Ismeretlen a civilekre szánt forintmilliárdok sorsa

A civilszervezetek által felhasznált költségvetési pénzek összege majdnem 60 milliárd forint. Ennek nagy részét a parlament osztja el, főleg a közalapítványok között, a minisztériumok összesen körülbelül 6 milliárd forinttal gazdálkodnak. Azt azonban senki sem tudja, hogy ezt a pénzt mire költik. Lapunk összesen mintegy 4 milliárd forint nyomára bukkant a tárcáknál, de ezt nem kizárólag a civilek kapják, mert a pályázatokon vállalkozók is részt vehetnek.

Világos szabályok a korrupció ellen

Minél kevésbé nyilvános a pénzek elosztása, annál valószínűbb, hogy történnek viszszaélések, bár konkrét esetről nem tudni - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Hegyi Gyula, az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának szocialista alelnöke.
A minisztériumoknál 500-800 millió forintot különítettek el civilcélokra, de nem látni, ezt milyen elv szerint osztják el, holott éppen a bizottság feladata lenne ellenőrizni a pénz a sorsát. Összesen 6 milliárd forinttal gazdálkodnak a tárcák.
Azért uralkodik ilyen káosz a minisztériumokban, mert nem projekteket támogatnak, s ez a korrupció melegágya. A közpénz minden fillérét csak pályázattal szabadna elosztani - nyilatkozta lapunknak Sükösd Miklós politológus, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója.
Az első gond a szférában dolgozó menedzserek alacsony képzettsége. A bevezetett, piacelvű szervezetek menedzseléséhez, a pénzgyűjtéshez vezetői képességekre, azok megszerzéséhez képzésre van szükség - vélte Sükösd.
A második probléma a szektorális szerveződés hiánya. Az állami szférához hasonló káosz uralkodik itt is. Csak nemrég kezdődött el a szervezetek között az egyeztetés, pedig elengedhetetlenül szükséges az együttes fellépés. Mindenki érdeke, hogy a törvényhozásban, a pénzek megszerzésében közösen lobbizzanak. Csakhogy pillanatnyilag nemcsak országosan, hanem helyi szinten sem kommunikálnak egymással a nonprofit szervezetek - mondta Sükösd Miklós. A több ezer környezetvédő vagy szociális szervezetnek sincsenek működő országos egyesületei, lobbija.
A civilszektor nem eléggé látható ahhoz képest, hogy milyen fontos és hogy mekkora: 50 ezer szervezetről, milliárdokról és emberek ezreiről van szó. A politológus szerint az alapítványok, egyesületek jelentős részének nem a szolgáltatás a célja, hanem a pénzgyűjtés, ezért nem érdekük a nyilvánosság, hiszen nem pénzelosztásra, hanem a normál tevékenység ellátásához szükséges pénz előteremtésére hozzák létre a szervezetet.
A harmadik probléma az állami és a gazdasági együttműködés elégtelensége. Az önkormányzati szinten ugyanolyan kaotikus állapotok uralkodnak, mint az állami szektorban. A tervezetlen pénzelosztás mellett jellemző, hogy az önkormányzatok sokszor civilekkel szerződnek önkormányzati és állami feladatok ellátására. Vagy azért, mert nincs rá ember, vagy azért, mert meg akar szabadulni a feladattól. Ez számos kérdést vet föl - vélekedett Sükösd Miklós. Az önkormányzati szerződéseknek két veszélyforrása van: nem biztos, hogy jól végzi el a civilszervezet a feladatot, s nem a kliens érdekeit tartják szem előtt. Pedig
egy feladatot csak akkor kellene átadni, ha azzal az emberek nyernek. Ezért fontos lenne, hogy törvényben rögzítsék ezeknek a szerződéseknek a feltételeit.
A negyedik gond, hogy az üzleti szektorban nincsen hagyománya az adományozási kultúrának. Márpedig sokkal több hazai forrás kellene a civilszféra támogatására. Ahhoz azonban, hogy a szektor túllépjen az újgazdag rongyrázáson és a pénz azonnali befektetésén, még éveknek, akár évtizedeknek is el kell telniük - mondta a politológus.
Végezetül problémát jelentenek a regionális egyenlőtlenségek. Különböznek a civilszervezetek bevételei és az aktivitás is az ország keleti és nyugati, illetve a főváros és a vidék között.

