Az átvilágító bírák sem tudják pontosan, ki számít egyházi személynek vagy a közvéleményt befolyásoló szerkesztőnek. Miután a július elsején hatályba lépett ügynöktörvény nem sorolja fel az érintett szervezeteket, a jogszabály végrehajtása csak ősszel kezdődhet meg: az ellenőrző testület előbb az egyházaktól és a szerkesztőségektől kér listát azokról, akikre a törvény vonatkozhat.

Hatályba lépett az új ügynöktörvény, végrehajtása viszont továbbra is kérdéses. Nem tudni ugyanis, az ellenőrzés személyi körének kiterjesztése pontosan kikre vonatkozik. A bírák és ügyészek, illetve a pártok vezetői esetében ez egyértelmű, viszont azt, hogy a nyomtatott és elektronikus sajtó vezetői közül kiket érint az ellenőrzés, maguk az átvilágító bírák sem tudják. A testület emiatt az újságok, rádiók, televíziók, illetve az internetes hírszolgáltatók szerkesztőségeitől kéri el azon alkalmazottak listáját, akikre a törvény vonatkozhat. A személyi kör pontos meghatározása az érintettek feladata lesz. A tanácstalanság oka az, hogy a törvény kimondja: csak azokra az újságokra vonatkozik az ellenőrzés, amelyek alkalmasak arra, hogy közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a politikai közvéleményt.

Az új jogszabály önkéntes átvilágítást tesz lehetővé mintegy 10 ezer újságíró, 8 ezer ügyvéd és 240 közjegyző, valamint több ezer "egyházi személy" részére. Az ellenőrző testület már megkapta az egyházak listáját, ezután maguktól az egyházaktól kér tájékoztatást arról, hogy pontosan ki - a pap vagy például a harangozó - számít egyházi személynek.

Miután beszerezték a szükséges adatokat, várhatóan augusztus végén megkezdődhet az átvilágítás érdemi része. Először a közszolgálati, majd a kereskedelmi média vezetőit ellenőrzik, utánuk - sorrendben - a pártvezetők, a bírák és az ügyészek múltjának vizsgálata következik. Ezzel párhuzamosan, érkezési sorrendben ellenőrzik az "önkénteseket" is (eddig két ilyen kérvény érkezett). Az átvilágítás során az ellenőrző testület átadja a névsort a Történeti Hivatalnak, amely ez alapján ellenőrzi a nyilvántartást. Ha a listán szereplő nevet megtalálják, megkeresik a beszervezési kartont, illetve a munkadossziét. A kettő közül az egyik rendszerint hiányzik, igaz, a törvény több feltételhez köti az érintettség bizonyítását. Így minden olyan iratot fel kell kutatni, ami összefüggésben állhat a keresett személlyel, ez akár heteket is igénybe vehet.

A bizonyítási eljárást négy adatszolgáltatóra alapozzák. A honvédelmi irattárban 500 ezer tiszt, tiszthelyettes és tartalékos személyi anyagát őrzik, ezek a dokumentumok azonban csak ritkán segítenek az átvilágítás során. A belügyi és a titkosszolgálati irattáraktól is kapnak adatokat az átvilágító bírák, legnagyobb adatszolgáltatójuk azonban a Történeti Hivatal, amely a BM egykori külügyi, belbiztonsági és nemzetközi kapcsolatok osztályának, a határőrség felderítő osztályának, valamint az állambiztonsági operatív nyilvántartó osztályának iratait őrzi. A rendszerváltás után a TH-hoz kerültek a BM III. főcsoport főnökségének és elődeinek, továbbá a HM felderítő csoportfőnökségének iratai is. Összesen 22 ezer ügynökkartont és 100 ezer dossziét kezelnek. Nyilvántartásukban 50 ezer név szerepel.

Ha a vizsgálat során nem találnak az ügynöki múltat bizonyító adatokat, arról értesítik az "alanyt". Az új törvény szerint ilyen esetekben az illetőt saját kérésére meghallgathatja a testület. A módosítás felgyorsítja az eljárást, korábban ugyanis a tárgyaláson megjelenni (elvileg) kötelező volt.

(Népszava)