Tocsik-per - hétfőn ítélet



Tocsik Márta jogásznő és nyolc társa büntetőperében hétfőn hirdet első fokon ítéletet a Fővárosi Bíróság.

A Fővárosi Főügyészség csalás bűntettével vádolja a 804 millió forint összegű sikerdíjról ismertté vált Tocsik Mártát, valamint Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. egykori jogi ügyvezető igazgatóját. Hűtlen kezelés vétségével vádolja az ügyészség az ÁPV Rt. igazgatótanácsának korábbi elnökét, Szokai Imrét, az igazgatótanács volt tagjai közül Spanyol Józsefet és Bessenyei Zoltánt, továbbá Lascsik Attilát, az rt. egykori vezérigazgatóját. A vádirat szerint befolyással üzérkedés vétségével vádolják az ügyben Boldvai László szocialista országgyűlési képviselőt, Budai György szabad demokratákhoz közel álló üzletembert és Vitos Zoltán vállalkozót. Az ügyész vádbeszédében múlt év november 26-án letöltendő szabadságvesztés-büntetést kért Tocsik Mártára, Liszkai Péterre, Boldvai Lászlóra és Budai Györgyre, továbbá vagyonelkobzást Tocsik Mártára és Liszkai Péterre. Felfüggesztett fogházbüntetést indítványozott a vádhatóság képviselője az ÁPV Rt. vezetői, Szokai Imre, Lascsik Attila, Bessenyei Zoltán és Spanyol József, továbbá Vitos Zoltán vállalkozó ellen. Az ügyész szerint Tocsik Márta úgy vett fel 1996-ban 804 millió forintos sikerdíjat, hogy azért érdemi munkát nem végzett. Liszkai Péter pedig tudatosan megtévesztette, félretájékoztatta az rt. igazgatótanácsát annak érdekében, hogy az rt. külső tanácsadóként alkalmazza Tocsik Mártát. A jogásznő feladata a megbízási szerződés szerint az volt, hogy minél előnyösebb megegyezést alkudjon ki az önkormányzatokkal a privatizált állami vállalatok belterületi földjei után járó vagyonrészek kiadásakor. Az ügyész vádbeszédében kifejtette: az igazgatótanács akkori elnöke, két volt tagja, illetve az egykori vezérigazgató döntéshozóként gondatlan magatartást tanúsított, és elmulasztotta a tőle elvárható körültekintést Tocsik Márta alkalmazásánál. A befolyással üzérkedés vétségével vádolt személyek az ügyész szerint összesen 343 millió forint átutalására késztették Tocsik Mártát olyan cégek számára, amelyek a belterületi földek ügyében nem végeztek munkát. Tocsik Márta ezzel a vádponttal kapcsolatban részletes vallomást tett a rendőrségen 1996. október 15-én. Ezt a vallomását a rendőrségen október 17-én és november 14-én is fenntartotta, majd 1997. január 13-án visszavonta, arra hivatkozva, hogy zavart idegállapotban volt, és nyugtatók hatása alatt állt. Azóta a per összes vádlottja következetesen tagadja bűnösségét. Bűncselekmény hiányában kérte védence felmentését a védőbeszédben mind a kilenc vádlott ügyvédje. Tocsik Márta védelmében elhangzott, hogy a jogásznő szabályos megbízási szerződés alapján, máig elfogadott megoldásokat alkalmazva és tényleges munkát is végezve bonyolította le az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti alkufolyamatot. Ugyanakkor az ügyvéd szerint "a privatizációt szabályozó átalakulási törvénnyel valami baj volt". Perek sokaságát indították az önkormányzatok az ÁPV Rt. ellen, és amikor a Legfelsőbb Bíróság 1995. november 9-én kihirdette az önkormányzatok javára szóló precedens értékű Dunaferr-ítéletét, az rt. lépéskényszerbe került. Liszkai Péter védője hangsúlyozta, hogy az rt. egykori jogi ügyvezető igazgatója a vádban foglalt tevékenységével nem okozott kárt, Tocsik Márta megbízásáról nem ő döntött, azzal kapcsolatban nem is tévesztette meg az igazgatóságot. Szokai Imre ügyvédje úgy fogalmazott: azt várja az ítélettől, hogy rekesszék kívül a tárgyalóterem falain a politikát ebben az önálló életre kelt ügyben, amely jelképévé vált a rendszerváltásnak és a privatizációnak. Tocsik Márta megbízása egy gazdálkodó szervezet vezető testületének kollektív döntése volt, ilyen kollektív felelősséget pedig a magyar jog nem ismer - érvelt az ÁPV Rt. vezetőinek ártatlansága mellett a védelem. Az igazgatótanács egykori elnökének ügyvédje a 804 millió forintos sikerdíj kapcsán védőbeszédében úgy fogalmazott: "el lehet meditálni a piacgazdaság igazságtalanságain, kilengésein, irritáló lehet a több száz millió forint, de Magyarországon 1998-ban nem lehet egy ilyen megbízást azzal a jogcímmel megtámadni, hogy nincs arányban a sikerdíj az elvégezett munkával". Tocsik Márta megbízása nemhogy kárt, de mintegy 3 millliárd forintos megtakarítást eredményezett az ÁPV Rt. számára - jegyezte meg a tárgyaláson több védő is. A befolyással üzérkedés vétségével vádolt Boldvai László, Budai György és Vitos Zoltán védője bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában kérte védence felmentését. A közvetett bizonyítékok sora - Tocsik Márta utóbb visszavont terhelő vallomása, a mobiltelefonok híváslistái, illetve a lefoglalt határidőnaplók - nem alkotnak zárt láncolatot, beszerzésük során pedig a hatóságok eljárási szabálytalanságokat követtek el. (Ugyanakkor az ártatlanság vélelme azt diktálja, hogy a bizonyítás terhe a vádhatóságot, illetve a bíróságot illesse, a kétségek pedig a vádlottak javára szóljanak.) Tocsik Márta ominózus vallomásával kapcsolatban Boldvai László ügyvédje külön is hangsúlyozta, hogy az a büntetőeljárásban való felhasználásra alkalmatlan. A jogásznőt a hatóságok nem arról kérdezték, amivel gyanúsították, ő pedig "félt, alkut kötött magával", és így születhetett meg az "általa vizionált tényállás".
(MTI)