SÁNDOR ISTVÁN nyugalmazott rendőr alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozója: Visszaugranék most egy kicsit időben, tehát ez idő alatt a felderítés és a vizsgálat között kialakult ellentétes helyzetből még mindig negatív megvilágításba kerültünk.
Közben volt egy Boros-történet is, amikor Boros Tamás József a rendőrséghez fordul, először Pest megyéhez, hogy rálőnek a lakására, meg akarják ölni, majd a Pest megyeitől átveszi az ügyet az ORFK, és szerencsétlenségemre az ORFK szervezett bűnözési elleni osztályán én kaptam azt a feladatot, hogy Borossal tartsam a kapcsolatot, és bármilyen információ van, azt továbbítsam Tonhauser ezredesnek. Szerintem ez lett a szakmám vagy a karrierem vége, mert idő előtt mentem nyugdíjba.

Boros nyilvánosan és nem nyilvánosan is több olyan vallomást tett, ahol terhelt politikusokat, rendőri vezetőket és egyebeket. Hogy ennek mennyi valóságalapja volt, mennyi nem, én akkor is azt mondtam, és most is azt mondom, hogy a Boros által elmondott tényeknek nagyon sok valóságalapja volt. Azért merem mondani, hegy ő maga is bűnöző volt valamilyen szinten, ugyanis a vagyonát a bűnözésből hozta össze. A rendszerváltást követően tért haza Németországból, mert előzőleg köztörvényes bűncselekmény miatt elhagyta az országot.
A Borossal való kapcsolatban - amit az én számlámra ír mindenki, nem tudom, miért -az én szerepem nem volt olyan mérvű, mint ahogy azt sokan beállítják, mert valójában nekem Boros és az ő személye egy szükséges rossz volt, napi munkát jelentett. Boros nagyon nagy és nagyon sok rendőri kapcsolattal rendelkezett. Nem olyan kapcsolatban volt velük, mint én, tehát nem hivatalos kapcsolatban, mert nekem egy kényszerhelyzet volt az ő személye, hanem baráti és közeli vacsorakapcsolatai voltak azokkal, akik gyakorlatilag a hatalom közelében voltak. Ezeket név szerint nem tudom megnevezni mindet, de azért látni kellett azt, hogy bármerre mozgott Boros, minden rendőrségre bejárata volt, mindenhol fogadták, a végén már mindenki mondta, hogy a Boros tégla. Nem téglának nevezném őt, hanem az ő helyzetében beállt változások következtében nem tudott mit tenni, azt a lehetőséget választotta, hogy a rendőrségnek ad információt cserébe azért, hogy az ő személyét megvédjék.

Téves az a felfogás, hogy Borost a rendőrség kimosta és megmentette, mert Borossal párhuzamosan ugyanúgy dolgoztunk a felderítés során, mint bárki mással, mert tudtuk azt, hogy a millióit, a százezreit ő sem tisztességes úton szerzi. Hogy Borost a rendőrség a tenyerén hordta - nem így volt, kérem szépen. Boros előttünk ugyanolyan bűnöző volt, mint a többi. Csak a Boros nagyon jól tudta, hogy meddig tud elmenni, meddig mehetett el. Tehát amikor velünk kapcsolatba került, nem úgy követte el a bűncselekményt, hogy azt feltárhassuk vagy felfedhessük.
A másik: Boros környezete eléggé meg volt tűzdelve mindenféle emberekkel, tehát sokszor jobban volt informálva, mint mi, mert olyan információkat mondott el egy-egy beszélgetés során, hogy én magam is csodálkoztam, akinek tudnom kellett volna erről az információról. Hogy Boros testőrt kapott a rendőrségtől - az sem az én ötletem volt, hogy szerepem volt. De azt hangsúlyozom: tudni kell, hogy nekem ezen a testületen belül a szerepem minimális volt, mert semmilyen hatáskörrel nem rendelkeztem. Az volt a feladatom, hogy mondták, hogy Pista Jóskát meg kell állapítani, fel kell deríteni, vagy információt kell róla gyűjteni, és én ezt az embereimmel elvégeztem, vagy én magam. Lehet az újságban is olvasni, hogy mekkora hatalmam volt, hogy ezt és azt tettem, vagy nem tettem. Nem volt semmilyen hatalmam, kérem szépen. Én egy végrehajtó katona voltam annak ellenére, hogy csoportvezetői beosztásom volt.

A Borossal kapcsolatos dolgokat sokan meglovagolták, sokan felfújták, és az egész úgynevezett alvilági történet, amely elindult kvázi Tonhauser ellen és ellenem is és még egy-két személy ellen, pont a Boros által előadott történetekből adódik. Maga Pintér Sándor belügyminiszter is azt mondta Kiss Ernő tábornoknak, hogy ő valójában azért neheztel rám, mert Tonhauser ezt az egész Boros-történetet vagy olajos ügyet egyedül nem tudta volna megoldani. Könyörgöm! Hogy én Tonhauser beosztottja vagyok, és Borossal nekem kell tartani a kapcsolatot, miért gondolja Pintér vagy bárki azt, hogy Tonhauser képtelen lett volna agyilag vagy szakmailag arra, hogy bizonyos dolgokat egyedül megoldjon?

Kérem szépen, a dolgok mélyéről kikerült egy olyan felállás, élvonal, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, ahol páran ki lettünk kiáltva az olajmaffia vezetőinek, keresztapáinak. Ehhez részben az úgynevezett RSZVSZ, amely a felderítést és a védelmi szolgálatot végezte velünk szemben, vagy a mi biztonságunk érdekében, ahogy ők nevezték, azt látta, hogy mi páran sorozatosan különböző alvilági figurák között jelenünk meg, tehát ezekkel vagyunk együtt. Nekünk ez volt a feladatunk, hogy ezekkel a körökkel nem barátságot, de kapcsolatot teremtsünk, és minél több, minél mélyrehatóbb információt szerezzünk meg az olaj- és más bűncselekményekkel kapcsolatban.
A dolog lényege, hogy ezeket a kapcsolatrendszereket mi nem köthettük sem az RSZVSZ, sem más orrára, hogy ezek milyen jellegű kapcsolatok. Nagyon sokan azt sem tudták rólunk, hogy rendőrök vagyunk. Főleg nem Budapesten, hanem az ország különböző megyéiben, nagyvárosaiban dolgoztunk. Ebből kialakult az, hogy bűnözőnek kezdtek minket titulálni annak ellenére, hogy 1980 januárjában vagy februárjában a "C" típusú ellenőrzés teljesen tisztán, nullásan zajlott le velem szemben. Soha nem voltunk bűnözők, sem én, sem a kollegáim, mindig a törvényeket és az utasításokat betartva dolgoztunk.