Eltérő koncepciók a kormányban az egészségügy átalakításáról

Noha Gógl Árpád egészségügyi miniszter elkészült saját reformkoncepciójával, információink szerint a Miniszterelnöki Hivatal egészségügyi reformot előkészítő szakbizottságát más tervek is foglalkoztatják. A Népszava birtokában lévő program - melyet külső szakértők készítettek - több kérdésben markánsan eltér a szaktárca elképzeléseitől.

Kétpólusú egészségügyi ellátórendszer megvalósítását tervezi a MeH által vizsgált cselekvési program - hasonlóan a Gógl Árpád készítette reformhoz. A tervezet egyik pólusa az alapellátás lenne, élén a háziorvossal, a másik póluson pedig az ő munkáját támogató járó- és fekvőbeteg-ellátás helyezkedne el. Az alapellátásban a megelőzés és az egészségmegőrzés, a szakellátásban a magas szakmai igényességű szolgáltatások lennének a meghatározók.

Míg az egészségügyi tárca reformkoncepciója az egészségügyi intézmények finanszírozási rendszerét egyáltalán nem érinti, addig a MeH-ben vizsgált programnak ez az egyik fő eleme.

Ez utóbbi szerint a jelenlegi finanszírozási rendszer rossz, mert a feladattól, az elvégzett munkától és annak eredményétől független. Ezért az intézményeket anyagilag érdekeltté kell tenni, és az elért eredményt honoráló rendszert kell bevezetni.

A Gógl-féle koncepció elsőként az intézményi struktúra átalakításához látna hozzá. Több új fogalmat is bevezetne, például a komplex szakrendelő, az egynapos ellátási központ, az általános, a térségi vagy a szakkórház kifejezéseket.

A kancellária asztalán fekvő munkaanyag az alapellátás finanszírozását továbbra is a teljesítmény alapján fizetné. Ezen kívül figyelembe venné a háziorvoshoz tartozó lakosok számán túl a betegek egészségi állapotának változását és azt, hogy hányszor utalja a beteget indokolatlanul tovább kórházba vagy szakrendelésre. A háziorvosoknak kiutalt finanszírozási összeg megállapításánál figyelembe kell venni a településszerkezetet is, mivel lényeges különbségek adódnak egy tanya vagy egy lakótelep betegeinek ellátása közt.

A másik póluson elhelyezkedő szakellátás bevételét a szolgáltatások mennyisége és azok költségigényéből számítaná ki. A fekvőbeteg-intézmények bevételeit az ápolást indokló kór és a betegen végzett beavatkozások alapján állapítanák meg. Ennek az összegnek tartalmaznia kell még a dolgozók bérét, a teljes anyagköltséget, a gyógyszerköltséget, az intézményi rezsi- és amortizációs költségeket is - áll a programban.

Az egészségügyi tárca ezzel analóg módon ugyancsak rendezné az amortizáció és a bérek kérdését. Egyik koncepció sem jelöli meg, hogy erre mekkora összeget és milyen forrásból fordítana.

A MeH-ben vizsgált anyag aláhúzza: a kórházaknak megállapított térítési díjban fontos külön meghatározni az egészségügyi dolgozók bérhányadát, mert sok esetben nem jutnak hozzá a törvényben előírt béremelésükhöz. A kórházaktól ugyanis ma senki nem kéri számon, hogy működési költségük hány százalékát költik bérre.

A munkaanyag a magánosítás kapcsán sokkal óvatosabban fogalmaz, mint az egészségügyi tárca reformcsomagja. Megállapítja, hogy a piaci viszonyok bevezetésének nem lehet szinonimája a privatizáció. Az egészségügyben ugyanis élesen el kell választani a tulajdon- és a működtetési jogot egymástól, hiszen az egészségügyi ellátás állami feladat. Az állam csakis e jogot ruházhatja át.

A különböző tulajdonformák először a legkisebb kockázatot jelentő és legkevesebb tőkehányadot igénylő területeken jelenhetnek csak meg - szögezi le az anyag. Mindazonáltal a vállalkozói szféra belépése az egész ágazatra kedvező hatással lehet, ezért még az sem elképzelhetetlen, hogy adókedvezményben részesülnének a befektetők.

Ennél bátrabb a Gógl-koncepció, hiszen törvénytervezetében rögzíti, hogy a közfeladatokat ellátó állami és önkormányzati fenntartású kórházakba is beengedné a magántőkét.

A kancelláriában fekvő anyag szerint viszont ahhoz, hogy a vállalkozói szféra megjelenhessen, meg kell határozni azokat az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat, melyek mindenkinek egyformán járnak.

Az, hogy végül melyik koncepció megvalósításába kezdenek bele, a kormány döntésétől függ.

Sóvári Mónika

(Népszava)

Korábban:

(2000. január 17.)