Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A meteorológusok, óceánkutatók, klimatológusok tíznaponta kapják meg a legfrissebb adatokat arról, hogy hol emelkedett, és hol süllyedt a világtenger szintje, és mennyire melegek a víz felső rétegei (a NASA és a Francia Űrügynökség Jason-2 műholdja ugyanis ilyen gyakorisággal térképezi fel a Föld három nagy óceánját). Mivel a Föld felszínének 71 százalékát víz borítja – ami nehezebben melegszik fel és nehezebben is hűl ki, mint a szárazföld –, ezek az információk kulcsfontosságúak a hosszú távú időjárási előrejelzésekhez.
A Jason-2 legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a Csendes-óceánon szokatlanul meleg víztömegek áramlanak kelet felé. „A tengervíz magassága és hőmérséklete olyan mintázatot mutat, amely az 1997. évi tavaszi állapotokra emlékeztet, amit aztán erős El Nino követett” – mondja Bill Patzert, a NASA Sugárhajtás Laboratórium (JPL) klímakutatója.
Az El Nino nevű nagyléptékű időjárási jelenséget a gyermek Jézusról nevezték el, mert ilyenkor karácsony tájékán szokatlanul meleg víz mossa Dél-Amerika partját Perunál és Ecuadornál. Általában 2–7 évente fordul elő, és 9–12 hónapig tart. Az El Nino idején módosul a Csendes-óceán tengeráramlási rendszere, jelentősen befolyásolva a légnyomás változásait, így az El Nino az egész világ időjárására kihat.
Ez a meteorológia legrégebben, évszázadok óta dokumentált távkapcsolata. A Föld éghajlati rendszerében az El Nino „400 kilós gorillának” számít az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézet (NOAA) egyik összefoglalója szerint, mert nincs más olyan jelenség, amely önmagában ennyire befolyásolni tudná, hogy egy adott év melegebb vagy hűvösebb, csapadékosabb vagy szárazabb lesz-e a sokévi átlagnál. (A kifejezés amúgy egy viccből ered: – Hova ül egy 400 kilós gorilla? – Ahova csak akar!)
Jelenleg az Egyenlítő mentén meleg víz áramlik Ausztráliától a dél-amerikai partokig, ezt hívják az óceánkutatók Kelvin-hullámoknak. Általában nem ez a helyzet, mert a passzátszelek keletről nyugat felé fújnak a Csendes-óceánon is, és a víz napsütésben felmelegedő felső rétegét Indonézia irányába sodorják, miközben Dél-Amerika partjánál hidegebb víz éri el a felszínt (a kelet–nyugati áramlás sodorta Thor Heyerdahl ősi módszerekkel épített tutaját, a Kon-Tikit Perutól a Tuamotu-szigetcsoportig).
A folyamat következményeként Indonézia környékén általában 45 centiméterrel magasabb a víz, mint az ecuadori partoknál; ez a legnagyobb meleg vizű „medence” a Földön. Ez a szintkülönbség csak addig áll fent, amíg a passzát fúj. Néha néhány napra, hétre rá nagyon legyengül a szél, így a meleg víz visszafolyik Dél-Amerika irányába. „Ez a Kelvin-hullám, amely általában minden télen előfordul” – magyarázza Mike McPhaden, az NOAA csendes-óceáni kutatólaboratóriumának munkatársa.
Komolyabb változás akkor következik be, amikor a passzátszelek több hónapra bizonytalanná válnak. A Kelvin-hullámok nyomában ilyenkor az egész Egyenlítő mentén melegebb lesz az óceán, és megemelkedik a tengerszint – ez az El Nino. A folyamatot bemutató animáció az alábbi videóban 1.45-től látható:
A melegebb víz elősegíti a zivatarok kialakulását, emiatt áprilistól októberig meleg és nagyon csapadékos az idő Peruban és Ecuadorban; ahol a legtöbb eső esik, árvizek alakulnak ki. A másik, a lakosságot érzékenyen érintő következmény, hogy a tengeráramlásokból kevesebb hideg és tápanyagban dús víz éri el a felszínt Dél-Amerika nyugati partjainál, emiatt kevesebb hal talál táplálékot, így meredeken csökken a fogás. A karibi térségben június–augusztusban az átlagosnál melegebb és szárazabb az időjárás.
Észak-Amerikában december–februárban érezhetők leginkább az El Nino következményei: Kaliforniában jóval több a csapadék a szokásosnál, a Mexikói-öböl partján (például Floridában) hűvös és nedves télre kell számítani. Indiában, Ausztrália déli részén, Kelet-Kínában és Japánban ugyanekkor az átlagnál melegebb az idő.
Az El Nino a trópusi ciklonokra és a belőlük kialakuló hurrikánokra-tájfunokra is kihat. Japántól és Koreától nyugatra szeptember–novemberben jóval kevesebb tájfun jelentkezik az átlagosnál. Az Atlanti-óceánon is gyengébb a hurrikánszezon az átlagosnál, 1997 augusztus–szeptembere különösen csendes időszaknak számított. A Csendes-óceán keleti medencéjében (a 140. nyugati hosszúsági körtől keletre és az Egyenlítőtől északra) viszont gyakoribbak a legerősebb, ötös kategóriájú tájfunok a melegebb tengervíz miatt.
Minderre az 1997–1998-as El Nino a tankönyvi példa: következményeként 1998-ban több mint 0,6 Celsius-fokkal volt magasabb a Föld éves átlaghőmérséklete az 1950 és 2012 között számított átlaghoz képest. Kaliforniában a 19. század vége óta a legmelegebb és a legesősebb tél következett be. Peruban, Mexikóban árvizek pusztítottak, Indonéziában rekordszárazság volt, Malajziában és Mongóliában 1998 nyarán melegrekordot mértek (40,1 fokot, illetve 42,2 fokot).
„A távkapcsolatnak van valamelyes hatása a Kárpát-medencére nézve is. Ez a hatás azonban – havi, évszakos és éves átlaghőmérsékletben, csapadékmennyiségben – mai ismereteink szerint olyan kismértékű, hogy gyakorlatilag nem lehet elkülöníteni az éghajlati rendszer egyéb időszakos változásainak következményeitől” – írta erről az Origónak Babolcsai György, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa.
Ezzel együtt Christopher C. Burt, a Weather Underground meteorológusa a közép-európai hatásokról írva a szokatlanul erős El Ninóval hozza összefüggésbe az Odera és mellékfolyói 1997. júliusi nagy áradását, amely miatt több mint száz ember vesztette életét Csehországban és Lengyelországban, az anyagi kár pedig meghaladta a négymilliárd eurót.
„Most ugyanaz a folyamat megy végbe a Csendes-óceánon, mint 1997-ben” – mondja Mike McPhaden. A Kelvin-hullámokat január közepén figyelték meg először, április közepén pedig már harmadjára gyengült le a passzátszél. Az oceanográfusok és légkörkutatók most leginkább a passzátra figyelnek, mert egy újabb, hosszabb ideig tartó csendesülés erős El Ninót okozhat.
Az USA meteorológiai szolgálata (NWS) május 8-án azt jelentette be, hogy becsléseik szerint 65 százalékos esély van arra, hogy 2014 nyarán El Nino alakul ki, ám az bizonytalan, hogy mennyire lesz erős a jelenség. A következő két-három hónap mindenesetre kritikus fontosságú lesz: például a szárazság sújtotta Kaliforniában nagyon is jól jönne egy esős tél, de az El Ninónak súlyos következményei lennének a szegény dél-amerikai államokban, Indiában és Dél-Ázsiában.
