Paragrafusok közé terelik a Tiszát<br/>

Ausztrál ügyvéd képviseli a magyar kárigényt az Esmeraldával szemben Sürgős szigorításra vár a magyar-román határvizekre, valamint a teljes környezetvédelemre vonatkozó két egyezmény. Az Európai Unió ciánszennyezéssel foglalkozó munkacsoportja nem bíróságként akar működni, nem nevezi meg a felelősöket. Egyelőre csak a szennyező vállalatot kívánjuk perelni, a román államot nem. A Pénzügyminisztériumban készül a keresetlevél az ausztrál-román vállalat elmarasztalására. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) a napokban meghatalmazást adott egy ausztrál ügyvédnek, hogy a felszámolás alá került Esmaralda vállalattal szemben bejelentse Magyarország kárigényét.

Hazánk magánjogi úton kívánja kártérítésre kötelezni a ciánszennyezést okozó ausztrál-román céget. A keresetlevelet a Pénzügyminisztérium fogalmazza, ahogy a kárösszeget is ők jelölik meg, ám mindez még nem öltött végleges formát. A PM által megbízott ügyvéd kérni fogja a cég vagyonának zárolását. A Népszava információi szerint a március 10-én bekövetkezett nehézfém-szennyezéssel kapcsolatban még nem született elhatározás a károkozó beperléséről.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság megbízott egy ausztrál ügyvédet, hogy a romániai cég felszámolás alatt álló anyacégével, az Esmeraldával szemben kárigényt jelentsen be. Ez a KVI vezérigazgatója szerint kedden megtörtént. Dr. Molnár Zoltán, a KVI vezérigazgatója a lap kérdésére elmondta: ez a megbízás csak a magyar állam kárigényének általános bejelentésére szól, és azért volt rá szükség, mert időközben megkezdődött a csődeljárás. (Szakértők szerint az Esmeralda így akar menekülni a felelősség elől.) A Népszava kérdésére dr. Molnár megjegyezte: a csődbe menekülés még nem jelenti azt, hogy kárigényünknek nem tudunk érvényt szerezni.

Az Európai Unió ciánszennyezéssel foglalkozó munkacsoportja napokban megtartott brüsszeli ülésén megfogalmazta feladatait. Tom Garvey, a munkacsoport elnöke március 27-31. között a térségbe látogat. Az elnök leszögezte: nem bíróságként kívánnak működni, feladatuk nem a felelősök megnevezése, hanem kizárólag szakmai természetű.

Annak ellenére, hogy a nemzetközi jogászok és környezetvédelmi szakemberek részvételével létrejött magyar-román szakértői bizottság már megvizsgálta a magyarországi ciánszennyezés nemzetközi jogi következményeit, beleértve az állami felelősséget is, a magyar fél szigorító javaslataira egyelőre késlekedik a romániai válasz.

Dr. Horváth István, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára elmondta: a kétoldalú bizottság az eddigi tárgyalások során számba vette a megállapodás alapját képezhető nemzetközi dokumentumok listáját. Korszerűsítésre vár az 1986-os magyar-román határvízi egyezmény. Ezt a lépést a magyar kormány már 1995 óta szorgalmazza, a román fél még nem válaszolt. Az 1997-ben aláírt teljes körű környezetvédelmi megállapodást a román fél a mai napig nem ratifikálta. Romániában ehhez parlamenti megerősítés szükséges, nyilván ez a késés oka. A magyar fél most ezt az egyezményt is felülvizsgálja, ugyancsak szigorítási szándékkal, az állam felelősségét is hangsúlyozva.

A lap kérdésére dr. Horváth kifejtette, a korszerűsített egyezmények már csak a jövőben kamatozhatnak a környezetvédelem javára, ezeknek visszamenőleges hatályuk nincs. Ha a kétoldalú konzultációk nem vezetnek eredményre, Magyarország nemzetközi bírósághoz fordul a román állam felelősségének megállapítására.

Bontják a szádfalat a Keleti-Főcsatorna torkolatánál. A torkolati szakaszon vett vízminták nem mutattak ki szennyeződést. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság továbbra is harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget tart fenn a csatornán a tiszai torkolattól a tiszavasvári zsilipig. A Berettyón és az Éren megszüntették az elsőfokú készültséget, mert a romániai olajcsőtörés kapcsán nem került szennyezés a folyókba.

Csurka István, a MIÉP elnöke szerint Románia szándékos figyelmeztetésnek szánta, hogy részben kiirtotta a Tisza élővilágát. Csurka a magyar élettér elleni támadásnak nevezte a Románia felől érkező szennyezést. Kuncze Gábor SZDSZ-frakcióvezető a kijelentést uszítónak, az ország érdekeit sértőnek minősítette. Sajnálatosnak tartotta, hogy a kormány nem határolódott el a MIÉP vezetőjétől.

Niederhauser Emil akadémikus a Népszava felvetésére - a történelem során gyakori volt-e a román-magyar viszonyban a bűnbakkeresés - elmondta: nemcsak a nemzetek között, hanem azokon belül is számos esetben előfordult már, hogy bűnbakot kerestek. A bűnbakkeresésre az Ószövetség óta találunk példákat a történelemben. Az aktuális hatalom érdekei szerint hol gerjesztette, hol eltussolta a bűnbakkereső indulatokat, s az ilyen történetek általában nem végződtek happy end-del.

Csizmadia Ervin politológus szerint eljött az idő arra, hogy a kormány saját érdekében felülvizsgálja, tisztázza viszonyát a MIÉP-pel. Határozott kormányzati állásfoglalásra lenne szükség az ügyben. Szerinte Csurka nyilatkozata beleillik a MIÉP-típusú pártok retorikájába. A radikális, populista célokat megfogalmazó szervezetek ugyanis olyan szavakkal operálnak - háború, nemzetvesztés, forradalom -, melyek élesen elkülönítik őket a mérsékeltebb pártoktól. Létük az ilyen retorikán múlik. A pártoknak, a kormánynak pedig az a felelőssége, hogy kinyilvánítja: ezzel a nyelvezettel és tartalommal nem tud azonosulni.

Horváth Ildikó

(Népszava)

Ajánló:

(angolul)

Korábban:

(2000.03.19.)