Hivatásos hadsereget szeretne a magyar sorkatonák többsége<br/>

A sorkatonai szolgálat azonnali megszüntetésének legújabb szabad demokrata követelése valóságos számháborút indított el a politikusok körében. Az egyik tábor többek között a személyi kiadások mértékének várható növekedésére hivatkozik, ami szerintük lehetetlenné teszi a gyors átállást. A másik tábor a kényszersorozás intézményét tartja elfogadhatatlannak, és állítja: a Magyar Honvédség napjainkban a szegények és összeköttetés nélküli fiatalok serege.

A sorkatonai szolgálat azonnali megszüntetésének legújabb szabad demokrata követelése valóságos számháborút indított el a politikusok körében. Az egyik tábor többek között a személyi kiadások mértékének várható növekedésére hivatkozik, ami szerintük lehetetlenné teszi a gyors átállást. A véleményhez érzelmi felhangok is társulnak: a sorkatonaság hazafivá, érett férfivá nevel. A másik tábor a kényszersorozás intézményét tartja elfogadhatatlannak, és állítja: a Magyar Honvédség napjainkban a szegények és összeköttetés nélküli fiatalok serege. És mint ilyen, alkalmatlan feladata elvégzésére.

Már a kilencvenes évek elején született magyarországi kutatási eredmények elemzői meglepetéssel tapasztalták: a leszerelt sorkatonák 32 százaléka egyértelműen károsnak tartja a katonai szolgálatot. A felnőtt lakosságnak pedig már akkor is csak 46 százaléka gondolta igaznak a régi bölcsességet: "a hadsereg a férfivá válás iskolája". Az évtized közepén a sorkatonák 47, 1998-ban átlagosan 55 százaléka voksolt a hivatásos hadsereg szükségessége mellett. A megkérdezett érettségizettek közel 60 százaléka látta úgy, hogy az ország biztonsága nem igényli a kötelező szolgálat fenntartását.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szociológus kutatóinak ismétlődő vizsgálatai megállapították, a sorkatonák között folyamatosan nőtt azoknak az aránya, két évvel ezelőtt pedig jelentősen megnövekedett azoknak a száma, akik nem tartották a honvédséget az ország biztonsági garanciájának. Saját katonai szolgálatuk fontosságát is évről évre egyre többen vonják kétségbe. Tavalyelőtt az érettségizettek 43 százaléka vélekedett így. Egyébként a fiatalok 53 százalékban "nagymértékű jövedelemkiesésként" minősítik a katonai szolgálatot, 15 százalékuknak a "teljes kikészülést" jelenti, 10 százalékuk időhúzásként éli meg.

Kiderült az is: a megkérdezettek saját félelemforrásaik elejére a súlyos fertőző betegségeket, az AIDS-et, a balesetet, az elszegényedést, a háborút, valamint a környezetszennyezést teszik. A katonai idő eltöltésének legjobb módszeréül 7 százalék a gyengélkedőt, 10 százalék a fegyelmezett munkát jelölte meg. A többség bevallotta, a feladatokat elvégzi ugyan, hadd teljen az idő, de ezek nem túlságosan vagy egyáltalán nem váltják ki az érdeklődését.

A szociológiai kutatás kiemelte: a laktanyák állapota jelentősen motiválja a fiatalok véleményét. A korszerűbb körülmények között szolgálók pozitívabban viszonyultak a katonakötelezettséghez, mint az infrastruktúráját és haditechnikai felszereltségét tekintve rossz állapotban lévő laktanyák katonái. A tanulmány szerzői nyomatékkal hívták fel a figyelmet arra a tényre, hogy a rendszerváltás eltelt évei alatt "romlottak az anyagi és tárgyi feltételek, nőtt az ezzel kapcsolatos elégedetlenség és még azokon a helyeken is meglepő a színvonal-visszaesés, amelyeket 1992-ben, a szerencsétlen átszervezések előtt a legjobban ellátott katonai egységekként tartottak számon".

