Tudtak az uránveszélyről<br/>

Már két évvel ezelőtt figyelmeztettek magyar szakértők a NATO-hadműveletekben használt uránlövedékek veszélyességére. Egészségügyi szabályok kialakítását javasolták, a magyar katonák előzetes tájékoztatása mégis elmaradt. Az ügy átfogó vizsgálatáról is csak hétfőn született döntés.

"A Magyar Honvédség csapatai a NATO-kötelékben végrehajtott hadműveletben is kapcsolatba kerülhetnek az elszegényített uránnal, ezért számukra is fontos az azzal kapcsolatos leglényegesebb toxikus és radiológiai hatások megismerése, az egészségvédelmi rendszabályok kialakítása és következetes betartása". Az 1999-ben született figyelmeztetést a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem két tanára, dr. Kovács Tibor és Pellérdi Rezső másfél évvel ezelőtt publikált tanulmányában fogalmazta meg, amely az elszegényített urán katonai alkalmazását és annak egészségügyi következményeit elemzi.

A honvédség nyilatkozó illetékesei - köztük Fodor Lajos vezérezredes, vezérkari főnök, valamint Svéd László vezérőrnagy, egészségügyi csoportfőnök - mégis napokig azt hangoztatták, nincs tudomásuk a gyengített urántartalmú lövedékek egészségkárosító hatásáról. Svéd doktor végül hétfőn bejelentette, hamarosan megkezdik a Balkánon szolgáló magyar katonák szűrését.

Az érintett több ezer katonát senki nem tájékoztatta a különös veszélyforrásról. És bár a békemisszióban szolgálók felszereltsége és ellátása sokkal jobb, mint az itthoniaké, a Népszava értesülései szerint személyes védőfelszerelésük is hiányos.

A szinte kizárólag amerikai tudományos publikációkra hivatkozó egyetemi oktatók már másfél éve levezették a sajtóban az évekkel korábban új "csodafegyverként" is emlegetett tüzérségi uránlövedék harctéri alkalmazását, a szervezetbe kerülő uránoxid veszélyeit. Megállapították: "Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elszegényített urántartalmú lövedékek toxikus hatást fejtenek ki az emberre, mint annak, hogy a radiológiai hatás egészségkárosodást okoz." Állításukat egyebek között arra a 20 ezer katonát felölelő vizsgálatra alapozták, amelyet a Pentagon rendelt el az Öböl-háborúban részt vett veteránok körében.

A honvédség egészségügyi csoportfőnöke, Svéd László vezérőrnagy egyébként a múlt héten az MTI-ben és a Népszavának is cáfolta, hogy az Okucaniban megbetegedett, majd idehaza 1999 nyarán meghalt Körmendi István leukémiás lett volna. Ezzel szemben a Magyar Hírlap hétfői száma azt írja, Svéd tábornok elismerte, hogy "a főtörzsőrmester diagnózisai között a leukémia is szerepelt". A kijelentés hétfőn így egészült ki egy MTI-közleményben: "A vezérőrnagy elmondta, Körmendi István halálát egy rágcsálók, rovarok által terjesztett lázbetegség okozta." Több katona szerint akár betegen ment ki Körmendi, akár kint lett beteg, a honvédség a felelős.

Farkas István, a Honvédszakszervezet elnöke az eset kapcsán közölte a Népszavával, a haláleset után Körmendi családja megkereste őket, de az érdekvédők akkor elfogadták az orvosok álláspontját, miszerint a betegséget nem a katonai foglalkozása és nem a gyengített uránlövedék hatása okozta. Az elnök szerint a Körmendi-ügynek is új dimenziót adhat az uránlövedékkel kapcsolatos vizsgálatok nemzetközi követelése. A szakszervezet egyébként közleményben kérte hétfőn Szabó János honvédelmi minisztert a Balkánon szolgáló katonák ismételt szűrésére, valamint a németeknél már használatos biomonitoring rendszer bevezetésére, amely képes kimutatni a vér- és nyirokrendszer elváltozásait.

A Balkán-szindróma kapcsán egyébként Borókai Gábor kormányszóvivő kijelentette, nem lát okot rendkívüli tájékoztatásra, mert "Magyarországon nem történt semmi olyan, ami rendkívülinek mondható". Közlése szerint magyar katona soha nem járt a Balkánon olyan területen, ahol éppen akkor folyt harci cselekmény.

A Népszava értesülései szerint az Okucaniban táborozó magyar műszaki kontingens tagjai a hídépítési, hídbontási, illetve az aknátlanítási munkák során több ezer kilométert tettek meg olyan területeken, amelyek keresztezték az urántartalmú lövedékekkel "fertőzött" vidéket. Bizonyos feladatok elvégzésére egy-egy csapat a tábortól száz kilométerre is elkerült, és esetenként hetekre, hónapokra például Mitrovica vagy Banja térségébe települt.

Az átlagosnál ötvenszer nagyobb alfa-sugárzást mértek az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet munkatársai a déli országrészben két évvel ezelőtt. A Szegeden és Pécsett tapasztalt, megnövekedett háttérsugárzást a szakemberek egy része egyértelműen a Jugoszláviában használt urántartalmú lövedékkel hozta kapcsolatba. Állításuk szerint az uránvegyületek bomlásukat követően szél útján kerültek hazánk területére.

- Nem zárható ki, hogy a délszláv háborúban felhasznált harci eszközök okoztak az átlagosnál nagyobb sugárzást a határ menti településeken - erősítette meg a korábbi feltételezéseket dr. Erdőhelyi András, a Szegedi Egyetem Szilárdtest és Radiokémiai Tanszékének vezetője. Ugyanakkor a Magyarországon mért mennyiség nem lehetett káros hatású az emberi szervezetre, mert nem érte el az egészségügyi határértéket - tette hozzá a professzor.

(Népszava)

Korábban:

(2001. január 9.)