Pokorni tanárként akarja irányítani a Fideszt<br/>

Pokorni Zoltán oktatási minisztert jelöli pártelnöknek a Fidesz elnöksége. Pokorni elsősorban nem a Fidesz-tagok fegyelmezésével, a belső pártügyekkel kíván foglalkozni, hanem a választópolgárok felé akar kommunikálni. Pokorni ma is tanárnak vallja magát, és a politikusi pályát is a tanáréhoz hasonlítja. Jelzésértékűnek tartja, hogy őt jelölik pártelnöknek, mivel nem alapító tag. Szerinte a jelölése is azt szimbolizálja, hogy a Fidesz nyitott, az emberek összefogása a fő célja a pártnak.

Miért van szükség a váltásra a pártelnöki poszton?

Nem az a kérdés, hogy miért van rá szükség, inkább az, hogy miért lehetséges ez. Több oka van. Az egyik, hogy a Fidesz, noha nagyon sokat változott megalakulása óta, egy dolgot talán nem vesztett el kezdeti generációs mozgalmi jellegéből. Ez pedig az, hogy egy jó értelemben vett csapatszellem él a Fideszen belül és nem egy személy irányítja a pártot, mégha a pártelnök személye persze fontos is. A másik ok, hogy a Fidesz támogatottsága kormányzati pozícióban is növekszik, és egy erősödő, növekvő fázisban lehet ilyesfajta döntéseket meghozni. Van még egy harmadik oka, hogy miért lehetséges ez, mert szerencsére az Oktatási Minisztérium jó állapotban van, munkája egy jelentős részét elvégezte, és így lelkiismeretfurdalás nélkül vághatok bele más munkába. Hogy miért látszik indokoltnak a csere, azért, amiért a pártelnöki-miniszterelnöki pozíció szétválasztása is, mert egy feladatot a lehető legoptimálisabban kell ellátni. A következő egy-két esztendő több feladatot ad.

Mi lesz a munkamegosztás Ön és Kövér László között?

A kampánnyal, annak szervezésével, a politikai kérdéseivel, a kampánystáb munkájának összefogásával Kövér Lászlónak kell foglalkoznia. A hátralévő időszak politikai-társadalmi üzeneteit a kongresszuson egy vitairatban foglaljuk össze, ennek a megvitatása, végigbeszélése részben az érintett szakmák, szakterületek képviselőivel, szakértőivel, szervezeteivel, ez pedig alapvetően az én feladatom. A koalíciós és ellenzéki pártokkal való kapcsolattartásnak pedig több szintje van, itt meg kell osztani a feladatokat egymással.

A Fideszben nagy a pártfegyelem és ez a fideszesek szerint alapvetően két személy - Orbán Viktor és Kövér László - érdeme. Ha Ön lesz a pártelnök, Ön is szigorú ember lesz?

Én másképp látom ezt a párton belüli fegyelmet, inkább ennek a gyengeségeit érzékelem néha. A párt egy közcélú szervezet, nem önmagáért van. A párt eszköz és nem cél. Arra való, hogy az emberek gondját, az ország gondjait meg tudjuk oldani. Ebben fegyelmezettségre van szükség, figyelembe kell venni azt, amit mondanak az emberek, hiszen az ő problémáikról van szó és nem a pártok problémáit kell kezelgetni. Egy párt élete, belső problémái, csak abból a szempontból fontosak, hogy javítják vagy rontják annak az esélyét, hogy az előttünk álló feladatokat, az emberek sorsát javító kérdéseket előbbre viszik-e vagy sem. Ebben a tekintetben én szigorú ember vagyok. Tanár voltam, mielőtt politikussá lettem volna, ma is tanárnak érzem magam. A fegyelemre azért van szükség, hogy megbecsüljük és tiszteljük a másikat, mert csak egy ilyen rendszeren belül lehet érdemi vitát folytatni, és valóban eredményre jutni. Az, hogy a párt mint struktúra és eszköz hogyan működik elég hatékonyan, az ide tartozik, hogy kinek kell adott esetben eljárnia egy konfliktus esetén, az pedig egy másik kérdés.

Ön akkor inkább az emberek felé akar kommunikálni, és a párt fegyelmezettségét, a párttagokat inkább segítőtársaknak akarja használni?

