A középületek mindössze 18 százalékát tudják használni a mozgáskorlátozottak<br/>

Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította: elsősorban az egészségügyi, szociális és oktatási intézményekben nem akadálymentes a közlekedés a mozgássérülteknek. A törvény értelmében öt év alatt a közhasználatú épületeket akadálymentessé kell tenni, azonban ha az átalakítások a jelenlegi ütemben haladnak tovább, akkor még legalább 57 évre lenne szükség.

Mind a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló, mind az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerint 2005. január 1-ig biztosítani kell a közhasználatú épületek akadálymentességét, hogy azokat a mozgáskorlátozottak és a babakocsis kismamák is igénybe tudják venni. Mindkét törvény pontosan meghatározta az elvégzendő feladatokat. Ezen kívül másfél éve csak úgy adható ki építési vagy felújítási engedély, hogy figyelemmel kell lenni az akadálymentesség követelményére.
Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból indított vizsgálatot annak felmérésére, hogy a törvényekben foglaltak időarányos részét teljesítették-e, illetve megkezdték-e a szükséges átalakításokat.

Az ombudsman csak a középületek és a közhasználatú épületek akadálymentes közlekedési lehetőségeit vizsgálta meg, mivel azok biztosítják az alapvető létfeltételeket. A jelentést készítő 6 tagú csoportban jogász és építész is volt.

Az ombudsmani hivatal 1999 nyarától decemberig tartó vizsgálata során 109 szervezethez - 20 közigazgatási intézményhez és 89 állami vagy önkormányzati ingatlan tulajdonosához - küldött különböző kérdőívcsomagot. A kérdések részben építéshatósági adatokra, részben az állam és az önkormányzatok mint fenntartók, tulajdonosok közhasználatú épületeiben az akadálymentes közlekedésre, illetve annak jövőbeni biztosítására, valamint az ennek érdekében tervezett intézkedésekre és az anyagi fedezetre vonatkoztak.

Gönczöl Katalin elkeserítőnek nevezte azt az adatot, miszerint a nem akadálymentes épületek többsége egészségügyi, szociális, oktatási intézmény, sportlétesítmény vagy vendéglátóipari egység. Ráadásul azoknak az épületeknek a legnagyobb része, amelyek nem is alkalmasak az átalakításra, oktatási intézmény.

Az átalakítható állami és önkormányzati létesítményeknek a tulajdonosai közül mindössze 36 százalékuk mondta azt, hogy úgy érzi, határidőre el tudja végeztetni a megfelelő átalakításokat. Azonban mindegyikük hozzátette, hogy erre célzott anyagi támogatásra lenne szüksége.

Az átalakításokhoz segítségképpen a mozgássérültek szervezetei már többször adtak ki különböző útmutatókat. Alapvetően olyan rámpás vagy egyéb bejáratra van szükségük a mozgáskorlátozottaknak, amelyen segítség nélkül tudnak közlekedni. Elég széles legyen a bejárat ahhoz, hogy egy kerekes székkel át lehessen menni rajta (75-85 cm), az ajtót legalább 90 százalékos szélességre lehessen kitárni anélkül, hogy megakadna és a rámpa nem lehet 20 százaléknál meredekebb.
A kerekesszékeseknek vagy lépcsőliftre vagy legalább 70-75 cm széles ajtóval rendelkező liftre van szükségük.
A helységekben elegendő tér kell ahhoz, hogy egy kerekesszékkel meg lehessen fordulni; ez 130-140 cm-es szabad teret jelent.
Mindezen kívül arra is figyelni kell, hogy a szükséges tárgyak, kapcsolók olyan magasságban legyenek, hogy tolószékből is el lehessen azokat érni.

Gönczöl Katalin elmondta: a vizsgálat során láttak hasznos, nem feltétlenül nagy anyagi befektetést igénylő módszereket, amelyekkel meg lehet könnyíteni a mozgáskorlátozottak mindennapjait. A leggyakoribb segédeszköz a lépcsőlift vagy a rámpa. De példaként említette Gönczöl a sárvári műemlék-könyvtárat, amelynek a közelében külön épületben, számítógépes rendszeren keresztül választhatják ki a mozgáskorlátozott látogatók a könyveket, amelyeket azután átviszik nekik. Miskolcon pedig az Önálló Életviteli Központ kiviszi a hivatalt a mozgáskorlátozottakhoz.

Az ombudsman sajnálatos ellenpéldaként említette, hogy az ombudsmani hivatal épülete csupán arra alkalmas, hogy a mozgássérült panaszosok a földszinti irodához eljussanak. Az épületben azonban mozgáskorlátozott ember nem tud közlekedni, és a helyiségeket, liftet át sem lehet alakítani.

A vizsgálat során elemezték a hatályos jogszabályokat és az azok alapján kialakult gyakorlatot is. Kiderült, hogy a jogszabályokban egymástól eltérő fogalommeghatározások szerepelnek. Például a törvény csak a középületek akadálymentességének a biztosítását írja elő, de nem tér ki a közhasználatú, de közintézménynek nem számító épületekre, mint amilyenek a templomok, üzletek, szállodák.
Nincs összhang az akadálymentesség és a biztonsági előírások között. Például az üzletekben, bankokban használt biztonsági kapuk a biztonsági előírásoknak megfelelnek, azonban kerekesszékkel nem lehet rajtuk áthaladni.
A jogszabályok nem rendelkeznek azokról a középületekről, amelyek akadálymentesítése műszakilag kivitelezhetetlen.
Arra sem térnek ki az előírások, hogy az egyes épületeket teljes egészében vagy csak részlegesen kell-e átalakítani. Nincs szó arról, hogy egy közhivatalt az ügyfelek számára kell-e átalakítani vagy úgy, hogy az épületben esetleg egy mozgássérültet is lehessen alkalmazni.
Nincs utalás a törvényekben arra sem, hogy milyen mértékű átalakításokat lehet megoldásként alkalmazni. Például a rámpák használata csak ideiglenes vagy hosszútávú megoldásnak minősül-e. Arra sincs utalás, hogy a virtuális technika révén alkalmazott áthidaló megoldások mennyire elfogadhatók. Gönczöl példaképp említett egy múzeumot, ahová a mozgáskorlátozottak nem tudnak bemenni, de a közelben egy épületben kialakítottak nekik egy helyiséget, ahol kivetítőn megmutatják a kiállítást.

Gönczöl azt is aggályosnak tartja, hogy a jelenlegi jogszabály értelmében nem adható ki építési engedély, ha az akadálymentesség nem valósul meg. "Ez viszont azt jelenti, hogy nem építhető ingyenkonyha, ha az egy pincében lenne, vagy egy hajléktalanszálló, ha azt csak emeletes, lift nélküli épületben tudják elhelyezni" - mondta az ombudsman.

Gönczöl Katalin ajánlást küldött öt minisztériumnak, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, az Igazságügyminisztériumnak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának. Elsősorban a fogalomhasználat harmonizálását, a határidők felülvizsgálatát, és a feltételek konkretizálását kérte.

Kapcsándi Dóra

Ajánló:

A Korszerű Technikával a Mozgáskorlátozott Emberekért Alapítvány honlapján