Az SZDSZ önállóan indul a 2002-es választásokon - közölte Kuncze Gábor, az SZDSZ új elnöke, akit 611-ből 586 szavazattal választottak a két hete lemondott Demszky Gábor helyére. A rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésre a főpolgármester el sem ment, csupán levélben tudatta, hogy támogatja az új vezetést. A fél év elnökség után önként távozó Demszkyvel együtt lemondott a teljes vezérkar is, a vasárnap megválasztott ügyvivők között megtalálható az ismert politikusok többsége.
Kuncze Gábor ismét egy lemondott elnök helyét tölti be. Pető Iván lemondása után 1997-ben lett először a szabad demokraták vezetője, majd a választási kudarc után ő sem vállalta tovább az elnöki szerepet. Most Demszky Gábor féléves reformkísérlete után veszi át újra a párt irányítását.
A rendkívüli küldöttgyűlésen a 611 szavazó küldöttből 586 támogatta, 25 pedig érvénytelen szavazatot adott le. Demszky Gábor, az SZDSZ leköszönt elnöke nem jelent meg az ülésén. A volt elnök csak egy levelet küldött, amelyet Pető Iván olvasott fel. Ebben Demszky támogatásáról biztosította pártját.
Az ügyvivők választásánál a legtöbb szavazatot (569) a pártot leghosszabb ideig (1992-1997) irányító Pető Iván kapta. A testület tagja lett még a szavazatszámok sorrendjében Szent-Iványi István, Kis Zoltán, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Zwack Péter, Horn Gábor, Kóródi Mária, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás, Wekler Ferenc és Gulyás József. Demszky Gábor nem vállalta a jelölést az ügyvivői tisztségre sem. Kimaradt a testületből több országosan ismert parlamenti képviselő, akik korábban tagjai voltak a testületnek, köztük Mádai Péter, Bauer Tamás, Világosi Gábor, Szalay Gábor vagy Ónodi Tamás, aki az SZDSZ ifjúsági szervezetének, az Új Generációnak az elnöke. (A szervezetet képviseli viszont Gusztos Péter.)
Az [origo] tudósítója beszámolt arról, hogy a legnagyobb tapsot Göncz Árpád, volt köztársasági elnök megjelenése kapta.
Visszavonulás féléves kísérletezés után
Demszky Gábor lemondása nem okozott meglepetést az SZDSZ politikusai körében. A főpolgármester, akit már háromszor választottak meg Budapest első számú vezetőjévé, a párt egyik legismertebb és legnépszerűbb politikusa. 1998-ban nem vállalta a miniszterelnök-jelöltséget, mert úgy érezte, hogy kár elsütni ezt a fegyvert, abban a helyzetben ő sem segíthet a pártnak. 2000 nyarán nyílt levélben intézett ultimátumot az SZDSZ ügyvivőihez, majd számtalan nyilatkozatában követelt gyökeres fordulatot, ami elsősorban az MSZP-től való elhatárolódást jelentette. Sok konfliktus és sértődés árán szinte teljesen átvette az SZDSZ politikájának irányítását, 2000 december elején elnökké választották. Új stábot vitt a párt apparátusába és háttérbe szorított több korábban befolyásos politikust és szakértőt. Azt ígérte, hogy tavaszra 10 százalékos népszerűséget szerez a pártjának. Kommunikációjának középpontjába az egyforma távolságot, vagyis a Fidesztől és az MSZP-től egyformán eltérő úton járó SZDSZ-t állította. Ehhez sokszor keményen bírálta a szocialistákat, akik meglepődve reagáltak, és arra kérték a korábbi koalíciós partner párt vezetőjét, hogy fontolja meg taktikáját.
Az első nyilatkozatok, a lendület valóban szerény javulást hozott, a 7-8 százalékot is elérte a korábban az ötszázalékos parlamenti küszöböt alulról súroló SZDSZ. Az [origo]-nak háttérben nyilatkozó szabad demokrata politikusok azonban nem tuulajdonítottak nagy jelentőséget a sikernek. Úgy értékelték, hogy az SZDSZ 2000 nyarán egyébként is felszállóágban volt, és az ősz elejei viták miatt csökkent népszerűséget nem volt nehéz visszatornázni. Az új elnök szereplése egyébként kezdetben nagy nyilvánosságot is kapott, ami jót tett a párt megítélésének. A kritikusok azonban aggódtak a megváltó-jelenség miatt, ugyanis Demszky fellépésének egyik üzenete az volt: vagy ő, vagy semmi. Mintha egy teljesen erőtlen párt utolsó esélyt kapott volna. Akik nem bíztak Demszky sikerében, aggódtak amiatt, hogy ha nem jön be a főpolgármester terve, akkor valóban leírják a pártot. A tavaszra ígért 10 százalék elmaradt, Demszky nem tudta maga mellé állítani az SZDSZ prominenseit. A választások előtt szükségszerűvé vált, hogy a népszerű és jól szereplő politikusok - mint például Kuncze Gábor - visszatérjenek. A személyes konfliktusok miatt azonban erre csak egy módon volt remény. Demszky visszavonult, és átadta a terepet.
Kuncze beszédében a kormányt bírálta
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnökjelöltje elmondta, hogy pártja mindenképpen önállóan indul a választásokon. Beszéde jelentős részében a jelenlegi kormánykoalíciót bírálta. Szerinte ez a kormány a felelőtlenség kormánya, amely valóságot helyettesítő propagandával próbálja maga mögé állítani a választókat. Elérte, hogy az emberek félelemben élnek. Független intézmények szinte már nem is létezhetnek, hiszen a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség elleni támadások a független igazságszolgáltatás bedarálását szolgálják. Kuncze azzal vállalta az elnökjelöltséget, hogy a liberális gondolkodású választóknak kíván alternatívát nyújtani egy önálló arculatú SZDSZ-szel.
Kunczéval ellentétben Fodor Gábor nem vállalta az elnökjelöltséget, pedig többen támogatták volna indulását. Fodor is Kunczét javasolta elnöknek. Ő is az önálló arculat visszaszerzését tartotta a párt legfontosabb feladatának, és azt, hogy szakítsanak az elmúlt öt év politizálásával. Új arculatra van szüksége a pártnak ahhoz, hogy a választásokon sikeresek lehessenek - mondta. Ehhez fiatal, új arcok kellenek a pártba, másrészt vissza kell térni a rendszerváltás utáni SZDSZ stílusához, vagyis egy önálló, erős, liberális pártot kell építeni.
[origo]