Nem úgy árt a kondenzcsík, ahogy hiszik

kondenzcsík, chemtrail
Vágólapra másolva!
„Halált permetező kondenzcsíkok” ellen szerveznek tiltakozást jövő hét végére Budapesten. Az összeesküvés-elmélet hívei szerint félni kell a szokatlan mintázatokba rendeződő csíkoktól. Ez nem igaz, de az önmagában ártalmatlan vízgőz és mesterséges felhő bonyolultabb módon ártalmas a környezetre.
Vágólapra másolva!

Birtokba venni az időjárást 2025-ben – ezzel a hangzatos címmel készült még 1996-ban egy elemzés az USA légierejének felsőfokú oktatási intézményében, az AU-n (Légügyi Egyetem). A már csak az Internet Archívumban elérhető cikk azt ígérte, hogy a mesterséges köd vagy jégverés segítségével az Egyesült Államok hadereje olyan szinten uralhatja a hadszíntereket, mint soha korábban. A cikk „nagyon rizikós, de nagyon kifizetődő” kísérleti technológiákról szólt, amelyek azóta sem kerültek közelebb a gyakorlati alkalmazáshoz.

Forrás: Flickr/Jasmic

A szerzők viszont szándéktalanul hozzájárultak az egyik legmakacsabb internetes blöff, a chemtrail összeesküvés-elmélet elterjedéséhez (az angol kifejezés a kémia és a csík szó összekapcsolásából ered). Az elmélet első, már 1996-ban felbukkant változata szerint az amerikai légierő titokzatos vegyszerekkel permetezi a lakosságot, és a jelenséget úgy lehet felismerni, hogy a gépek korábban nem látott mintázatban húznak kondenzcsíkokat az égre. Ahogy az elmélet terjedt, úgy bővült a permetezett szerek listája a báriumtól az alumíniumsókon, a tóriumon és a szilícium-karbidon át egészen a műanyag szálacskákig.

Hogy miért? Az elmélet hirdetői szerint rajtunk próbálják ki a titkos fejlesztésű fegyvereket, például jó vezetőképességű anyagok kiszórásával egy óriási elektromágneses eszközt, vegyi úton ellenőrzik a születésszámot, akadályozzák (vagy éppenséggel fokozzák) a globális felmelegedést – az okok listája zavarba ejtően bőséges, akárcsak az elmélet változatai. A magyar chemtrailhívők szerint a kondenzcsíkok „halálesőt permeteznek”, és nemzetközi tiltakozást szerveznek a Facebookon január 25-ére, a Petőfi Csarnokba.

Így rajzolnak az égre

A repülőgépek valóban mesterséges felhőket húznak maguk után. Ezek azért alakulnak ki, mert a 9-11 ezer méteres magasságban, ahol az utasszállítók közlekednek, mínusz 40-55 Celsius-fokos a hőmérséklet, és a felszínhez képest 90 százalékkal alacsonyabb a légnyomás. Ilyen körülmények között a levegő könnyen telítődik párával (vízgőzzel), és a víz szilárd tárgyakon kicsapódik. A gépek füstjében pont ilyen mikroszkopikus kondenzációs magvakból van nagyon sok, különféle oxidok, kéncseppecskék, koromszemcsék formájában.

Az amerikai légierő (USAF) hivatalos weboldala már 1996-ban cáfolta, hogy a kondenzcsíkok valamiféle titkos hadműveletre utalnának, és kifejtették, hogy az eredeti tanulmány csupán elvi technológiai lehetőségeket taglalt, és nem az USAF hivatalos álláspontját képviseli. Az elmélet viszont a 2000-es években egyre terjedt, és az amerikai hatóságokat bombázó felháborodott levelek hatására az USA környezetvédelmi hatósága, az EPA, a légügyi felügyelet, az FAA, a NASA, valamint a nemzeti atmoszférakutató intézet (NOAA) közös cáfolatot állított össze. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, mert a chemtrailhívek szerint a fellépés csak azt bizonyítja, hogy a kormányzat valamit nagy erőkkel akar leplezni.

Az elmélet három legfontosabb állítása a következő. 1) Manapság jóval több a kondenzcsík, mint régen. 2) A csíkok közül azoktól kell félni, amelyek több órán át is láthatók maradnak. 3) A szokatlan mintázatú, egymást keresztező csíkok az igazán veszélyesek.

Ezeket az állításokat viszonylag egyszerű megcáfolni. Ma jóval több a légi járat is, mint mondjuk az 1960-as években, és a fapados üzleti modell terjedésével ez valószínűleg fokozódni fog. A kondenzcsíkok a légkörkutatók egybehangzó álláspontja szerint természetes okokból is megmaradhatnak több órán át. A csíkok élettartama a napsugárzástól, a hőmérséklettől, a levegő nedvességtartalmától és a repülőgép utazómagasságában jellemző vízszintes és függőleges szélnyírástól függ (ilyenkor vagy a szél iránya változik rendkívül gyorsan, miközben a sebessége megmarad, vagy pedig a sebessége változik sebesen, míg az iránya függőleges marad).

A keresztező csíkokat pedig az magyarázza, hogy a felszínről nehéz megkülönböztetni a különböző magasságú és irányú légifolyosókat, így úgy tűnhet, mintha ugyanolyan magasságban húzták volna őket.

