A partner fizeti a fantomcég adósságát<br/>

Az adóhatóságnak nincs külön nyilvántartása az évtized első felének olajügyeiről - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak az APEH illetékese. Amennyiben viszont a parlamenti vizsgálóbizottság szükségesnek tartaná, a hivatal összegyűjtené a fellelhető adatokat. Ennek aktualitása egy kivételesnek tekinthető olajperben merült fel, melyben a Legfelsőbb Bíróság 35 millió forint áfát ítélt meg az adóhivatalnak.

Az adófizetés nélkül köddé vált hajdani fantomcégek tartozásait csak ritkán lehet behajtani. A kivételek közé tartozik az az 1995-ből származó 100 milliós olajügy, melyet most zárt le a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa. Az adóhivatalnak sikerült olyan céget, ügyfelet találnia, amelyen esetleg még foghat valamit – közölte az ítélethirdetés után Várszeghi György, az APEH felszámolási és végrehajtási főosztályának vezetője.

Az ügy annyiban átlagos, hogy a benne szereplő négy hajdani olajforgalmazó cég - a bíróság adatai szerint - nemigen tartotta be az előírásokat. A magánbenzinkútnak eladott olaj vételárát készpénzben átvették ugyan, de sem az áfát, sem a többi közterhet nem fizették meg. Az APEH emiatt nem teljesítette a vevő áfa-visszaigénylési, levonási kérelmét, sőt, a partner 35 milliós adófizetési kötelezettségét áthárította a benzinkút fenntartójára. Indoka az volt, hogy a benzinkút tulajdonosai nem győződtek meg a kereskedőtársaságok szabályos működéséről. Olyan cégektől vásárolták az olajat, amelyeknek adószámuk nem volt, adóbevallást nem készítettek. A hatóság szerint a fantomcégek által kibocsátott számla sem a tartalma, sem a formája szerint nem minősül számlának. A bíróság ezt elfogadva megítélte a 35 milliós adót.

A benzinkút fenntartói ellen elkezdődött az adóügyi végrehajtás. Szőgyényi József ügyvéd, a benzinkutasok jogi képviselője vitathatónak tartja a döntést. Mint a Magyar Hírlapnak elmondta, szakértői véleményeket csatolt be arról, hogy a nagykereskedők annak idején egyebek közt vámhatósági dokumentumokkal igazolták tevékenységük jogszerűségét. Az ügyvéd úgy gondolja, a bíróságnak nem a vevőtől, hanem a hivataltól kellett volna megkövetelni az olajosok kontrollját. Az adóhatóság azonban nem ellenőrizte a kereskedők ténykedését, sőt, annak idején, adótitokra hivatkozva, még azt sem mondta meg, befizették-e a forgalmi adót. Emellett - vélte Szőgyényi – perdöntőnek kellett volna lennie, hogy 1997-ig nem volt jogszabály arról, hogy az üzleti partner kezesként felel a vele kapcsolatban álló cég áfa tartozásaiért. Az ügyvéd szerint ebből eleve az következik, hogy addig nem is volt ilyen felelősség.

A Legfelsőbb Bíróság jogértelmező döntése viszont azt tartalmazza: a vevő az 1997 előtti időkre is csak akkor gyakorolhatja áfa levonási, visszaigénylési lehetőségét, ha az eladó által kiállított számla az adó- és a számviteli törvény szerint egyaránt szabályosnak minősült.

Várszeghi György állítja: az 1997-es törvénymódosítás előtt sem az egyértelmű jogszabály hiánya akadályozta meg a tartozások behajtását. Az 1980-as évek végétől virágzó illegális olajkereskedelem a magukat törvényen kívül helyező társaságok ténykedésével valósult meg. Az APEH viszont csak a tényleges adóalanyokat tudja ellenőrizni, utolérni - hangsúlyozta a főosztályvezető. Várszeghi elmondta azt is: eddig senki sem kérte, hogy a gyanús olajüzletekről adatokat szolgáltasson az adóhatóság. Az erre jogosultak - az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, s az Országgyűlés vizsgálóbizottsága - részére azonban szükség esetén megoldható az adatgyűjtés és átadás - erősítette meg.

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

Korábban:

Az [*****] összeállítása