Így van. Az én pártelnöki ambícióm az, hogy a lehető legkevesebbet foglalkozzunk a pártokkal magukkal, sokkal inkább azokkal a kérdésekkel, amikért a pártok vannak: adórendszer, családtámogatási rendszer, lakásépítés kérdése, tanuláshoz való jobb hozzáférés, diákhitel rendszere, ezeket az ügyeket tudjuk minél jobban megoldani. Én ebben látom a feladatomat. A pártok között nincs tökéletes harmónia, mert másképpen közelítik meg ezeket a kérdéseket. Szakpolitikusként, miniszterként is arra törekedtem, hogy amennyire lehet, kihúzzam ezeket a területeket a napi pártpolitikai harcok közül. Ezt sikerrel is tettem. Ha valamire majd büszke lehetek, az az, hogy az oktatás területén két-három éves békés időszak volt, és remélem, hogy hosszú ideig el is tart ennek a hatása. Még az ellenzéki pártok képviselőinek és a szakszervezeteknek is köszönettel tartozom, hogy fölül tudtak emelkedni ezen a napi hajszán, és elismerték, hogy a megválaszolandó kérdések fontosabbak, mint az, hogy éppen mibe lehetne belekötni. Abban bízom, hogy ezt a lehető legtöbb kérdésben megpróbáljuk megtenni. Eléggé ismerem a politikát, hogy tudjam, ez azért nem mindig adatik meg. Tudom, az MSZP esetében milyen problémákkal szembesülünk majd az elkövetkezendő időszakban, a hátralévő egy esztendőben és a választási kampányban is. Mégis arra törekszem, hogy ne egymással foglalkozzunk, ne egymás lejáratására törekedjünk. Ez a törekvés nem azt jelenti, hogy a pártok között bármilyen kompromisszum létre jöhetne, hiszen az MSZP célja az, hogy leváltsa a polgári kormányt, a mi célunk pedig az, hogy 2002-2006 között folytatni tudjuk a munkánkat.

A váltás a pártelnöki poszton azt jelenti, hogy Ön a szakszervezetekkel is jobban felveszi a kapcsolatot, mint a Fidesz korábban, esetleg a választásoknál jobban megpróbálják meggyőzni a baloldali szavazókat is?

A kormány és az érdekképviseletek között folyt együttműködés, én a magam területét ismerem pontosan, ott szerintem példás volt ez az együttműködés. Lehet, hogy itt van egyfajta váltás vagy egy hangsúlybeli különbség. A pedagógusi munka nagyon sokban hasonló képességeket és attitűdöt kíván a politikusi munkához. A jó tanár sem a tanítványai helyett oldja meg a feladatot. A jó tanár akkor végzi jól a munkáját, ha észreveszi a tanítványaiban rejlő lehetőséget, azt a felszínre tudja hozni és képessé teszi őket arra, hogy olyan teljesítményre legyenek képesek, amikre maguk sem gondoltak volna. A politikus feladata sem az, hogy maga találja ki az ország előtt álló kérdésekre a választ vagy maga emeljen fel egy kisebb-nagyobb közösséget, hanem az, hogy az emberekben ott élő akaratokat, vágyakat, képességeket, tehetségeket felismerje, képes legyen összefogni az amúgy szertefoszló akaratokat és tegyen egy közösséget többre alkalmassá, mint azt a közösség gondolta volna. Ez nem egyszemélyes küzdelem, ez egy közösen végrehajtható folyamat. Aki ezt egyéni szereplésnek tekinti, az félreérti a szerepet és a politikusi szerepet akarnoki szereppé torzítja. Én ebben hiszek. Ezt a nyitottságot és együttműködési készséget ajánlom minden választópolgárnak függetlenül attól, hogy éppen melyik párt szimpatizánsai. Minden alkalommal megengedem azt a luxust, hogy egyes emberek, szervezetek a korábbi rutinjaiktól eltérhetnek. Nem hiszem azt, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ez nem a pártok választói felé való nyitás, ez egyszerűen normális politikai működés.

Korábban a Fidesz a jobboldalt akarta nagyon egységesíteni. A továbbiakban három esélye van a pártnak: a mostani koalíció fenntartása, a többségi kormányzásra törekvés vagy más koalíciós partnerek keresése. Melyik irányt választja inkább a Fidesz?