Még nincs olyan repülőgépmotor, amely sosem hagy maga után kondenzcsíkot (a fotón egy Boeing 747-es Dreamlifter teherszállító) Forrás: MTI/AP/Charlie Riedel

Az elmélet egyik legelegánsabb cáfolatát Szilágyi András fizikus, az MTA Természettudományi Központ tudományos munkatársa mutatta be tavaly szeptemberben a Szkeptikusok éjszakáján, mint a Szkeptikus Társaság alelnöke. Lényege a következő: ha valóban ártalmas anyagokkal szórnának minket a levegőből, akkor speciális permetezőrendszerre lenne szükség az utasszállító repülőkön, ezeket rendszeresen, külön tartálykocsikból kellene feltölteni. Az anyagokat le kellene gyártani és eljuttatni a repterekre, vagyis a tervezés, megrendelés és beszerezés nyomán rengeteg számla és egyéb irat keletkezne. Ahhoz, hogy ez 1996 óta titokban maradjon, sok ezer ember hallgatására lenne szükség éveken át. (Az okfejtés a Chemtrailscience című oldalról származik.)

Amivel tényleg árt a repülés

Tény viszont, hogy a repülőkkel szándékosan károsítjuk a környezetet, csak közvetett módon, és nem úgy, ahogy a chemtrailpártiak gondolják. A légcsavaros vagy sugárhajtású gépek ugyanúgy nitrogén-oxidokat, kén-dioxidot, szén-monoxidot, szén-dioxidot és vizet bocsátanak ki, mint az összes többi belsőégésű motor. Ezek közül a nitrogén-oxidok (NO) a legfontosabb szennyezők, mert a sugárhajtóművek magas hőmérsékletén egyesül a levegő nitrogénje és oxigénje, kén-dioxidból viszont kevesebbet bocsátanak ki a repülőgéphajtóművek, mint az autók. A nitrogén-monoxid azután salétromossavat, salétromsavat képez a levegő víztartalmával, így savas eső formájában közvetlenül is károsíthatja a környezetet – mondta Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértője az Origónak.

A NO-ból akkor keletkezik a legtöbb, amikor a repülő hajtóművei felszálláskor teljes terhelésen üzemelnek, így a vegyület tovább rontja a levegő minőségét a nagyvárosokban, illetve azok közelében. „A repülők ugyanúgy szennyeznek, mint az autók vagy a kamionok. Az NO sokszor probléma Budapesten is, a második legkomolyabb szennyező a kis szemcséjű szálló por, a PM10 után. Nyáron hozzájárul a nyári szmog kialakulásához, belélegezve gátolja a légutak öntisztítását, károsítja az immunrendszert, gyermekkorban asztmát okozhat” – magyarázta a szakértő.

A legnagyobb kárt a szennyezéssel az Egyesült Államokból, valamint az Ausztrália és Új-Zéland közötti légijáratok okozzák a Csendes-óceán légterében okozzák, mert ezeken az útvonalakon hosszan repülnek a legnagyobb utasszállítók, állapították meg a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói. „Földünk légkörének legtisztább zónái reagálnak a legdrámaibb módon a repülési emisszióra” – írta Steven Barrett, a kutatás vezetője.

A vízgőz szintén káros kibocsátásnak számít a magasban. A kondenzcsíkból kialakuló pehelyfelhők (cirrusok) visszaverik a felszínről sugárzó hőt, vagyis fokozzák az üvegházhatást. Ez a káros hatás jóval jelentősebb, mint amit a repülés szén-dioxid-kibocsátása okoz a Német Repülési és Űrkutatási Központ két munkatársának egyik 2011-es tanulmánya szerint. A fő különbség az, hogy a szén-dioxid évszázadokig a légkörben maradhat, míg a felhők órákon-napokon belül feloszlanak. Emellett a kondenzcsíkcirrusok miatt a forgalmas légifolyosók mentén kevesebb felhő alakul ki természetes úton.

A fentiek nyomán a kutatók azt javasolják, hogy a légitársaságokat a szén-dioxid-szennyezés korlátozása mellett arra is rá kellene venni, hogy csökkentsék a kondenzcsíkok számát. Ez egyrészt úgy lehetséges, ha a felszínhez közelebb eső légifolyosókat használnak (akkor viszont a nagyobb légellenállás miatt több üzemanyagot használhat a gép), vagy úgy, ha olyan új hajtóműveket alkalmaznak, amelyek kevesebb vízgőzt bocsátanak ki, vagy rögtön jégcseppecskékké kondenzálják a vizet, amelyek aztán lehullnak a felszínre.

A legmeglepőbb kutatási eredmény szerint ugyanakkor egy hajtómű-égéstermék csökkenti a globális felmelegedést. A szulfátcseppecskékről (aeroszolokról) van szó, amelyek visszaverik a napfényt, akárcsak egy jelentősebb vulkánkitörés miatt a légkörbe kerülő aeoroszolok; kiszórását ezért is javasolják előszeretettel azok a kutatók, akik különböző bolygómérnökségi beavatkozások mellett érvelnek. „Van olyan elemzés, amely szerint a szulfátaeroszol-jelenség jórészt ellensúlyozza a repülés káros hatásait, de van olyan is, amely éppen ezt cáfolja” – magyarázta Simon Gergely, hogy milyen ellentmondásos ezen a téren a szakirodalom.