Kaotikus állapotok

Tragédia, hogy ilyen rendetlenség van a civilpénzek területén - mondta lapunknak Török Marianna, a Nonprofit Információs és Oktató Központ Soros Iroda igazgatója. Az állami szervek adatai pontatlanok, míg egy pénzosztó magánalapítvány, például a milliárdokkal gazdálkodó Soros Alapítvány is pontosan meg tudja mondani, hogy hány pályázat érkezett
be hozzá, ebből hányat fogadott el és mennyivel támogatta a pályázókat
Pedig fontos lenne az átláthatóság, mert az állami forrás 20-25 százalékát teszi ki a nonprofit szervek bevételeinek. Azt azonban senki sem tudja, hogy vannak-e például preferált területek, vagy háttérbe szorított tevékenységek - mondta Török Marianna. Azt is lehetetlen megmondani, hogy mire elég az a bizonyos 60 milliárd forint a több mint 50 ezer
civilszerveződésnek.
A pénzért folyó harcot jellemzi, hogy az utóbbi hónapokban már Magyarországon is megjelentek olyan cégek, amelyek arra szakosodtak, hogy bizonyos százalék fejében pályázatokat írnak a társadalmi szervezeteknek.
A minisztériumok még nincsenek felkészülve a pályázatok kiírására, mert nincs elég információjuk a civilszféráról - vélekedett Bognár László. Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának MIÉP-es elnöke elmondta: sok nonprofit szervezet panaszkodik arra is, hogy a tárcákhoz írt leveleikre választ sem kapnak. A bizottság mindent megtesz azért, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, mint amikor a PHARE-pénzeket elosztó tárcánál pályázatot írtak ki a lovasturizmus fejlesztésére, de arra egyetlen beadvány sem érkezett, mert későn jutott el a szervezetekhez. Az információáramlást jelentősen segíti majd a hamarosan megnyíló civiliroda.
A minisztériumok munkáját pedig annyiban könnyítik meg, hogy figyelik, ki nyert már pályázatot valahol, s az az alapítvány, amelyik nagy összeget kapott, nem fog egy másik tárcától jelentős támogatást elnyerni.

Működésre nem szívesen adnak pénzt

A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány programigazgatója szerint az állam gyakran nem arra ad pénzt, amire kellene. Simon Ildikó szerint üdvös lenne, ha a működési költségekre is lehetne pénzt szerezni. A rezsi és a bér fedezetének előteremtésére a nonprofit szervezetek a pályázatoknál mindig több pénzt kérnek, mint amennyire szükségük lenne. Ezt azonban tudják az állami adományozók is, ezért mindig kevesebbet adnak a kértnél, úgyhogy végül lehetetlen eldönteni, ki kit csap be. Egy-két adományozó monitorozza a civileket, vagyis szakértőket
foglalkoztatnak, akik folyamatosan konzultálnak a szervezetekkel, mire van szükségük, s ellenőrzik, hogy az elnyert pénzt mire költik. Ez a módszer drága, de mindenképpen megérné a nagy adományozóknak - vélte az alapítvány igazgatója.
Nincs olyan terület, amelyet az állam preferálna, de olyanok vannak, amelyek egy fillér támogatást sem remélhetnek. Például az elmebetegekkel foglalkozó szervezetek támogatása soha nem is volt és nem is lesz divatban. Ezek a nonprofit szerveződések csak külföldi segítségre számíthatnak.
Ugyancsak nem szokás a képzéseket támogatni, az állam szerint ugyanis luxus az alapítványok munkatársait taníttatni. Holott a legtöbb civilszervezet laikusok kezdeményezéséből született. Ezek az emberek azonban nem tudják, hogyan kell pályázatot írni, a sajtóval kapcsolatot tartani - mondta Simon Ildikó. Márpedig egy társadalmi szerveződést is ugyanúgy kell irányítani, kezelni, mint egy vállalatot. Ennek jelentőségétazonban csak külföldön látják. MH-összeállítás