SÁNDOR ISTVÁN nyugalmazott rendőr alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója: Ekkor jutott nekünk az a feladat, hogy próbáljunk valamilyen információs rendszert átcsoportosítani az olajosokra, ugyanis '96 végén eljön az az idő, amikor annyira beszűkül az olajlehetőség a szőkítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a körből, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon fölhalmozódik egy akkora tőke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni, ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyéb legális termelőhelyeken.

Elkezdődik '96 őszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak az erőfitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét, hogy ki az erősebb.
A szomorú és sajnálatos eset akkor kezdődik el, amikor november 1-jén vagy 2-án Prisztás Józsefet agyonlövik Óbudán. Prisztásról tudni kell, hogy az olajos és egyéb alvilági körökben jócskán kivette a részét. Ugyanis ő már korábban is egy pénzember volt, aki nagy pénzeket fektetett különböző üzletekbe, de főleg az olajba. Prisztás eredeti történeténél nem szabad kifelejteni Lakatos András szerepét sem, akit mindenki úgy tart számon, hogy az alvilág bankára. Ő nem volt az alvilág bankára, hanem hasonlítani tudnám Nógrádi Zsolthoz, aki egy balek volt, akit előretoltak - jó a megjelenése, jó a beszédkészsége -, és ő játszotta el azt a szerepet, hogy ő az alvilág pénztárnoka. Nyugdíjpénztár-alapításhoz - és hadd ne soroljam, fel miről volt szó - különböző emberektől különböző és nagy pénzösszeget vett fel, hogy olajba forgassa, egyéb drágakövekbe és másba.

Majd eljött az az időszak, amikor valamilyen formában a Kiss Bandi által forgalmazott nagy pénzösszeg eltűnt. Itt több variáció volt: Bandika vagy elvitte, vagy ez lehet itt, vagy az lehet itt. Nem vitte el Bandika. Bandika körülbelül 8-10 ezer márkával ment el az országból. Pontos információval rendelkeztünk Bandika környezetéből, mivel az egyik kulcsfontosságú emberével valamilyen szintű kapcsolatban álltunk. Azért kétséges Bandika eltűnése, mert ez a mellette lévő ember próbált rendőri kapcsolatokon keresztül egy olyan helyzetet teremteni, amely a külvilág felé úgy tűnt nekünk, mintha Bandikát a rendőrség keresné. Ezt a történetet nem tudták megvalósítani, mert nem találtak olyan rendőri csoportot vagy járőrt, aki ezt grátiszul megtette volna Bandikának vagy Bandika hozzátartozóinak, hogy megjelent az újpesti lakás körül, és ott ír egy pár kört, mintha Bandikának pucolni kellene, mert a rendőrség keresi. Bandikát ebben az időben a rendőrség nem kereste, senki nem kereste. Egy a lényeg: Bandika ekkor az úgynevezett conticaros csoport érdekeit képviselte, azokkal volt összegyógyulva, ott volt éjjel-nappal.
Amit nem tudunk bebizonyítani - én sem, és más sem -, hogy ez a tömérdek pénz, több milliárd forint, amely a Conti Carhoz befolyt, valójában hamis gyémántok miatt úszott el, vagy éppen az őt futtató csoport tette zsebre és forgatta a saját hasznaként. Ilyen irányú információkkal nem rendelkeztünk.

A robbantásos ügyek felderítésének megkezdésekor egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett olajkirályok állnak a robbantásos ügyek hátterében. Ezt azért merem így nyíltan elmondani, mert több olyan operációt hajtottunk végre személyesen az én irányításommal konkrétan '96-ban vagy '97-ben - nem tudom pontosan -, hogy november 6-án Kecskeméten sikerült beszerveznünk egy olyan személyt, aki az úgynevezett Conti Caros csoport végrehajtó csapatához tartozott, vagy a Tanyi György csapatához tartozott. Az lett volna a feladatuk, hogy Kecskeméten egy kiskunfélegyházi vállalkozó gépkocsijára dobjanak egy kézigránátot - nem megölni akarták, hanem csak megfélemlíteni.
Ezzel a személlyel sikerült összejönnünk. Elmondta a részletes történetet, hogy Budapesten x napon kaptak két darab Kalasnyikov-géppisztolyt, tele tárakkal és két darab magyar gyártmányú kézigránátot repeszburokkal. Az operáció során megmutatta nekünk egy éjszaka, hogy Kecskeméten hol van tárolva ez a két darab gránát és két darab géppisztoly, amit az operatív jogszabálynak megfelelően operatívan feltérképeztünk, sőt mit több, hatástalanítottuk a géppisztolyokat és a kézigránátokat. Majd a következő napra olyan helyzetet teremtettünk, hogy akik a géppisztollyal és a gránátokkal rendelkeznek, akiknek a munkát meg kellett volna csinálniuk, azok elmozdítsák a helyszínre ezt a gránátot és géppisztolyt. Ez meg is történt, és el is fogtuk őket következő éjszaka.
Ebben csak az az érdekes, hogy tart egy operatív akció, elfogjuk a tetteseket, akik tagadnak mindent, de az operáció első felében a beszervezett személy, aki tagja a csoportnak, elmondja, hogy mire lett volna ez a felszerelés, honnan származik, kitől származik, annak ellenére, hogy akiket elfogunk, tagadnak mindent. De nem is ez a probléma. Éjjel felkerül Budapestre, másnap sajtótájékoztató volt ebben az operatív ügyben, aminek még tovább kellett volna gyűrűznie, vagy amit még tovább kellett volna göngyölni, hogy jussunk már el valamilyen irányban. Nekem az volt az elméletem, hogy ne a hegytetőt kezdjük el bontani, hanem a hegyet a lábánál bontsuk.

Erre egy kollegámmal ki is dolgoztam '97 tavaszán egy végrehajtási tervet, hogy én hogyan képzelem az ismeretek birtokában ennek az egész alvilági helyzetnek a megoldását. Nem fogadták el. Azzal az indokkal nem fogadták el, hogy akkor Budapestről és a környező megyékből is össze kellene vonni a hasonló ügyeket, és ez akkora terhet jelentene, hogy lehet, hogy ebbe belebukunk, és nem fog sikerülni. Tehát ez volt a vezetés hozzáállása. Nem az volt a vezetés hozzáállása, hogy meg kellene oldani ezt az ügyet, hanem hogy mi lesz akkor, ha valójában nem fog sikerülni az egész akció.