A magyar családok átlagosan éves jövedelmük 5-6 százalékát költötték utazásra - derül a Tárki legutóbbi vizsgálatából. A budapesti háztartások harmada, a falvakban élők mindössze tíz százaléka költ pénzt üdülésre, utóbbiak húszezer forintnál alig nagyobb költségkeretből.

A magyar háztartások 18 százaléka adott ki pénzt üdülésre 1998 és 1999 tavasza között, nyaralásra. Nem kizárt persze, hogy ennél valamivel több család utazhatott, és egy részük nem költött erre közvetlenül - például saját nyaralóban, hétvégi házban vagy ismerősöknél pihent. Róluk nincsenek adataink.

Az üdülésre pénzt fordító háztartások által kiadott összegek nagysága igen széles skálán mozgott: 1000-től 800 000 forintig terjedt, átlagosan pedig 73 100 forintot tett ki. Egy-egy háztartástag pihenésére átlagosan 31 700 forint jutott, ám volt, akire csak 500, míg másra 200 000 forint.

A családok átlagosan éves jövedelmük 5-6 százalékát költötték el az út során, vagyis átlagosan két és fél hét alatt megkeresett jövedelmüket áldozták az emberek utazásra.

Társadalmi csoportonként persze erősen eltérő arányban utazhattak és utaztak üdülni az emberek. Azt, hogy egy család utazott-e vagy sem, és hogy mennyi pénzt fordított az útra, leginkább a jövedelmi helyzete, a családtagok foglalkozása, iskolai végzettsége, életkora és a család lakóhelye határozta meg.

Ha a szokásos módon tíz egyenlő nagyságú csoportra osztjuk a lakosságot az egy főre eső jövedelem nagysága szerint, kiderül, hogy a nyaralási lehetőség igen szélsőségesen koncentrálódik a társadalom legfelsőbb rétegeiben: a leggazdagabb húsz-, de különösen a leggazdagabb tíz százalékban. Az alsó hat jövedelmi tizedben 10 százalék körül ingadozik az üdülni utazók aránya, majd 18-19 százalékra nő a hetedik és nyolcadik csoportra. A kilencedik jövedelmi tizedbe tartozó családok közül viszont közel 30-, a leggazdagabb tíz százalék közül pedig már csaknem 60 százalék jutott el nyaralni 1998-ban. A töréspontot eszerint a havi nettó 50 000 forint egy főre eső jövedelem tájékán kell keresnünk, ez volt ugyanis az az összeghatár, amely fölött már a családok többsége vállalkozott az utazásra.

A jövedelmi helyzet hatása az elköltött összeg tekintetében is szélsőséges. A társadalom alsó nyolcvan százalékából, vagyis a havi 38 000 forint alatti fejenkénti jövedelemmel rendelkezők közül nyaralni indulók 10 és 20 ezer forint egy főre eső összegből gazdálkodtak az út során. A következő tíz százalék tagjai ennél másfélszer többet, mintegy 30 ezer forintot költöttek el fejenként, míg a legfelső decilisbe tartozók ennek többszörösét, átlagosan több mint 60 000 forintot.

Ha a háztartásfő iskolai végzettsége szerint vizsgáljuk a családokat, kiderül, hogy míg azok közül a családok közül, ahol a fő kereső csak az általános iskolát végezte el, 5 százalék üdülhetett, addig a diplomások családjai tizenegyszer nagyobb arányban, 55 százalékban utaztak el valahová. Utóbbiak ráadásul jóval több pénzt is költöttek erre: családtagonként átlagosan közel 50 000 forintot - szemben a legfeljebb nyolc osztályt kijártak 13 000 forintjával. A diplomások helyzete egyébként kiemelkedő: ők a középiskolát végzettek családtagjainál is kétszer nagyobb arányban, és kétszer akkora összeggel indultak üdülni.

A "települési lejtő" mentén lefelé haladva is egyértelmű és folyamatos a nyaralásra pénzt költők arányszámának és az elköltött összeg nagyságának csökkenése. A budapesti háztartások 32 százaléka üdült - fejenként átlagosan csaknem 40 000 forintért - míg a falvakban élő családoknak mindössze 10 százaléka utazott, 20 000 forintnál alig nagyobb költségkeretből.

Blaskó Zsuzsa Tárki

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés oldalán számos kuatási eredményt olvashat.