Törvényellenesen zártak be egy iskolát Tatabányán<br/>

A rendszerváltás óta egyre több település önkormányzata kényszerül iskolák bezárására. Egy- egy ilyen eset mindig nagy felzúdulást kelt az érintettek körében, akik többnyire aláírásgyűjtéssel, tüntetéssel, petíciókkal tiltakoznak a döntés ellen. A tatabányai Bánhidai Általános Iskola esete más: itt a szülők bírósághoz fordultak, s elérték az önkormányzati határozat végrehajtásának felfüggesztését.

Az egész országra igaz, hogy egyre kevesebb gyerek születik évente: 1980-ban még majdnem 150 ezer gyerek jött világra, 1998-ban már csak 97 ezer. Ez a csökkenés azonban sokáig nem járt együtt az iskolák számának csökkenésével, sőt - az alapítványi és egyházi iskolák beindulása miatt - a kilencvenes évek elején több iskola működött, mint 1980-ban. A csúcs az 1994/95-ös tanév volt: ekkor 3814 általános iskola volt hazánkban. Ettől kezdve azonban megindult a csökkenés. Ebben a tanévben 3732 általános iskolába járhatnak a gyerekek.

Tatabányán is ez a tendencia. Az utóbbi nyolc évben az általános iskolások száma kétezerrel csökkent (jelenleg 7798). A városban 18 általános iskola működött, egy szlovák nemzetiségi, egyet átadtak az egyháznak, egyet az előző képviselőtestület zárt be. Április 8-án a mostani önkormányzat úgy döntött, bezárják a Bánhidai iskolát is, a jogutód a négysávos út másik oldalán levő Dózsa iskola lett. A Bánhidai épületébe a Speciális Szakiskola költözött, az ő épületükbe pedig Tatabánya leglerobbantabb részének, Mésztelepnek az iskolája.

"Már 1998 előtt is feszegették, hogy iskolabezárással kell racionalizálni az intézményrendszert. A választások miatt azonban ezt már nem merték meglépni" - mondja Jáger Gyula, a bezárt iskola igazgatója. A választások után többféle elképzelés volt az iskolák összevonásáról. Ezeket társadalmi vitára bocsátották, lakossági fórumokat tartottak. "Csakhogy a lakosok mindenütt úgy értették, hogy mindenhol máshol óriási a baj, de az ő iskolájuk biztonságban van" - mondja a volt igazgató.

Április 8-án Bencsik János független polgármester előterjesztésére tárgyalta az MSZP-többségű tatabányai közgyűlés a városi intézményrendszer átalakítását. A polgármester előterjesztésében azonban a Bánhidai iskola bezárása nem szerepelt. "A 4000 lakosú lakótelepnek ez az egyetlen gyermekintézménye, ezért nem javasoltam és nem is támogattam a bezárását" - nyilatkozta az [*****]-nak Bencsik János. A közgyűlésen meddő vita alakult ki, aztán "21.45-kor az egyik képviselő hirtelen bedobta, hogy zárják be a Bánhidait, öt perc szünetet rendeltek el, és meg is volt a döntés. Semmi előkészítés nem volt" - mondta az [*****]-nak Hudacsek Árpád, a bezárt iskola szülői munkaközösségének egyik vezetője. Egy magát megnevezni nem kívánó, az ügyet közelről ismerő informátor szerint azért esett a Bánhidaira a választás, mert "a képviselők örültek, hogy meg tudtak egyezni egy iskolában, amelyik nem az ő körzetükben volt". Lényegében ugyanezt állítja a módosító javaslatot "bedobó" fideszes Szalay Zoltán is: "Ez egyszerű matematika. Nyilvánvaló volt, hogy a többi iskolánál nem lesz meg a minősített többség. Azt pedig nem tehettük meg, hogy nem nyúlunk egyik iskolához sem." A közgyűlés tehát előkészítés és egyeztetés nélkül hozta meg a döntést. Szalay nem foglalkozott a kérdés gyakorlati oldalának vizsgálatával, ám úgy tudja, voltak tanulmányok. A szülők ezt tagadják. Ugyanakkor az igazgató is elismeri, hogy a lehetőség korábban felmerült: "A társadalmi vitára bocsátott tervezetbe bekerült egy olyan javaslat, hogy a Bánhidait vonják össze a Dózsával, de mivel városrészenként meg akartak tartani egy iskolát, ez a lehetőség automatikusan kilövődött." Legalábbis a szülők így gondolták. "Egy oktatási intézete van a lakótelepnek, és a polgármester a képviselőnk, hát úgy gondoltuk, nincs okunk félni" - emlékszik vissza Hudacsek Árpád.

Mivel a Bánhidai bezárása nem szerepelt az eredeti előterjesztésben, a közgyűlés nem szerezte be a közoktatási törvényben előírt szakértői véleményt. Ez a szakvélemény, amelyet a törvény szerint a megyei fejlesztési tervre alapozva a megyei közgyűlésnek kellett volna elkészíteni, abban foglalt volna állást, hogy a döntés nem jelent aránytalan terhet a tanulóknak és a szülőknek, illetve hogy az oktatás változatlan színvonalon folyik tovább. A városi közgyűlés tehát törvényt sértett, amit Jáger Gyula igazgató másnap jelzett a törvényességi felügyeletet biztosító Közigazgatási Hivatalnál. A szülők pedig elkezdtek aláírást gyűjteni. "Jó egy hónap alatt 12 794 aláírást szedtünk össze. Én magam is jártam a lépcsőházakat"- mondta Vörös Sándorné. Ennyi aláírásra ki kellett volna írni a népszavazást. Az összegyűjtött aláírások közül azonban csak 5549 volt hiteles, mert a többinél a "Személyi azonosító" rovatba nem a személyi számot, hanem a személyi igazolványszámot írták az aláírók. Ez pedig nem felel meg a választási törvényben előírtaknak.

A Közigazgatási Hivatal jelezte a törvénysértést az önkormányzatnak, úgyhogy június 17-én újratárgyalták az ügyet. "Addigra már beszereztük a szükséges véleményt" - mondja dr. Bene Magdolna jegyző. A szülők ezt nem így tudják. "Utólag kértek szakvéleményt egy pesti cégtől, ám ebben az van, hogy ťaz aránytalan teher mértékének eldöntése helyi egyeztetés feladata, ezt a szakértő az iratokból megállapítani nem tudjaŤ" - idézi a Studim Fam Bt. szakvéleményét Hudacsek Árpád szülő. A jegyző azonban úgy véli, a szülők összekevertek két dolgot: "A pesti szakértő véleményét magunknak kértük, ennek semmi köze a törvényben előírt iratokhoz." Jáger Gyula igazgató azt mondja: "Lehet, hogy utólag beszerezték a szakvéleményt, de a közgyűlésen még semmiképpen nem volt meg. Vagyis a döntés mindenképpen törvénysértő volt." Az igazgató ismét a Közigazgatási Hivatalhoz fordult: "Ismét megtettem törvényességi észrevételeimet, ám válaszra sem méltatattak. Éreztem, hogy nem akarják felvállalni az ügyet" - állította az [*****]-nak Jáger. Tóthné dr. Menczel Zsuzsa, a Közigazgatási Hivatal Törvényességi Ellenőrző Főosztályának vezetője szerint nem az akarat, hanem a lehetőség hiányzott: "Mi csak a jogszerűséget vizsgálhatjuk, tehát azt, hogy a döntés megfelel-e a magasabb szintű jogszabályoknak. Minthogy az önkormányzat pótolta a szakvéleményt, valamint lehetővé tette a bánhidais német tagozatosoknak, hogy az utódiskolában is tagozatosak maradjanak, nem tehettünk semmit. A jogszabályban gumifogalmak vannak, ám azt nem lehet törvénybe foglalni, hogy hány buszmegállóval távolabbi iskola jelent aránytalan terhet. Nekünk ezt nincs jogunk vizsgálni, és felelős szakhatósági rendszer hiányában senki másnak sincs. Ezért javasoltuk a szülőknek, hogy forduljanak bírósághoz, ott születhet egyéni döntés az aránytalan teherről." A szülői munkaközösség megfogadta a tanácsot, és elérte, hogy a bíróság felfüggessze az önkormányzati határozatot. Ám közben megkezdődött az iskola átköltöztetése a Dózsa iskolába.

