Pénzbírsággal sújtanák azokat, akik a jövőben az idézés ellenére nem jelennek meg az országgyűlési bizottságok előtt. Egy új törvényjavaslat szerint ennek mértéke akár 200 ezer forint is lehet. Korábban a szocialista Vastagh Pál is tett hasonló javaslatot.

Rendzavarás miatt 50 ezer, a bizottság előtti megjelenés elmulasztása esetén 100 ezer forintig, a megismételt idézés figyelmen kívül hagyásakor pedig 200 ezer forintig lennének bírságolhatóak azok, akik megszegik az alkotmány 21. paragrafusát. Eszerint ugyanis "az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni".

Ezt a kötelességét mulasztotta el többek között Czégé Zsuzsa is, akit annak idején, a megfigyelési ügy kapcsán akart meghallgatni a bizottság. Több tanút is hiába várt a Tocsik- és az olajügyeket vizsgáló bizottság, és Pepó Pál volt környezetvédelmi miniszter sem ment el mindig, amikor a parlamenti szakbizottság hívta.

Az új törvényjavaslatot jegyző Salamon László - az ügyrendi bizottság fideszes elnöke - szerint a törvényre azért volna szükség, mert ennek a kötelezettségnek a megszegőit eddig nem tudták felelősségre vonni.

Már számtalanszor előfordult, hogy a bizottságok üléseire megidézettek nem jelentek meg vagy ha ott is voltak, nem mondtak igazat. A tervezett szabályozás szerint pénzbírságot szabhatnának ki, ha a felkért személy nem tenne eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, ha tanúként vagy szakértőként beidézve nem jelenne meg, illetve ha a megidézett megzavarná az ülés rendjét.

A javaslat részletesen szabályozza a meghallgatások rendjét is. Eszerint a bizottság elnöke idézi meg a tanút vagy szakértőt, akit öt nappal a meghallgatás előtt értesíteni kell. A távol maradó alapos okkal, előzetesen jelentheti be, miért nem vesz részt az ülésen, illetve az idézést követő nyolc napon belül alapos okot tartalmazó igazolással mentheti ki magát az okozott költségek megtérítése és a bírságolás alól az, akinek erre előzetesen nem volt módja. Aki az ismételt idézést is figyelmen kívül hagyja, azt a további bírságoláson túl elővezettethetik. A beidézettet igazmondási kötelezettség terheli. Akiről kiderül, hogy a figyelmeztetés ellenére sem mondott igazat, azt hamis tanúzással vádolnák. A törvénytervezet szerint a vallomás állami és szolgálati titkok esetén sem tagadható meg, bár ekkor a bizottság zárt ajtók mögött tanácskozna és tagjait titoktartási kötelezettség terhelné. A beidézett személy csak akkor tagadhatja meg a vallomást, ha magát vagy családtagját vádolná bűncselekménnyel.

Korábban Vastagh Pál szocialista képviselő is előállt hasonló javaslattal, amely viszont a vizsgálóbizottságok feladatát, felállítását és összetételét szabályozta volna. Mint Salamon elmondta, a két javaslat sok ponton egyezik. Az egykori igazságügy-miniszter kezdeményezését nem vette napirendjére a parlament. A lap információi szerint a kormány is fontolgatja hasonló törvénytervezet benyújtását.

Kilencven százalékban politikai eszköznek tartja a javaslatot Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte ebben az esetben csak tüneti kezelésnek számít a renitensek bírságolása, ugyanis a bizottságok működésének hiányzik a közjogi része. Nem tartja átgondoltnak és komolynak sem azt, hogy egy kérdést ragadnak ki az egészből, holott ez egy komplex probléma. Elképzelhetőnek nevezte, hogy a polgári perrendtartás mintájára rendezzék ezt a kérdést. Salamon felvetése - véleménye szerint - az okozatra és nem az okra keres megoldást.

(Népszava)