Különböző típusú egészségbiztosítási modellek alapvető elveit tartalmazza az a lapunk birtokába került munkaanyag, melyet a tb-alapokat felügyelő politikai államtitkár munkatársai dolgoztak ki. Az első modell bevezetése több, regionális monopóliummal rendelkező nonprofit biztosítóval számol, a második néhány nonprofit biztosító országos hatáskörű versenyhelyzetével

A munkaanyagban vázolt első két modell esetén valamennyi magyar állampolgár betegbiztosítását 3-4 nonprofit alapon működő egészségbiztosító látná el. A biztosítók elismert pénztári jogot kapnának, és a kötelező alapbiztosítás felett plusztérítésért, nem kötelező jelleggel pedig kiegészítő biztosítási csomagot is kínálhatnának. A járulékfizetés szabályait és az alapszolgáltatási csomagban található ellátásokat - vagyis azt, hogy a kötelező járulékfizetés ellenében milyen szolgáltatást kapnának az állampolgárok - törvényben rögzítenék. Ezzel garantálnák, hogy a biztosítóknál az alapszolgáltatás egységes legyen.
A kabinet számításai szerint bármely modell bevezetése esetén csak akkor kapna működési engedélyt a biztosító, ha a legalább hatszázezer ember tartozna hozzá. Ugyanis csak ebben az esetben érhető el, hogy a kockázat kiegyenlítődjön és a nagyon nagy költséggel járó beavatkozások is finanszírozhatók legyenek. A járulékot mindkét esetben az APEH szedné be.Az egyik változat szerint a jelenlegi 19-20 megyei egészségbiztosítási pénztár közül 3-4 regionális feladatot kapna és önálló egészségbiztosítóvá alakulna át, a többi elvesztené mai hatáskörét. A jelenlegi OEP a főváros és a környékén élők biztosítottjait látná el. A biztosítottak lakhelyük alapján kerülnének valamelyik biztosítóhoz. A pénzt a biztosítók nem az állami költségvetésből, nem is önálló tb-büdzséből, hanem az adóhivataltól kapnák, méghozzá fejkvóta szerint, a regisztrált biztosítottak arányában. A szolgáltatókkal, vagyis a kórházakkal, szakrendelőkkel a regionális biztosítók szerződnének.
A regionális biztosítók saját elképzelésük szerinti összeállításban különféle kiegészítő szolgáltatási csomagokat is felkínálhatnának a kórházaknak. Ennek a modellnek jelentős hátránya az, hogy a mai, egy országosan monopolhelyzetben lévő biztosító helyett 3-4 regionális, de a területén szintén monopolhelyzetben lévő biztosító jönne létre. Vagyis a kiegészítő biztosítások ellenére sem teremtődne versenyhelyzet az egészségügyben. Ez akár még drágább is lehetne a mai rendszernél, hiszen az adminisztráció jelentősen nőne.
A másik modell szerint az OEP megmaradna, és a megyei pénztárak lennének a területi szervei. Ezzel párhuzamosan két-három, országos hatáskörrel rendelkező egészségpénztárat hoznának létre, amelyek aztán szabadon szerződhetnek a gyógyító intézményekkel. A biztosítottak szabadon dönthetnének arról, hogy melyik pénztárral kötnek biztosítást, és a biztosítóval kapcsolatban álló kórházakban, rendelőkben vehetnek igénybe szolgáltatást. Aki nem nyilatkozna, az továbbra is az OEP keretében kapná meg az ellátást. (A kabinet munkatársai a cseh tapasztalatok alapján úgy becsülik, hogy a lakosság hatvan százaléka az OEP-nél maradna.)
Ebben a rendszerben minden biztosító saját kiegészítő biztosítási csomagot állíthatna össze, vagyis a piaci verseny a kiegészítő csomagok alapján érvényesülne. A támogatás - akárcsak az előző modellben - az APEH-től, fejkvóta alapján kerülne a biztosítókhoz. Ezzel megszűnne a monopolhelyzet, a plusz- szolgáltatások különbözősége miatt valódi verseny alakulhatna ki. A bürokrácia költségei viszont ebben az esetben is jelentősen nőnének.
A magánbiztosítás bevezetésével viszont csak a harmadik modellben számol a kabinet, amely a fenti két megoldás valamelyikéhez kapcsolódna. Az elképzelések szerint csak a lakosság magasabb jövedelmű csoportjainak engednék meg, hogy válasszanak a társadalombiztosítás vagy a magánbiztosítók között. Jövedelemnek csak az adózott jövedelmet tekintenék, a belépési korlátot pedig úgy határoznák meg, hogy a lakosság 10-15 százaléka kerülhessen döntési helyzetbe. A magánbiztosítást választóknak sem munkaadói, sem munkavállalói tb-járulékot nem kellene fizetniük, csak a privát biztosítás díját. Ez viszont áfával terhelt lenne, ami az adóhivatalon keresztül a társadalombiztosításba folyna vissza, és az ebből származó bevételt a kormány a társadalombiztosítás keretében működő egészségbiztosítás támogatására használhatná fel. A kabinet munkatársai szerint ezzel komoly forrásbővülés keletkezne az egészségügyben, hiszen a magánbiztosítás egyéni járulékfedezeten alapul, ahol a biztosítók szabadon, az egyénenként fennálló kockázat alapján állapítják meg a fizetendő biztosítás díjat. Az e modell mellett érvelők szerint megfelelő jogszabályokkal még az is elérhető, hogy a gazdagabb társadalmi rétegek jobban hozzájáruljanak a tb egészségügyi kiadásaihoz, mint jelenleg. Hátránya az - vélik a kabinet munkatársai, hogy ez az elképzelés politikai feszültséget kelt majd, hiszen: "Az ellenzék állandóan napirenden fogja tartani, hogy nincs esélyegyenlőség az egészségügyben (ami különben nem igaz, mert az alapvető szolgáltatási csomag a két rendszerben megegyezik, csak a komfort jobb a magánbiztosításban)."
Tinnyei Mária