Borpárlat "felhígítása" finomszesszel, illetve a piaci verseny korlátozása - ezzel vádolják egymást a szeszipari cégek. A késhegyig menő harc a borlepárlásért elnyerhető állami támogatásért folyik. A gyengébb minőségű borok lepárlását támogatja az állam, ettől nem rossz üzlet az. Sőt, ez az egyedüli nyereségforrás a borászati melléktermékeket feldolgozó vállalkozásoknak. Aki megszerzi az engedélyt a borlepárlásra, az olcsón vásárolhatja fel az alapanyagot, a többiek hoppon maradnak. A folyamat végén pedig jó haszonnal értékesítheti a borpárlatot a brandy- és likőrgyáraknak. Az eladhatatlan borkészletek felszámolására tavaly csaknem 750 millió forintot költött az állam, de a csatlakozás után a borlepárlást Brüsszel is támogatni fogja, ez az unió borrendtartásának egyik fontos eleme.
A történet azzal kezdődött, hogy az éles piaci verseny során felmerült a gyanú, hogy egyes vállalkozások a hatóságok éberségét kijátszva finomszeszt kevernek a borpárlathoz. A borpárlat piaci ára adók nélkül 450 forint literenként, a végtermék ára állami támogatás nélkül literenként nagyjából 1000 forint. A finomszeszé 100-130 forint. Finomszesz hozzáadásával jelentősen csökkenthető az előállítási költség, igaz, ez már csalás. Ebben az esetben a "felhígított" borpárlat már versenyképes azzal a borpárlattal, amelyet az átlagosan 24 forintba kerülő borászati melléktermékekből állítanak elő és a végén 450-480 forintért adnak.
Az ügyeskedők dolgát megkönnyíti, hogy jelenleg a magyar hatóságok birtokában nincs olyan műszer, amivel ki lehetne mutatni, hogy a borpárlat valójában miből készült. A gyanúsan olcsó termékeket az Országos Borminősítő Intézet (OBI) Franciaországba küldi ellenőrzésre.
A borlepárlással kapcsolatos visszaélések elkerülésére, Csatári József kisgazda képviselő, a mezőgazdasági bizottság alelnöke a szőlő- és bortörvény módosítására önálló indítványt alkotott, ezt a kormány és az illetékes parlamenti bizottságok is támogatták. A javaslat nyomán kirobbanó vita két táborra osztotta a szeszes italt gyártó cégeket. Csatári József ugyanis úgy szeretné módosítani a törvényt, hogy borlepárlást csak olyan adóraktárban lehessen végezni, ahol sem etilalkoholt, sem nyers vagy finomított szeszt nem állítanak elő és ez a tevékenység nem szerepel az adóraktári engedélyben sem. Ezeket az előírásokat Csatári természetesen a jövedéki törvényben is szeretné érvényre juttatni. Mivel jelenleg ezeknek a feltételeknek csak néhány üzem felel meg Magyarországon, több nagy szeszipari vállalkozás attól tart, hogy a Csatári-indítvány miatt a jövőben nem végezhetnek borlepárlást.
A borpárlat adók nélküli belföldi átlagára évek óta körülbelül négyszerese a melaszból, illetve kukoricából előállított finomszesz átlagárának. Az árkülönbség arra a felismerésre vezetett, hogy ahol kétféle termék lehet egy adóraktárban, ott ellenőrizhetetlen, ki mikor keverte össze azokat - magyarázza Csatári József, hogy szerinte miért is lenne szükség a törvény átformálására. A honatya egyébként szeretné, ha a jövedéki törvény is szétválasztaná a borlepárlást és a finomszeszgyártást, így a két tevékenységet csak külön-külön adóraktárban lehetne végezni.
Csatári úgy látja, kudarcot vallott az eddigi szabályozás, amely a gyártás során csak időben különíti el egymástól a finomszeszt és a borpárlatot. A piacon ugyanis egyes szeszgyárak nagy mennyiségben, ám önköltség alatti áron kínálnak borpárlatot. A finomszesz és a borpárlat keveredésére azért van lehetőség, mert a beszállított bor elkülönítését, valós alkoholtartalmát és minőségét a feldolgozás előtt nem köteles ellenőrizni sem az Országos Borminősítő Intézet, sem a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) - állítja a kisgazda képviselő.
- A borok minősítése úgy történik, hogy a lepárlás előtt a termelőktől mintát kapunk az alapanyagból. Ha az megfelelő, kiadjuk az engedélyt a lepárlásra. Azért, hogy a feldolgozandó bor minősége egyezzen a mintáéval, a mintát behozó cég vagy személy a felelős - nyilatkozta a Népszavának Szőke János, az OBI igazgatóhelyettese.
