10 éve szűnt meg a III/III-as ügynökség<br/>

A Történeti Hivatalban őrzött dokumentumok tanúsága szerint egy évvel a III/III-as főcsoportfőnökség megszűnése előtt, 1989-ben Magyarországon még 164 ezer 900 embert figyeltek meg.

Kutrucz Katalin, a Történeti Hivatal alelnöke abból az alkalomból nyilatkozott, hogy a minisztertanács 10 évvel ezelőtt, 1990. január 21-én tiltotta meg az operatív és titkosszolgálati eszközök használatát és egyetértett a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnökségének megszüntetésével.

Kutrucz szerint az 1989-es adat nem egészen pontos, de - mint mondta - ennyi ember szerepelt a hivatalnak átadott nyilvántartásban. "Senki nem élt egyedül, mindenkit környezetében figyeltek meg, tehát egyetlen dossziéban akár száz név is lehet" - mondta a hivatal alelnöke. Hozzátette: információt jóval több emberről szereztek, mint ahányat megfigyeltek. Ma már, az akták folyamatos feldolgozása alapján körülbelül 300 ezer nevet tartanak nyilván.

1957-ben 1 millió 200 ezer embert figyeltek meg. Az MSZMP akkori első embere, Kádár János kijelentette: ennyi embert nem lehet rendesen megfigyelni, inkább kevesebbet, de azokat rendesen figyeljék meg. "Akkor 300 ezerben határozták meg a megfigyeltek számát, de még a hatvanas évek elejéről is van olyan adat, amely szerint 400 ezer körül volt azoknak a száma, akiket az állambiztonsági szervek megfigyeltek" - mondta Kutrucz.

A Történeti Hivatal az 1945 és 1990 közötti időszak állambiztonsági szerveinek iratait őrzi.
Arra a kérdésre, hogy van-e a hivatalnak arról tudomása, hogy a megfigyeléseket hány ügynök végezte, Kutrucz azt válaszolta: az ügynökök számát nem tudják pontosan. Az ötvenes években 40 és 60 ezer között voltak, de ebben a számban nincsenek benne a fogdaügynökök, a hivatalos kapcsolatok, azaz a személyzeti vezetők, intézményvezetők és azok, akik csak úgy, maguktól jelentettek - mondta. Az 1980-as évekből már konkrét adataik is vannak az ügynökökről: a statisztikák 10 ezer alatti számot mutattak, de ebben sincsenek benne a társadalmi kapcsolatok, akik ugyanazt csinálták, mint az ügynökök, csak nem volt kartonjuk és nem kellett írásban jelentést adniuk.

Hozzátette: éppen mostanában talált dokumentumokat arra vonatkozóan, hogy a hetvenes évek elején voltak úgynevezett alkalmi segítők is, akik havonta 500 forintot kaptak azért, hogy figyeljék: például az egyetemeken szórnak-e röpcédulákat. Összehasonlításul megjegyezte: az ő havi fizetése abban az időben 1.500 forint volt.

Kutrucz Katalin kitért arra is, hogy a Történeti Hivatal iratanyaga egyáltalán nem teljes, és soha nem is lesz az, mert sok pótolhatatlan iratot megsemmisítettek.
A hivatalban 3,5 kilométernek megfelelő mennyiségű irat van, a Belügyminisztériumtól 400 folyóméter internálási iratot várnak, és egyéb hivataloktól is számítanak arra, hogy a törvény értelmében február 28-ig átadják az általuk őrzött anyagot.

(MTI)