Azt, hogy a magyar társadalom milyen beállítottságú, baloldali-e vagy a józan középutat keresi vagy eltökélt jobboldali nézeteket vall, elég nehéz megítélni. A választási matematikában jeleskedő szakemberek arról számolnak be az eltelt 10 év alapján, hogy Magyaroszágon többségében vannak azok a választók, akik egy jobbközép politikai irányt támogatnak, és körülbelül 1/3-os, szintén állandónak tűnő mérték az, amelyik a baloldali politika iránt elkötelezett. Hogy merre billen a többség a választásnál, alapvetően az dönti el, hogy szétszóródik-e az az 50 százalék, 2/3-os jobboldali többség sok kis pártra, vagy képesek vagyuk összefogni azt. A ´98-as választások nagy teljesítménye, hogy következetes munkával sikerült együttműködést kialakítani. Az összefogás a Fideszen belül is megvalósul, hiszen ma már korántsem az egykori generációs politikai szereplők jelennek meg benne, hanem itt élik a maguk életét egyes kereszténydemokraták, önmagukat szabadelvűeknek nevező politikusok is. Tehát a Fidesz ´93-tól kezdve, mikor feladta a generációs érdekvédelmi voltát és kinyitotta kapuit a 35 évnél idősebbek számára is, folyamatosan megtartotta nyitottságát és integráló erejét, és képes valóban összefogni egy nagyon széles kört. Ha úgy tetszik, szinmbóluma ennek, hogy engem a Fidesz elnökének jelöltek, hiszen én nem vagyok a Fidesz alapító tagja, csak ´93 óta vagyok tagja a pártnak. Az én szememben ez nagyon fontos jel, hogy nem egy szekta jellegű politikai formáció a Fidesz. Én ezt a nyitottságot tartom a legfontosabb jellemvonásának, ez teszi képessé arra, hogy megnyerje a 2002-es választásokat, és a mandátumok többségével olyan pozícióba kerüljön, hogy ne kényszerüljön megoldásokra a kormányalakításkor. 1998-ban nagyon nehéz kérdés volt a kisgazdapárt bevétele a koalícióba, nem is annyira a kisgazdapárt múltja, elvei miatt, hanem akkor is kételyeket okoztak a személyi ambíciók. Azt gondolom, hogy jó döntést hoztunk, de az eltelt 3 év is számos ponton alátámasztotta az akkori aggályokat. Most sem a kisgazdapárti nézetekkel, törekvésekkel van probléma, hanem hogy személyi konfliktusok osztják meg a pártot. Arra törekszünk, hogy 2002-ben a mandátumok többségét megszerezzük és természetesen az MDF-fel és ha képes rendezni a sorait, akkor a kisgazdapárttal kívánjuk a kormányalakítás munkáját elvégezni.

Van arra remény, hogy megoldják ezt a problémát?

Nagyon remélem, hogy meg tudják tenni, mert ez mindenkinek az érdeke.

Mi történik, ha a kisgazdapárt teljesen szétforgácsolódik?

Ha ez az állapot sokáig fennmarad, akkor ez nagyon erősen kockáztatja - a közvéleménykutatások szerint - a parlamentbe való bejutásuk esélyeit. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy akkor szóba jönnek-e, mint koalíciós partner, akkor nem. Nekünk a Parlamentbe került partnereinkkel kell megállapodnunk. A koalíció akármilyen irányú bővítését, a koalícióba való beemelését az ellenzéki pártoknak nem tartjuk sem szükségesnek, sem lehetségesnek.

A MIÉP szóba jöhet?

Mint mondtam, egyetlen ellenzéki párt sem jöhet szóba.

Mi lesz, ha 2002-ben nem a Fidesz nyer? Mi lesz akkor a pártelnökkel?

A mostani kongresszus 2 évre választ elnököt, ez átível a parlamenti cikluson. Ebben a - feltéve, de meg nem engedve - helyzetben egy jelentős ellenzéki párt vezetőjeként kell tovább folytatni a munkát azokkal a törekvésekkel, amikkel eddig. Ez ellenzéki pozícióban sem lehetetlen, bár jóval nehezebb. Ellenzéki pozícióban sem csak támadni lehet, lehet értéket is felmutatni, és az ország javát szolgálni. Erre jó tanúság a Fidesz 8 éves ellenzéki pályafutása.

Mi lesz akkor Orbán Viktor szerepe?

Ezt majd akkor eldönti Orbán Viktor és a Fidesz.

Kapcsándi Dóra