A hatóság a vámosokkal karöltve szúrópróbaszerűen a gyáraknál is ellenőrzi a bor és a belőle készített borpárlat minőségét. A gyártók azonban Csatári képviselővel egyetértésben úgy látják, a rendszer hibás, mert kijátszható. Sipos Domokos, a finomszeszt is készítő Hungrana Kft. vezérigazgatója szerint például könnyen kerülhet hamisított bor is a párlatba. A jövedéki törvény és a bortörvény közti ellentmondás abban rejlik, hogy a kedvezőbb adótételű borpárlatban egy csepp finomszesz sem lehet, mert különben magasabb jövedéki adót kell fizetni. Baráti Péter, a borlepárlásra szakosodott Arany Kapu Rt. vezérigazgatója szerint viszont ott, ahol finomszeszt is gyártanak és borpárlatot is készítenek, a rendszer magában rejti a két termék keveredésének lehetőségét.
Ugyanakkor mindkét cégvezető határozottan tagadja, hogy gyárukban előfordulhatna csalás. Sipos Domokos szerint Szabadegyházán a borlepárlás előtt és után is ellenőriz az OBI, a VPOP munkatársai pedig mindennap jelen vannak az üzemben. Emiatt képtelenség finomszeszt keverni a borpárlathoz. Főleg úgy, hogy a szeszgyártás és a borlepárlás időben is elkülönül egymástól, hiszen a lepárlás megkezdése előtt 15 nappal jelentkezni kell a VPOP-nál, hogy a hatóság ellenőrizhesse a gyártósor tisztaságát.
Baráti Péter viszont azzal érvel, hogy a Kunfehértóra beszállított borokat többször ellenőrzik, mint egyébként. Hamis borból tehát itt nem készülhet párlat. Az OBI kiemelt figyelmet szentelt a gyárnak, hiszen a tavalyi 220 ezer hektoliteres, állami támogatással lepárlásra szánt borkvóta csaknem felét itt dolgozták fel. Ezenkívül a cég több borpárlatmintát szállított Franciaországba is, hogy megelőzze a vádaskodásokat.
A szeszszakma egyes képviselőinek véleménye szerint Csatári József javaslata tulajdonképpen azoknak az érdekét szolgálja, akik csak borpárlatot gyártanak. Szerinte nem szabadna pusztán a gyanú miatt bárkit is kizárni a versenyből. Csatári arra utal, hogy ha módosítják a jövedéki törvényt, akkor csupán két cég felelhet meg a kritériumoknak, közülük az egyik ráadásul monopolhelyzetbe kerülne a piacon. Sipos Domokos, a Hungrana vezérigazgatója ehhez hozzáteszi: ezek a cégek már a tavalyi borlepárlási kvóta felosztásakor előnyt élveztek. Az agrártárca akkor azzal érvelt, hogy azok a gyártók kaptak nagyobb kvótát, amelyek körzetében a legtöbb gyenge minőségű felesleges bor található, ám Sipos szerint elgondolkodtató, hogy éppen a borhamisítások miatt elhíresült "arany háromszögben" kapták a legnagyobb szeletet a tortából.
A kizárólag borpárlást végző vállalkozások, az Arany Kapu Rt. és az EMMI Kkt. Illetékesei határozottan cáfolják, hogy kedvezményezett helyzetbe kerülnek a törvénymódosítással. Bellay Péter, az EMMI Kkt. ügyvezető igazgatója szerint a versenysemlegesség elve nem sérül attól, hogy külön adóraktárban kell végezni a borlepárlást, hiszen a Csatári-javaslat minden, a megváltozott feltételeket teljesítő, piaci résztvevő számára engedélyezné a tevékenység gyakorlását.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatala (ARH) elnökének, Nagy Istvánnak a véleménye szerint szakmai szempontból nem kifogásolható, hogy azon üzemekben, ahol mezőgazdasági alapanyagokból gyártanak szeszt, bort pároljanak le, ám ezt a tevékenységet a gyáron belül elkülönítve, külön adóraktárban kell végezni. Nagy István felhívta a figyelmet arra is, az agrártárca nyilvános pályázat során előre meghatározott szempontok és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának jelzése alapján döntött arról, hogy mely üzemek vehetnek részt a felesleges borkészletek lepárlásában. Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára, a Jövedéki Tanács elnöke közölte, a kormány jövőre közelíti egymáshoz a borpárlat és a valódi gyümölcspálinka, illetve a finomszesz jövedéki adóját.
(Népszava)
Ajánló: