Továbbra is bizonytalan a Budapesti Fesztiválzenekar helyzete<br/>

Vágólapra másolva!

A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) Európa, sőt a világ legjobbjai között van. Több mint húsz CD-jéből nem egy nyert rangos díjakat, az együttest exkluzív szerződés köti az egyik piacvezető kiadóhoz a Philipshez, hazai és külhoni koncertjein mindig telt ház van, fenntartása mégis újra veszélybe került.

Vágólapra másolva!

1994 óta minden év végén szolgált egy-egy sajtóhírrel a közkedvelt BFZ, mert ilyenkor vált nyilvánossá, hogy milyen fővárosi támogatásra számíthat a következő évben. Az együttes létrehozása 1983-ban vetődött föl, akkor alkalmi társulásnak képzelte el Fischer Iván és Kocsis Zoltán. A rendszerváltás után új perspektíva nyílt, és a főváros 1992-ben saját, állandó zenekarként alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart, amelynek munkájába egy időre a külföldön élő Eötvös Péter is bekapcsolódott.

Az alapítás a költségvetési év közepén történt, 90 millió forinttal, ez az összeg vált következő évi tervezési bázisává. Lehet, hogy ha már '93-ban korrigálják a fenntartói keretet, nincsenek a mai viták. Bár, az 1992-ben kötött úgynevezett együttműködési keretszerződés nyilván így is nézetkülönbségek forrása lenne. A szerződés rögzít két konkrétumot: a főváros vállalja a bérek és járulékaik fizetését, továbbá, hogy van egy másik fenntartó is, a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány, amely a "bér és ahhoz kapcsolódó egyéb járulékos költségein kívül a zenekar összes költségeit" állja.

Az együttes ma ötvenkilenc közalkalmazott muzsikust, tizenhat szerződéses művészt és tízfőnyi menedzsmentet foglalkoztat. A közalkalmazotti bérek a városházi szakértők szerint meghaladják a közalkalmazotti bértáblában előírt színvonalat. A fővárosi támogatás nem tartott lépést a béremelésekkel és a költségek növekedésével, ezeket az alapítvány pótolta. Így '94 óta minden évben kérte a BFZ, pontosabban Fischer Iván zeneigazgató, hogy Budapest vállaljon nagyobb részt a finanszírozásból, a viták újra és újra föllángoltak. 1998-ban 40 millió forintos céltámogatást helyezett kilátásba a főváros, ha az együttműködési szerződést újraírják. Erre nem került sor, amiben valószínűleg része volt annak, hogy a BFZ elnyerte a magyar turizmus utazó nagykövete címet, amely szerencsére pont 40 millió forint támogatással járt.

1999. októberben két dolog pattant ki: elfogyott a pénz - nincs miből fizetni a zenekar tagjait - és a főváros két év hiátus után igazgatót kíván kinevezni a BFZ élére, annak ellenére, hogy a zenekar, illetve az alapítvány nem támogatta a jelöltet. Az 1992-ben kelt keretszerződés 4/a pontja kimondja, hogy az alapítvány kuratóriumának javaslata alapján dönt a közgyűlés. Amely azonban mégis elfogadta Nemes László pályázatát. A helyzet válságosra fordult: koncertek elmaradásával fenyegetett. A közgyűlés kölcsön formájában pótlólagos forrást szavazott meg, s mint a publikum tapasztalta, a hangversenyeket is megtartották. Méghozzá nagyszerű színvonalon. Nemes pedig hozzálátott a válságkezeléshez. Közben egy revizori vizsgálat is elindult, vajon hogy fogyhatott el a bérkeret?

Az alapító okirat fővárosi intézményként regisztrálja a BFZ-t - véli az önkormányzati ügyekben Budafokon gyakorlatot szerzett igazgató. Az összköltségeknek most kb. 45 százalékát fedezi az intézményi fenntartó, ezt az arányt javasolja növelni Nemes. Most éppen egy olyan középtávú jövőkép kidolgozásán fáradozik, amely ezt a kérést világosan dokumentálja. Ha a BFZ-t csakis a magáénak ismeri el a főváros, akkor a pénzügyi keretekről is gondoskodnia kell - ő ezért dolgozik. A másik lehetőség: legyen független a zenekar az önkormányzattól, ennek realitását az igazgató nem látja.

Fischer Iván az utóbbit szorgalmazná. Ausztria felé mentében telefonon azt mondta: "Mindenekelőtt nagyon kérem, hogy a kialakult helyzetért a felelősséget ne próbálja senki áthárítani se az alapítványra, se rám, se senkire. A megoldás kulcsa Atkári János főpolgármester-helyettes kezében van. Napnál világosabb, hogy egyetlen dolog miatt keletkezett a jelenlegi krízis, mégpedig azért, mert a főváros támogatása az elmúlt években a felére csökkent. Két lehetőség van, az egyik, amiért Nemes László igazgató úr harcol, hogy a BFZ maradjon fővárosi intézmény. Ehhez évi 250-300 milliós támogatás lenne szükséges. A másik, amit, megértve a főváros nehéz helyzetét, én javasolok, legyen szabadfoglalkozású muzsikusok alapítványa az együttes, ehhez kellene évi 200 millió a fővárostól. Mindkét koncepció Atkári János asztalán fekszik."

Schiffer János, a kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes nem hivatalos álláspontot közöl, amikor megjegyzi, a Fesztiválzenekar rendkívüli értéke nemcsak Budapest, hanem az ország kultúrájának, megérdemli, hogy dolgait rendezzék. Körülbelül egy éve kivonult a BFZ körüli csatározásokból, mert úgy látta, hogy minden oldalon követtek el hibákat. Szerinte '94 és '98 között igenis rendszeresen emelték az együttes támogatását, a igaz, nem az óhajtott mértékben. Viszont plusz honoráriumokat adtak, exkluzív fellépti díjakkal, szponzorok szerzésével. A gázművek privatizációjából az alapítványnak 100 millió forint jutott, az alapítványi tagok sajnos nem ilyen mértékben fejlesztettek - állítja Schiffer. Szeptemberben még olyan helyzetben volt a főváros, hogy ha egy új együttműködési szerződés megfogalmazásába belemegy a BFZ vezetése, a 2000-es költségvetésbe simán belekerül a 204 milliós támogatás. Ma ennek a fedezete a főváros ismert helyzete miatt előteremthetetlennek látszik.

Akárcsak Nemes László, ő is kevesli az állam részvételét a finanszírozásból. Nemes szerint az önkormányzati zenekarok mind megalázó helyzetben vannak. Jó lenne elérni, hogy amint a színházaknál (de nem az ő rovásukra), az önkormányzati finanszírozás arányában járuljon hozzá a működtetéshez az állam. Európa halad, kisvárosok világsztárok meghívásával, zenekarok fönntartásával bizonyítják, hogy a kontinens jövője a régiók mellett a városok hálózatára épül.

A színházi lobbi erősebb volt, ám most a zenei is összeállni látszik - mondja Devich János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője. A számok még nem publikusak, de annyit mondhat: a költségvetésükben emelt öszszeg szerepel. Nem felejthető, hogy az önkormányzati zenekarokat a kulturális tárca eddig is segítette, csakhogy ezt a pénzt a Belügyminisztérium folyósította.
Körmendy Ferenc, a főváros kulturális bizottságának elnöke szerint az ősszel kialakított megállapodás végre igazi szerződés lett volna a főváros és a BFZ között. Öt évre szólt volna, és a finanszírozást ugyan évi 200 millióban rögzítette volna, de a támogatás inflációt meghaladó mértékű "gondozására" is garanciákkal szolgált.

Körmendy másfél hónapja még a BFZ alapítvány kuratóriumának tagja volt, azóta kilépett a testületből. Schiffer, Nemes és ő is úgy látja, hogy az alapítvány az adókedvezmények megszűnése, az infláció és más előre nem látható gazdasági tényezők miatt is került olyan drámai helyzetbe, hogy az alaptőkéje háromnegyedét fölélte. Az elnök emlékeztet arra, hogy a főváros sosem vállalta a teljes körű fönntartást, a két lábra állítás épp az anyagi erők összeadása miatt látszott előnyösnek, de nem tagadja, hogy a támogatás reálértéke folyamatosan csökkent.

Az október 25. és 29. között készült revizori jelentés szerint az együttes számított az 54 milliós céltartalék fölszabadítására, ezért építette be a gazdasági igazgató júliusban az új, 2001. augusztus 31-éig szóló határozott idejű közalkalmazotti szerződésekbe gépkocsihasználat térítését és a hangszerbérletet. Ez annyiban bonyolítja a helyzetet, hogy ha, föltéve, de meg nem engedve, a zenekar megszűnne, nemcsak az eltelt szolgálati idő, hanem a szerződés érvényességéig kellene kifizetni a végkielégítéseket. Durván négyszázmillió kellene a csak fővárosi intézményként való működtetéshez - ennek Körmendy nem látja a forrását. A főváros költségvetésében 146 millió forintos fenntartói összeg szerepel jelenleg, az 54 millió sorsáról nem tud számot adni. Jogászok vizsgálják, hogy az együttműködési szerződéstől elállhat-e egyoldalúan a főváros.

A muzsikusok vasárnap és hétfőn világszínvonalon játszottak a Zeneakadémián. Készülnek a január eleji athéni fellépésre, ahol ugyan hivatalos cím nélkül, de a magyar, a közép-európai kultúra kitűnő nagykövetei lesznek Kodály, Liszt és Mahler műveivel.