"Szabad rablás időnap előtt" - mondja keserűen Vörös Sándorné szülő a költözésről. "Még meg sem született a második döntés, a dózsások már vittek mindent, amit értek. Honnan tudták előre, hogyan fog a közgyűlés dönteni?" Polauf Istvánné, a Dózsa iskola igazgatója másképp látja a dolgot. "Nekünk az április 8-ai határozat értelmében kellett eljárnunk. Ez kimondta, hogy a Bánhidai iskola megszűnt, a jogutód a Dózsa iskola, s a Bánhidai eszközeit át kell hozni a Dózsába június 30-ig" - mondta az [*****]-nak Polaufné. Az iskola a könyvtár kivételével tehát átköltözött, ám a bíróság "különös méltánylást érdemlő okokra" hivatkozva augusztus 26-án felfüggesztette a határozat végrehajtását. "Ezt azonban mi csak szeptember 1-jén tudtuk meg, pedig négy napunk lett volna visszapakolni. Az ügyvédünk azt hitte, hogy már rég visszaköltöztünk" - keseregnek a szülők. A tanév tehát elkezdődött az új iskolában. Az önkormányzat erre hivatkozva fellebbezte meg a bírói végzést: "A határozatot nem lehet felfüggeszteni, mert már végrehajtották" - fogalmazott a helyi újságnak Bene Magdolna jegyző. A szülők és az igazgató azonban úgy vélik: egyrészt a könyvtáruk még a régi iskolában maradt, másrészt pedig így legalább megmaradt a lehetőség arra, hogy mindent visszacsináljanak. "A végzés nélkül az iskola megmaradt eszközeit szétosztották volna a többi iskola között. Most ezt nem tehetik meg."

A felfüggesztés mindenesetre furcsa helyzetet teremtett. "A Dózsában beosztott nevelő vagyok. Ugyanakkor mivel a bíróság felfüggesztette az önkormányzati határozatot, a tanárok munkaügyi pereiben mint a felperes képviselője, azaz mint a Bánhidai igazgatója szerepelek" - mondja Jáger Gyula. A feszültség is nagy. "Múltkor nem engedtek be a Dózsába, azt mondták, hogy én az iskolájuk ellen küzdöttem, ne jöjjek ide" - mondja Munczer István bánhidais szülő.

Közben azonban a gyerekek iskolába járnak. Bánhidáról is át a Dózsába. "Szörnyű látvány, ahogy reggel hétkor kivonul a lakótelep" - mondják a szülők. A szülők azt mondják, a gyerekeik sokkal rosszabb körülmények közé kerültek: „Két osztálynak nincs tanterme, ott ülnek a vécé előtt a szünetekben, és várják, melyik osztálynak lesz tornaórája, melyik terem szabadul fel" - panaszolja Hudacsek. "Vissza akarunk költözni."

Ez azonban, ha a bíróság igazat ad is a szülőknek, nem lesz egyszerű. A Bánhidai épületét ugyanis elfoglalta a Speciális Szakiskola (amelynek régi épületébe viszont a mésztelepi Kossuth Iskola költözött). A bezárt iskola igazgatója éppen ezért nem optimista: "Ha megnyerjük a pert, az önkormányzat valószínűleg még egyszer meghozza ugyanezt a döntést, csak ezúttal törvényesen."

Szakács Judit

Ajánló: