Herzog báró unokája beperelte a magyar államot<br/>

A 75 éves Martha Nierenberg amerikai állampolgár, Herzog Móric unokája úgy döntött: nem vár tovább. Kedden beperelte a magyar államot és két múzeumot: a Magyar Nemzeti Galériát és a Szépművészeti Múzeumot, hogy adják vissza azokat a műkincseket, amelyeket a nácik koboztak el a második világháború idején családjától - írta az ABC News. Rónai Iván, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője azonban az [*****]-nak azt mondta: sok kép esetében nem tisztázott a tulajdonviszony.

Martha Nierenberg 75 éves amerikai állampolgár azt követeli: a magyar állam és a két múzeum azonnal adja vissza a szerinte őt illető műkincseket, amelyeket ő "a második világháború utolsó bebörtönzöttjeinek" tart. Az idős asszony kedden Budapesten tette meg feljelentését.

Az ügy mintegy hároméves múltra tekint vissza. 1996-ban Nierenberg több mint 20 műtárgyra jelentette be igényét, amelyek egy része jelenleg a Szépművészeti Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Galériában van, másik része pedig Oroszországban.

"Ezek [a magyar állam] csak lopnak és lopnak" - mondta Nierenberg az ABC Newsnak. "75 éves vagyok. Arra várnak, hogy feladjam, elmenjek, meghaljak."

Martha Nierenberg annak a Herzog Móricnak az unokája, akinek mintegy 2500 darabos műgyűjteménye volt Magyarországon. A gyűjteményben volt El Greco-, Velázquez-, Van Dyck- és Courbet-festmény is.
A báró 1934-ben halt meg. Végrendeletében három gyermeke között osztotta szét gyűjteményét. Az egyik örökös volt Martha Nierenberg anyja.

A teljes gyűjtemény értéke állítólag több mint 20 millió dollár.

A Népszabadság szerint a következő képekre nyújtott be Nierenberg igényt: Munkácsy Mihály: A műterem (vázlat), Krisztus mellképe (Fehér ruhás Krisztus), Délutáni látogatás (La visite), Köpülő asszony (előkészítő vázlat), Diego Velázquez: Don Balthasar Carlos infáns arcképe, Van Dyck: Női képmás, Bruyn: Petrus von Clapis polgármester arcképe, Courbet: Neuchateli kastély, A forrás, Brocky: Bacchánsnő (Álom), Cranach: Látomás, Jacopo della Querica vagy követője: Prudentia (női fej, stukkó), Francesco de Zurbarán: Szent András apostol, Schwarzwaldi szobrász: Szent Ágnes (faszobor, kb. 1430-ból), Alvise Vivarini: Mária gyermekével és szentekkel, El Greco: El Espolio (Krisztust megfosztják ruháitól) Giovanni Santi: Vir Dolorum, Teodule Ribot: Csendélet, Német vagy németalföldi szobrász: Szent Borbála, Luca Longhi: Női képmás (Orsina de Grassi halotti képmása).

1944-ben Adolf Eichmann náci vezér elkobozta a zsidó család vagyonát, és azt Németországba vitette. Eichmann mintegy 600 000 zsidó deportálásában vett részt.
A gyűjtemény legtöbb darabja később visszakerült Magyarországra, de mivel Martha Nierenberg édesanyja az Egyesült Államokban élt, az 1954-es műkincsvédelmi törvény értelmében a műkincsek letétként állami tulajdonba kerültek. Magyarország két legnagyobb múzeumában: a Szépművészeti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában helyezték el őket.
Néhány kép azonban Oroszországba került, és máig ott van.

Nierenberg azt állítja, hogy valamennyi kép őt illeti meg. "Emlékszem, gyerekkoromban gyakran jártam Herzog báró otthonában, amely Budapesten, az Andrássy úton volt. Az egész ház olyan volt, mint egy múzeum. Egyszer le akartam ülni egy székre, mire rám szóltak: Arra nem ülhetsz le, az a 12. századból való" - mesélte az idős asszony, aki amerikai állampolgár, és jelenleg New Yorkban él.

Rónai Iván, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője az [*****]-nak azt mondta: nem tudnak arról, hogy Nierenberg valóban feljelentette volna a magyar államot.
"Jó lenne, ha végre egy esetleges bírósági tárgyalás rendezné ezt az ügyet" - tette hozzá.

1996-ban a művelődési tárca egy szakértői bizottságot hozott létre, amelynek az volt a feladata, hogy minden egyes műtárgyról állapítsa meg, kit illet a tulajdonjog. A vizsgálat még nem zárult le.
"Sokféle történet fűződik a képekhez, ezért nehéz a tulajdonjogokat tisztázni" - mondta Rónai. "Az egyik örökös például a háború után ki akarta csempészni az országból a műkincseket, ezért bírósági végzéssel elkobozták tőle."

Bárándy György ügyvéd megerősítette, hogy Nierenberg nem tarthat igényt azokra a képekre, amit az egyik rokonától törvényesen elkoboztak.
"Más lenne a helyzet, ha a zsidótörvény elől menekülve akarta volna kivinni a vagyonát. Ilyen esetben ugyanis hiában kobozták el a vagyontárgyakat, az az eredeti tulajdonosokat illetné meg. Ha azonban a háború után történt a csempészés, és az elkobzásról bírósági végzés is van, akkor az elkobzás törvényes és jogerős."

"Voltak olyan műkincsek is, amelyek letétként kerültek a múzeumba" - folytatta Rónai. Ezek a képek az 1954-es műkincstörvény értelmében kerültek a múzeumhoz, mivel nem jelentkezett értük a tulajdonosa. "Az ilyen jellegű vagyonról a kárpótlási törvény rendelkezett."

Rónai azt mondta: Nierenbergnek a követelése egy részével az Egyesült Államokhoz kell fordulnia. Ugyanis Magyarország és az Egyesült Államok között az 1970-es években jogi egyezmény jött létre vagyonjogi kérdésekben. A kölcsönös igények után végül Magyarország átalánydíjat fizetett az Egyesült Államoknak. "Azt azonban nem tudom, hogy Amerika ebből a pénzből minden igénylőt kártalanított-e, és ha igen, milyen mértékben" - tette hozzá Rónai.

A képek jelentős része Oroszországban van, ezek közül néhányat már sikerült azonosítani. "Ha az oroszok visszaadják, az eredeti tulajdonos birtokába fognak kerülni" - mondta Rónai.

Azonban az 1997/140-es törvény értelmében a védett műkincsek nem kerülhetnek ki az országból. Ha ilyen képet kap vissza Nierenberg, az országon belül értékesítheti, vagy megfelelő körülmények között tarthatja, de nem viheti ki az Egyesült Államokba.

Rónai szerint "ha mégis per lesz a dologból, a magyar államot a Kincstári Vagyonkezelői Igazgatóság fogja képviselni. Mivel ilyen ügyekben komoly szakértői háttérre van szükség, a per sokáig elhúzódhat."

Kapcsándi Dóra

Ajánló:

(angolul)