szermaradványok beszivároghatnak ugyan az ivóvízbe, ám a minőségét a szerint állapítják meg, hogy egyes szennyezők mérgezőek-e, nem pedig az alapján, hogy miként hat az egészségre a sokféle, de kis koncentrációjú szermaradvány. Egy 2004-es amerikai tanulmány szerint fájóan hiányoznak a vizsgálatok arról, hogy milyen hatása van annak, ha valaki hosszú időn át mikroszennyezett vizet iszik. A fogamzásgátlók maradványai miatt aggódókat az nyugtathatja meg, hogy ivóvízből több milliószor alacsonyabb koncentrációban mutatták ki a szermaradványokat, mint amennyi hatóanyagot egy pirula tartalmaz. Ugyanakkor van olyan kutató, aki szerint abból kell kiindulni, hogy a gyógyszerek lényege éppen az, hogy kis dózisban gyakoroljanak speciális hatást az emberi szervezetre.

A Dunában honos halfajokat nézik az érdeklődők Forrás: MTI/Földi Imre

A Duna-expedíció dolgát az nehezíti, hogy muszáj mérhető mennyiséget gyűjteni a nagyon kis koncentrációjú szennyezőkből. Az egyik típusú mintavétel az úgynevezett large volume sampling. A szerb Argus kutatóhajó hátsó részén van az a jókora tartály, amelyen folyamatosan nagy térfogatú minta áramlik át, és a szennyezőket egy hordozó anyag köti meg.

A másik, úgynevezett passzív mintavételező csövében ugyancsak folyamatosan kering a víz, a belehelyezett töltet pedig felszívja a szennyező molekulákat. A tölteteket néhány száz kilométerenként kell cserélni. Ilyen mintavételezőket amúgy óceánjáró szállodahajók orrába is fel szoktak szerelni. Azt viszont, hogy mennyi gyógyszert engedünk a Dunába, csak jövőre fogjuk megtudni, mert addig biztosan eltart a minták elemzése.

Fogalmunk sincs a régi bőségről

Ha csak a víz kémiai összetételét nézzük, nincs katasztrofális állapotban a folyó, sőt Szobtól Budapestig, majd Pakstól lefelé szinte paradicsomi a helyzet, mert ezeken a szakaszokon kevésbé éri szennyezés - mondja Csányi Béla.

Mégsem dőlhetünk hátra elégedetten az utóbbi két évtized két nagyberuházása, a bécsi és a csepeli szennyvíztisztítók beüzemelése után. G. Tóth László szerint ideje lenne foglalkozni a mellékfolyók szennyezésével is, a Szamos például meglehetősen rossz állapotban van.

Azt pedig már senki sem tudja megállapítani, hogy a Duna mostani élővilága mekkora töredéke csupán az eredeti, iparosodás előtti állapotnak. "A tokfélék száma csökkent, a horgászok mindennap tapasztalják, hogy kevés a kifogható hal. Nagy kipusztulások mentek végbe, ártéri ívóterületek szűntek meg, és csak reménykedhetünk benne, hogy visszafordítható folyamatokról van szó" - magyarázza Csányi Béla.

A biológus szerint a burjánzó élet sem feltétlenül garancia arra, hogy valóban olyan tiszta a folyó, mint évszázadokkal ezelőtt. Az expedíció éppen a Lágymányosi híd lábánál fogott ki élő dunaviráglárvát a pakurás, motorolajos, szennyezett part menti sávban. "Örvendetes, hogy visszatért a Dunára ez a rovar, de az is megtörténhet, hogy évek hosszú során kialakul egy olyan élőlény, ami tudomást sem vesz a szennyről."

Ilyen folyami kagylók élnek a Dunában Forrás: MTI/Földi Imre

Kemény menet

A Duna halállományáról is minden korábbinál részletesebb vizsgálatot végez az állandóan a fedélzeten lévő tizennégy és a munkába egyes helyszíneken bekapcsolódó huszonnyolc kutató. Egyaránt vizsgálják a mélyvízi és a part mentén élő gerinceseket. A kifogott halakat lemérik, megszámolják, hogy hány és milyen fajhoz tartozó egyedet találtak, majd visszaengedik őket a vízbe.

Aki úgy gondolja, milyen kellemes lehet másfél hónap alatt lecsorogni a Dunán, nagyon téved. "A menet reggel hattól éjfélig tart. Úgy kell koordinálni a munkát, mint egy karmester" - mondja Csányi Béla. Összesen hatvannyolc mintavételi helyszínről van szó, naponta kettőt-hármat kell felkeresniük a hajóknak.

Hogyan zajlik egy tipikus akció? A hajók megérkeznek a mintavételi helyszínre, lehorgonyoznak egymás mögött. Először egy kis csónak megy ki a sodorvonalba, lebocsátják a mérőszondát, ami a víz pH-értékét és az egyéb alapadatokat méri. Beindítják a mikroszennyezőket vizsgáló berendezések szivattyúit, amelyek 27 ezret forognak percenként, és hatalmas zajt csapnak. Begyűjtik a vízmintákat, és mindkét parton mintát vesznek az üledékből. A mikrobiológiai mintavételezést mindkét parton és a folyó sodorvonalában is elvégzik.

Az egész műveletsort muszáj négy óra alatt elvégezniük, mert a hajóknak tovább kell haladniuk a következő helyszínre. "Nem reménytelen a helyzet, mert ahogy az ember okosodik, és begyakorolja a műveletek sokaságát, egyre inkább sikerül zanzásítani őket" - mondja az expedíció vezetője.

A mintákat már útközben szortírozzák és raktározzák, mert különben nem tudnák szétosztani a kutatásban részt vevő, tíznél is több laboratóriumnak. A kémiai jellegű mintákat hűteni kell, hogy a baktériumok ne szaporodjanak el bennük. Vannak olyan minták, amelyeket mínusz 70 fokon, folyékony nitrogénben kell tárolni.

A fitoplanktont, az algákat évtizedek óta bevált módszerrel, jódos oldatban tartósítják, ezeket már évekig el lehet tartani. A gerinctelen állatokat és a halakat korábban formalinban tartósították, de az káros az egészségre, úgyhogy most etilalkoholt használnak. Egy ilyen hathetes folyami expedíción annyi mintát gyűjtenek, hogy az évekig is munkát ad a szárazföldön maradt szakembereknek.

Ez a világ legnagyobb folyami expedíciója 2013-ban Forrás: MTI/Földi Imre