Magyarországon ötödannyit költenek egészségügyre, mint az EU-ban<br/>

A parlament egészségügyi és szociális bizottsága csütörtöki ülésén az Európai Unió (EU) népegészségügyi tevékenységével foglalkozó nyílt napot tartott. Az ülésen részt vett John Bowis az Európai Parlament tagja, "A tagjelölt országok csatlakozása és az egészség" című jelentés előkészítésének felelőse. A politikus szerint az unió bővítése nemcsak a felvételre váró országok, hanem a tagállamok számára is kihívás. Magyarországon az egy főre jutó éves egészségügyi kiadások 5-10-szeres elmaradást jelentenek az Európai Unió tagállamaitól.

''Európában a határok már ma sem állítják meg a fertőzéseket és az egészségkárosító szokások terjedését, a kontinens nyugati és keleti országai között nem emelhető valamiféle új kordon, tisztasági függöny'' - mondta John Bowis, az Európai Parlament tagja csütörtökön a budapesti Országházban elhangzott előadásában. Úgy vélekedett, hogy gazdasági nehézségeik miatt a csatlakozásra váró országok kevés pénzt fordítanak az egészségügy eszközeinek megvásárlására, de ellátórendszerük jól működik. Összehasonlításként elmondta: míg a tagságra készülő országokban 350 dollárt, addig az Európai Unió államaiban 1770 dollárt fordítanak lakosonként évente az egészségügyre. Utalt arra, hogy az EU-országokban 74,4 év, a közép-kelet-európai országokban pedig 64 év a lakosság születéskor várható élettartama.

Megítélése szerint az egészségügyben már csak azzal érhető el gazdasági megtakarítás, ha - programszerű egészségvédelem útján - az embereket nem hagyják megbetegedni. John Bowis szerint már csak azért is fontos, hogy a közép-kelet-európai országok is megfeleljenek az uniós
egészségvédelmi előírásoknak, mert ami az egyik országban történik például az ipar, a környezetvédelem területén, az a másik ország polgárait is érintheti.

Kökény Mihály, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke a nyílt napon jelenlévő - kormányzati és civil - szervezetek képviselőit emlékeztette arra: az Európai Unió államai számára nincs egységes előírás az egészségügyi rendszerek működtetésére, ám minden intézkedésnél mérlegelni kell annak egészségügyi hatásait.

Az uniós felkészülést értékelő idei országjelentés elismeri, hogy Magyarországon a népegészségügyben történtek előrelépések az elmúlt esztendőben is, de továbbra is sürgeti az
egészségügyi reformok gyorsítását. A jelentés emellett politikai konszenzust tart szükségesnek az egészségügy átalakításának ügyében, és fontosnak minősíti a magyar egészségügy pénzügyi konszolidációját is.

Horváth Zsolt, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára elmondta: az Európai Unió jelenleg érvényben lévő népegészségügyi programjai közül Magyarország a rákellenes, az AIDS, és egyéb fertőző betegségek, valamint a drogfüggőség megelőzése és az egészségmegőrzés, tájékoztatás, képzés, programjaira nyújtott be pályázatokat. Magyarország több alkalommal jelezte szándékát más programokban való részvételre is, különös tekintettel az egészségi állapot monitorozási programra - melyben megfigyelőként vesz részt - valamint a fertőző betegségek ellenőrzésére, jelentésére vonatkozó, a közelmúltban létrehozott hálózat munkájában való részvételre.

Az államtitkár megjegyezte: az Európai Bizottság 1998-1999-ben, az Európai Parlament illetékes bizottsága pedig 2000-ben foglalkozott az uniós bővítés és az egészség kérdéseivel. Ezek a csatlakozni kívánó országok közötti különbségekre többségükben csak utaló, de egyébként jelentős általánosításokat tartalmazó anyagok a csatlakozás egészségügyi hatásait negatívan ítélik meg. Többek között kiemelik a lakosság rossz egészségi állapotát, az egészségügyi kiadásoknak a GDP-n belüli alacsony részesedését, valamint az egészségügyi ellátás alacsony színvonalát.

Horváth Zsolt tájékoztatása szerint az egy főre jutó éves egészségügyi kiadások mintegy 300 dollárt tesznek ki Magyarországon, ami 5-10-szeres elmaradást jelent, az Európai Unió tagállamaitól. Véleménye szerint az intézmények által nyújtott ellátás tömegéhez képest rendkívül kis költségű a magyar egészségügy, azaz makrogazdasági értelemben nagyon költséghatékony. A makroszintű költséghatékonyságot tovább növelni nem lehetséges. A meglévő tartalékok kihasználása, a helyenként pazarló erőforrás-használat, valamint a túlméretezett kórházi szektor, a mérsékelt teljesítményű alapellátás és járóbeteg-szakellátás strukturális problémáinak megoldása nem szolgálhat az egészségügyi kiadások csökkentésének alapjául, hanem az egészségügyben dolgozók jövedelmi helyzetének, valamint az ellátási körülmények javításának forrását teremtheti meg - mondta Horváth Zsolt.

A politikai államtitkár az egészségügyi reform főbb törekvései és eredményei között jelölte meg a sürgősségi ellátás fejlesztésének országos programját, a vérellátó-rendszer fejlesztését, az egészségügyi intézmények finanszírozási rendszerének módosítását, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fejlesztési programját és az ellátók privatizációjának ösztönzését, szabályozását. Horváth Zsolt ide sorolta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vásárlói szerepének erősítését, az orvosi szakképzés korszerűsítését, valamint a szakellátás kapacitásainak ésszerű átcsoportosítását.

(MTI)