Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, a tőkeerős beszállóknak többnyire van akkora befolyásuk és hatásuk a gyógyszerészekre, hogy különböző eszközökkel rá tudják venni őket arra, hogy eladják az ingatlant. Azt követően pedig a többnyire személyi joggal rendelkező gyógyszertári szakember vagy ezt a jogát is feladja, vagy próbál új helyiséget találni. Jelenleg is folynak ilyen peres ügyek, éppen ilyen tulajdonosi viták miatt.
Az ügy azért is érdekes, mert többségükben mostanában járnak le a privatizálók működtetési kötelezettségei, az az öt év, amit az önkormányzatok feltételül szabtak a vevőknek: azaz szerződéskötéskor legalább enynyi időre vállalniuk kellett, hogy továbbra is gyógyszertárat működtetnek a megszerzett üzletben.
A határidő lejártával azonban már semmi sem írja elő, hogy az üzlet továbbra is maradjon patika: személyi jogával kizárólag egyedül a gyógyszerész küzdhet a bezárás ellen.
Ma a Magyarországon működő több mint 2000 patikának területi ellátási kötelezettsége van: azaz a törvényi előírás szerint ötezer lakosra kell hogy jusson egy gyógyszertár. Ezzel a patikalétszámmal biztosított, hogy az országban élő 10 millió ember időben gyógyszerhez jusson. Ugyan a privatizációk idején még komoly harc folyt egy-egy patika megszerzéséért, ma már kérdéses: egyes körzetekben, ha például a tulajdonos úgy gondolja, nem éri már meg azt működtetnie, hogyan oldható meg az ellátás.
A személyi jog marad ugyanis többnyire egyedül a patikuson, aki azt vagy megtartja, azonban akkor ingatlant is kell szereznie, vagy azt is eladja, akkor pedig az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak kell megoldást találnia. Hatóságilag a felszámolást követően még fél évig fenn kell tartania az érintett gyógyszertárat, azután viszont azonos körzeten belül kell helyette újat keresnie, azaz a személyi jogot meghirdetnie.