Ómolnár Miklós, a kisgazdapárt egyik legfiatalabb képviselőjelöltje<br/>

 

Abban az időben Kispesten laktam a lakótelepen, az volt életem első lakása, ahol éppen egyedül éltem. Április 8-án elmentem szavazni, aztán bementem a kisgazda székházba. Ahogy jöttek az eredmények, mindenki számolgatott, hogy ez most hány képviselőt jelent, s aztán hallottam a rádióban, hogy a kisgazdapárt az országos listájáról 19 helyet kapott. Én a 19. voltam: akkor most fölöttem állt meg a léc, vagy alattam? Emlékszem, aztán vettem egy Mai Napot, abban már benne volt a parlamenti patkó rajza, és ott volt az is, hogy én is képviselő lettem. Igazából el sem tudtam hinni, csak amikor hetekkel később megkaptam a hivatalos értesítést. Minden forrongott, semmi nem volt biztos: így utólag nézve annak is volt legalább húsz százalék esélye, hogy felajánlanak nekem egy miniszteri tárcát.
Akkor éjjel nem volt gyászünnep, de nem is örültünk. Sokan, főleg az öregek, azt várták, hogy a magyar nép majd emlékezni fog 1945-47-re, amikor a kisgazdák nyerték a választásokat. Ők nyilván csalódottak voltak. Mindenki fújta ott a magáét, azt sem tudtuk, hogyan kell frakcióvezetőt választani. Torgyán nagyon ügyesen ezekbe a lyukakba tört be: rájött, hogy úgyse tudják, hogyan kell csinálni, akkor majd úgy lesz, ahogy ő mondja. Egyébként Torgyán első funkciója elnöki tanácsadóság volt, ami úgy nézett ki, hogy Vörös Vince volt az elnök, ő ment utána, aztán néha beszélt vele. Az első névjegye sötét lila volt, rajta ezüst betűkkel: dr Torgyán József ügyvéd, az FKGP elnökének tanácsadója. Súlyos látvány volt."