Az emberi elégedettségi mutatók grafikonjának meredek zuhanását nem csupán a folyamatos lepusztulással magyarázzák, hanem azzal is: a 90-es évek elejétől mind több az érettségizett fiatal a seregben. Az emelkedés máig tart. Ebből a kutatók szerint az is következik, hogy egyre igényesebb fiatalokból tevődik öszsze a sorállomány. Az évenként behívott húszezer újonc otthoni körülményei ma már lényegesen jobbak annál, mint amit a hadsereg biztosít. (Erre az önmagában feszültségteremtő tényezőre többször felhívták a figyelmet a szociológusok.) Egyébként a tárgyi körülményekre panaszkodók 70 százaléka a kiképzés színvonalát és szervezettségét is kifogásolja.

Idézet az 1998-as kutatási dokumentumból: "Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a sorkatonák elégedetlenségét korántsem a túlzott mértékű követelménytámasztás és katonai drill váltja ki. Éppen ellenkezőleg. Az adatok azt mutatják, hogy a kiképzés érdemi részének hiányosságai, vagyis a haderő valóságos szervezeti és technikai válságtünetei generálják a fiatalok lesújtó véleményét." Keveslik például a haditechnika megismerésére fordított időt. Mivel az ifjúság körében értékké vált a fizikai kondíció javítása, figyelemre méltó megállapítás az is, hogy a sorkatonák 32 százaléka szerint a szolgálat nem fejleszti a fizikai állóképességet, és csupán 30 százalékuk vélte úgy, hogy igen.

A változásokat firtató kérdések közül egyetlenegy elem, a szolgálat idejének beosztása kapott pozitív minősítést, de a ruházati ellátásról, az élelmezés vagy épp a fegyverzettechnikai eszközök romló minőségéről a többség panaszkodott. Mivel a sorkatona hadseregen belüli státusát nehéz értelmezni a hivatásos állomány, a hazulról hozott szocializáció és a társadalomban történetileg kialakult értékek nélkül, a tanulmány felveti: "a kényszer alapú, időszakos szervezethez tartozás, a jövedelemszerzésből való kiesés, a végrehajtói csoport jelleg a sorkatonát a katonai hierarchia legalsó szintjére helyezi". Azaz: lélektanilag a "senkik sem vagyunk" állapotot élik meg külön-külön és csoportként is. Ennek a feloldása a mai helyzetben szinte lehetetlen.

A kutatás szinte bizonyosnak tartja, hogy a katonák passzív alkalmazkodási és aktív túlélési stratégiákat építenek ki. Életük későbbi alakulását azonban nem motiválja a szolgálat. Ebből viszont az következik, hogy őket sem lehet - vagy csak nagyon nehezen lehetne - motiválni. A honvédség máig nem jutott túl a szándékon, hogy felkeltse a fiatal sorkatonák érdeklődését. A szociológusok szerint ez a motivációs hiány lényeges eleme annak, hogy egyre több fiatal kérdőjelezi meg a sorkatonai szolgálat szükségességét.

Kövér László fideszes miniszter így vélekedik a sorkatonai szolgálatról: "Nem fizikai értelemben borzasztó. Vannak olyanok, akik kifejezetten jól érzik magukat, hiszen a kiképzés csak pár hónap, és utána jön a hosszú dögunalom. Akik képesek ehhez alkalmazkodni, azoknak elfogadható. A bunkók még bunkóbbak lesznek, a mások fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. Az emberek jelentős részének - leszámítva a kényelmetlenséget, hogy nem mehet haza - egészen elfogadható. A gondolkodó ember számára viszont elviselhetetlen az irracionalitás, a tartalmatlanság, mélyen rányomja a bélyegét az egyes ember megalázása... A társadalom minden szörnyűsége hatványozva zajlik és hatványozva csapódik le... Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa - ott voltam - egy mini Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van közöttük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük."

(Népszava)

Ajánló: