Szökőár után nyomoznak egy svájci tóban

Vágólapra másolva!
Vízhegy bukkant fel a Luzerni-tó közepén, a hullámok ezer lépésnyi mélységben öntötték el a partot – mindez 1601-ben. Hogyan lehet felkészülni olyan szökőárra, amely maximum ezerévente egyszer következik be?
Vágólapra másolva!

A fenti kérdésre keresik a választ azok a svájci földtudományi szakemberek, akik az ország nagy tavait vizsgálják. Az Alpok tavairól tudni lehet, hogy ritkán ugyan, de pusztító erejű hullámok keletkeznek rajtuk. Ezeket földrengések, pontosabban a rengés miatt a tó medrében bekövetkező földcsuszamlások okozzák.

„Ezek az események jóval ritkábban fordulnak elő az árvizeknél vagy a lavináknál, ezért nehéz értelmezni a kockázatot, emiatt aztán a lakosság egyszerűen nem is gondol rá” –magyarázta Flavio Anselmetti, a Berni Egyetem professzora a BBC News tudósítójának az Európai Földtudományi Társaság éves közgyűlésén Bécsben. Anselmetti példaként arra az 5,9-es erősségűre becsült földrengésre hivatkozik, amely 1601-ben következett be Svájcban.

A rengés miatt a Luzerni-tó (Vierwaldstätti-tó) medencéjében megcsúsztak az üledékrétegek. Emiatt a fölötte lévő víztömeg is lesüllyedt, majd felemelkedett, és a felcsapó hullámok elöntötték a part menti településeket. A korabeli krónikák „a tó közepén felbukkanó vízhegyekről” szólnak. A víz „ezer lépésnyire vagy három puskalövésnyire” csapott ki a partra, vagyis a katasztrófa körülbelül 0,5-1 kilométer mélységben érintette a parti sávot. A felkavart víztömeg a krónikák szerint két alabárd hosszának megfelelő magasságban szennyezte be a fatörzseket. A középkori svájci katonák jellegzetes fegyverének nyele körülbelül két méteres volt, tehát a szökőár körülbelül négy méteres volt.

Összetett modellezéssel számították ki, hogyan terjedt a szökőár hulláma a 114 négyzetkilométeres Luzerni-tóban Forrás: Universität Bern/Michael Hilbe, Flavio S. Anselmetti

Anselmetti és kollégái a tó aljzatán jellegzetes mintázatokba lerakódott üledékeket vizsgálva állapították meg, milyen hullámzást váltott ki a földrengés, és azt is, hogy a hullámok hogyan verődtek vissza a szemben levő partokról. Ennek alapján már ki lehet számolni, hogy milyen erősségű (magnitúdójú) földrengés nyomán következhet be hasonló eseménysorozat. Ilyen földmozgás egy-kétezer évente fordul elő a környéken. Anselmettiék kutatása szerint az utóbbi 15 ezer évben hat felszín alatti földcsuszamlás következett be a Luzerni-tóban, és az 1601-es szökőár magassága elérte a 6-10 métert. A kutató szerint tehát a kockázat ugyan alacsony, de valós, figyelembe véve, hogy a tó partja jóval inkább lakott, mint a 17. században.