Könyvajánló: Magyarország lepkéi

Abafi-Aigner Lajos Magyarország lepkéi című, színes ábrákkal illusztrált könyve eredetileg a századfordulón jelent meg, s akkor igen nagy jelentőségű volt a magyar rovartan, azon belül is a lepkészet számára. Az eredetihez hű reprint kiadást ezúttal a Műszaki Könyvkiadó jelentette meg.



Természetesen az eltelt majdnem száz esztendő alatt fejlődött a tudomány, így a kiadó a facsimile kiadás közepén Bálint Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberének tollából az azóta bekövetkezett változásoknak is helyt ad. A kötet végén található színes rajzok, táblák ugyancsak a századfordulón megjelent, eredeti alkotások. Különlegesség, hogy nem csak maga a kötet, hanem a szerző is érdekes. A szerzőként megjelölt úriember ugyanis nem más, mint a mecénás, amúgy egy jó szándékú amatőr tudós, aki szakemberektől gyűjtötte össze a kötet anyagát, majd azokat saját neve alatt publikálta.



Tolnai Új Világlexikonának 1926-os kiadása a következőket írja róla:
Abafi (Aigner) Lajos, magyar író és könyvkiadó (1840-1909), könyvkereskedőnek készült, Budapesten üzlete is volt. Vagyonát jóformán teljesen a kultúrának áldozta. Jelentékenyebb kiadványai voltak a Magyar Könyvesház, a Nemzeti könyvtár, s a Figyelő című irodalomtörténeti folyóirat. Élete végén, elszegényedve, a Nemzeti Múzeum állattárának tisztviselője volt. Mint író is nagy munkásságot fejtett ki. Az elégiáról szóló tanulmánya a Kisfaludy-Társaság pályadíját nyerte el. Nevezetesebb tanulmányai: A magyar népdalról (1872), Mikes Kelemen (1872), A lepkészet története Magyarországon (1898).

Az eredeti kiadásból még ma is megtalálható néhány példány, sőt, aukciókon alkalmanként meg is vásárolhatók. Igaz, áruk elég magas, kb. 40-50 ezer forintot kell fizetni egy-egy megmaradt könyvért.

Kiegészítések Abafi-Aigner Lajos Magyarország lepkéi című könyvéhez

A kiegyezés évében Frivaldszky Imre Jellemző adatok Magyarország faunájához című, mára ritkasága miatt méltatlanul feledésbe merült monográfiája, majd 1868-ban Emich Gusztáv könyve A kis lepkegyűjtő jelezte, kialakulóban van a magyar tudományosság is, amelyet el kell látni szakkönyvekkel. 1872-ben megalakult a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, amely részben ezt tűzte ki nemes céljául. A Társulat elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar lepkészet megteremtésében az által, hogy 1896-ban megjelentette a Fauna Regei Hungariae sorozatban a Magyarország területérő1 addig kimutatott lepkefajok teljes listáját, majd 1898-ban Abafi-Aigner Lajos A lepkészet története Magyarországon című könyvét. Ezek sikere láttán Abafi-Aignert fölkérte a Berge-féle lepkekönyv fordítására.

A Magyarország lepkéi megjelenése nagy jelentőségű volt a magyar rovartan, és azon belül a lepkészet számára. A századfordulót jellemző gazdasági fellendülés következtében Magyarországon is kialakulóban volt az a réteg, ami a tőlünk nyugatra eső országokban már szorgosan tevékenykedett: hivatalnokok, tanárok, különféle tisztviselők, egyházi személyek és tehetős gyáriparosok vagy nagybirtokosok kis társasága, akik megkülönböztetett figyelemmel fordultak a lepkék felé és sokszor nem csekély anyagi áldozatot is vállalva minden szabad idejüket tanulmányozásukra fordították. A könyv sikerét és hallatlan népszerűségét jelzi, hogy a történeti Magyarország területén mindenütt ismerik és a klasszikus munkák közé sorolják. De az "Abafi-Aigner" - ahogy a lepkészek maguk között nevezik - még ennél is sokkal többet jelentett a gyerekcipőben járó magyar entomológiának, hiszen akarva-akaratlanul is tagokat toborzott az 1910-ben megalakult a Magyar Rovartani Társaságba.

A huszadik század nem kedvezett a magyar lepkészeti könyvkiadásnak, így ez a majdnem száz éve megjelent könyv maradt mind a mai napig az egyetlen olyan magyar nyelvű kiadvány, amelyben Európa nagylepkéiről átfogó tudományos ismereteket kapunk és a fauna nagy részét színes ábrákon láthatjuk is.

De Abafi-Aigner könyvének bizonyos részei fölött is eljárt az idő, nevezéktana idejétmúlt. Ennek oka nem az, hogy a múlt századi tudósok kevésbé ismerték volna föl a fajokat, hanem hogy a nemzetközi életben használatos nevezéktan (ami kizárólag latin nevekből áll) egyik tartópillére a prioritás elve. Dióhéjban: a legelsőnek közzétett név az érvényes. Ez biztosítja a tudományos nevezéktan objektivitását. A Magyarország lepkéi egy olyan időszak végén született, amikor számos tudományos nevet még a hagyományt követve alkalmaztak. Így általános jelenség volt, hogy a kis példányszámban megjelent és ezért még a legnagyobb könyvtárakból is sokszor hiányzó tudományos munkákban publikált fajleírásokat elfelejtették, és a később megjelent neveket használták, amelyek szerzői viszont nem tudták, hogy már előzetesen fölfedezett fajokról számolnak be, mint leíratlan újdonságokról. A modern tudomány a prioritás elvéhez következetesen ragaszkodik és csak olyan esetekben tér el ettől, amikor az elvhez való ragaszkodás több problémát vet föl, mint amit megold.

A másik, amit fontos szem előtt tartanunk Abafi-Aigner könyvével kapcsolatban, hogy a történelmi Magyarország faunáját dolgozza föl, ami gyakorlatilag a természeti egységet alkotó Kárpát-medence. Számos olyan fajt sorol föl, ami hazánk mai területén nem honos. Így ne keressük a mai Magyarországon a Kárpátok havasain tenyésző fajokat vagy a dalmáciai tengerpart jellegzetességeit.

Harmadjára említem azt, amit Abafi-Aigner könyve kapcsán már a kortársak is kritikusan megjegyeztek. Mivel a szöveg az eredeti németre támaszkodik, és bár nem szolgaian hű fordítás, mégis sok esetben a magyar szerző nem tudott vagy tudhatott figyelmet fordítani a hernyók tápnövényeként fölsorolt növényekre. Bizony, számos olyan virág- vagy cserjefaj szerepel a szövegben; ami nemcsak hogy Magyarországon, de a Kárpát-medencében sem fordul elő, vagy ha előfordul is, az említett lepke hernyója a pannón vagy a transszilván ég alatt egészen máson táplálkozik!

Végül itt említem meg azt, amiről a modern, természeti kincsekben egyre szegényedő világban élő ember nem feledkezhet meg: a lepkehálót fölváltotta a fényképezőgép és a videokamera, a gondosan berendezett lepkegyűjteményt pedig a fényképek, filmek precízen katalogizált tára és a megfigyelések leírását tartalmazó naplókötetek sorozata. A lepkészet nem bélyeggyűjtés; minden értelmetlenül vagy önzésből kioltott életért egyszer számot kell adni. Ezért ma a hivatásos entomológus Magyarországon is már csak mértékkel, vagy egyáltalában nem gyűjt élő anyagokat! A régi magángyűjteményeket nagyobb múzeumok és intézmények őrzik, jelentős és a tudomány számára értékes anyagot alkotva a további kutatásokhoz. Elődeink áldozatos munkája nélkül sokkal kevesebb lepkékkel kapcsolatos ismeretünk lenne. De ma már a változatosságot nemcsak gyűjteményes anyagokon, hanem a lepkék élőhelyén is vizsgáljuk. Olyan kérdésekre keressük a választ, amit az előttünk járók nem tettek föl: miért viselkednek ugyanazon fajhoz tartozó elszigetelt népességek különböző módon, miért választ más növényt peterakáshoz ugyanazon faj hegyvidéki és síkvidéki kolóniája? És még folytathatnám megannyi izgalmas kérdéssel, aminek megválaszolása ránk vár.

Bálint Zsolt (Magyar Természettudományi Múzeum Budapest)

Ajánló: