Az MDF feladta önállóságát, de a létét megőrizheti

Az első választások győztes pártjáról hamar kiderült: egymással összeegyeztethetetlen politikai elképzelések hívei gyűltek össze benne, akiket kezdetben csak a rendszerváltoztatás igénye tartott össze. Az MDF-ből vált ki a MIÉP és az MDNP, és több ismert képviselője csatlakozott más pártokhoz. A kereszténydemokrata, jobbközép párt az első választások óta folyamatosan veszít népszerűségéből, annak ellenére, hogy a mostani pártelnök, Dávid Ibolya az egyik legkedveltebb magyar politikus. Az MDF 2002-ben nem indul önállóan a választásokon, jelöltjei közös listán szerepelnek a Fidesszel, és az egyéni körzetekben is közös jelölteket indítanak.

Mozgalomtól a választási győzelemig

Az MDF története 1987-ben kezdődik. Ebben az évben tartották Lezsák Sándor költő és tanító lakitelki kertjében híres találkozójukat az ellenzékiek. Az MDF köréhez tartozók a demokratikus ellenzékkel párhuzamosan fejezték ki elégedetlenségüket a Kádár-diktatúrával szemben. Az MDF inkább nemzeti elkötelezettségű csoportja a választások idejére a legfőbb ellenfelévé vált a demokratikus ellenzékből alakult SZDSZ-nek.

1989 őszén döntötte el a már országosan szerveződő MDF, hogy párttá alakul. Az MDF támogatta a rendszerváltás utolsó parlamentjének MSZMP-vel szembeforduló képviselőit, akiket Király Zoltán vezetett. A mozgalomként induló szervezet első vezetője Bíró Zoltán volt, akit hamarosan Antall József váltott az MDF élén. Az MDF az egyik legaktívabb szervezet volt a nyolcvanas évek végén, egymást követték politikai kampányaik, megpróbálták például visszahívni az MSZMP keményvonalas politikusait, és időközi választásokra is készültek még 1990 előtt. A korai MDF-ben olyan politikusok működtek együtt, mint Csurka István és Szabó Iván, Csoóri Sándor és Szabad György, olyan emberek, akik ma már nem tudnának közös politikai program mögé állni.

A kilencvenes évek elejének két nagy pártja, az MDF és az SZDSZ nemcsak politikai ellenfelei voltak egymásnak, vetélkedésük az egész közéletet meghatározta, szembenállásuk kultúrharcot is jelentett. Megosztottságuk sokszor leegyszerűsödött a népi-urbánus, nemzeti-kozmopolita, keresztény-zsidó ellentét hagyományára, és ettől sokszor érzelmi kérdésekké váltak vitáik. Míg az MDF-et a szabad demokraták nacionalizmussal és antiszemitizmussal vádolták, az MDF nemzetellenesnek bélyegezte ellenfelét. Ez a sokszor torz ítéleteken alapuló  szembeállítás a médiaháború idején érte el tetőpontját, de azóta fokozatosan oldódni látszik a feszültség.

Antall József, Szabad György és a Független Jogászfórum képviseletében Kónya Imre vettek részt az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon az MDF később meghatározó politikusai közül. A Nemzeti Kerekasztal megállapodását az MDF aláírta szemben a Fidesszel és az SZDSZ-szel. A két liberális párt azt sérelmezte, hogy nem került bele a megállapodásba, hogy a köztársasági elnököt csak az új Országgyűlés megalakulása után választják meg. A Fidesz és az SZDSZ azt állították, hogy az MDF megegyezett az MSZMP-vel Pozsgay Imre gyors megválasztásáról. Közben az MDF hivatalos jelöltje az államfői posztra Für Lajos volt. Négy párt (FKGP, Fidesz, SZDSZ, MSZDP) elérte a 4 igenes szavazásnak nevezett népszavazás kiírását, ahol a köztársasági elnök választásának időpontját összekapcsolták három másik, a kommunista hatalom leépítésével összefüggő kérdéssel. Az MDF bojkottra szólította fel híveit. A "Nem megyünk el, nem szavazunk!" című MDF-kiáltvány szerint a 4 igenes népszavazás csak porhintés, a három kérdésről ugyanis már törvény döntött, a köztársaságielnök-választás elhalasztása pedig értelmetlen.

A választási kampányban az MDF szlogenje a "nyugodt erő" volt. A régi hatalommal szemben megértőbbnek mutatkozott, ugyanakkor jobban épített vallásos és nemzeti értékekre, mint a keményebb antikommunista retorikát használó SZDSZ vagy Fidesz. A választásokat az MDF nyerte, 24,72%-kal a listás szavazáson, és ezt az előnyt az egyéni körzetekben tovább növelte.

Antall-kormány

A választási győzelem után Antall József megalakíthatta a demokratikus, titkos és egyenlő választójogon alapuló szavazás utáni első felelős kormányt Magyarország történetében. Antall a KDNP-vel és az FKGP-vel kötött koalíciós szerződést. Az ország kormányozhatóságának érdekében az MDF külön paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-szel. A megállapodás értelmében csökkentették a 2/3-os törvények számát - a koalíciónak nem volt ekkora többsége -, és az SZDSZ kapta a köztársasági elnök jelölésének jogát. Göncz Árpád köztársasági elnök és a kormány, különösen személyesen Antall József között hamar megromlott a viszony. Politikai, hatásköri viták rontották el kapcsolatukat, és a két párt közötti vitákat tovább gerjesztette szembenállásuk.

Az MDF frakciója fokozatosan kezdett széthullani az első ciklus idején. A kormánytöbbséget ugyan végig sikerült megőrizni, de az FKGP kettéválása és az MDF-et elhagyó, illetve a pártból kizárt politikusok nagy száma fokozatosan csökkentette a koalíció erejét. A legnagyobb belső problémát Csurka István alelnök lázadása jelentette. Csurka már 1991-ben többször elmondta, hatalmas hibának tartja a paktum megkötését az SZDSZ-szel, Göncz Árpád alkalmatlan az elnöki posztra, és Antallnak sokkal keményebbnek kellene lennie vele szemben. 1992. augusztus 20-án jelentette meg tanulmányát a Magyar Fórumban "Néhány gondolat..." címmel. Csurka feladata ellátására alkalmatlan, beteg embernek nevezte Antallt, sérelmezte, hogy túl sok zsidó van a közéletben, és a régi elit megtarthatta befolyását. Az MDF sokáig nem tudott mit kezdeni Csurkával. Antall először kedves embernek nevezte, akinek álláspontja csak írói munkásságának a része, majd elhatárolódott tőle, végül pedig megszüntették az alelnöki tisztséget decemberben. Így nem kellett sem leváltani, sem megtartani vezetésben a külföldön is egyre kényelmetlenebbé váló politikust. Csurkát közben nemcsak az ellenzék vádolta antiszemitizmussal, de a párton belül is élesen támadták: Debreczeni József komplett náci ideológiai alapvetésnek nevezte a dolgozatot, de a pártegység megbontásáért megrovást kapott. Ekkor viszont Szabad György házelnök, Szabó Iván ipari miniszter, Katona Tamás külügyi államtitkár és Kulin Ferenc is kiálltak Debreczeni mellett. Időközben távozott az MDF-ből Pozsgay Imre szerveződő új pártjába Beke Kata oktatási államtitkár, és Torgyánhoz csatlakozott G. Nagyné Maczó Ágnes. 1993-ban végül kizárások sorozatával oldódott meg az ügy: Csurka és tizenegy társa új frakciót és pártot alapított MIÉP néven, de kizárták a jobboldali szárny legkeményebb kritikusait, például Debreczenit és Elek Istvánt is. A szintén jobboldali radikális, skinheadekkel együttműködő Király B. Izabellát is kizárták a pártból, éppúgy, mint Zacsek Gyulát, aki Piacpárt néven szervezett pártot. 1992 végén hiába alakult egy különbizottság Antall József vezetésével az MDF-en belül, hogy kibékítse a párt képviselőit, csak többek távozása után állt helyre a rend.      

Antall Józsefről már a választások után nem sokkal tudni lehetett, hogy súlyos beteg, de ő nem akart visszavonulni a politikától. 1993 elején újraválasztottak az MDF elnökének is. Antallnak az MDF radikálisai mellett a koalíciót felmondó Torgyán Józseffel is meg kellett küzdenie. Csurka és Torgyán ellen is kihasználta a III/III-as ügynökségről szóló vádat, lebegtetve, hogy besúgók voltak.
 
Az Antall-kormány egy sokat vitatott lépése volt 1993-ban, amikor a kabinet 7 tagja magánemberként megjelent Horthy Miklós újratemetésén. Ugyanebben az évben adta el a párt a Fidesszel együtt kapott székházát, amely a rendszerváltás utáni időszak első nagy politikai botránya lett, és nagy hatása volt a következő választásokra, bár az Állami Számvevőszék utólag teljesen szabályosnak találta az üzletet. 1993 december 12-én meghalt Antall József. Addigra sikerült megerősítenie a párt megmaradt részét, így a nagy stratégiai szervező elvesztése után nem bomlott tovább a párt. Boross Péter belügyminiszter lett a miniszterelnök, aki az MDF-be csak kevéssel Antall halála előtt lépett be. A párt elnökének Für Lajost választották, aki Lezsák Sándor visszalépése után egyedüli jelölt volt.

Ellenzékben is tovább szakad

1994-ben az MDF 11,73%-kal a harmadik helyet szerezte meg a választásokon. A legerősebb ellenzéki párt lett ugyan, de jelentősen meggyengült az előző ciklushoz képest. Az 1994-es önkormányzati választásoktól egyre szorosabb kapcsolatot kezdett kiépíteni a Fidesszel és parlamenti frakciójának 1997-es megszűnéséig a KDNP-vel. 1995-ben a három párt közösen jelölte köztársasági elnöknek Mádl Ferencet. Amikor a Horn-kormány lemondta az 1996-ra tervezett világkiállítást, az MDF tiltakozó aláírásgyűjtési akcióba kezdett, de nem írtak ki népszavazást az ügyben.

1996 tavaszán ismét kettévált az MDF-frakció. A pártelnöki posztért folyó küzdelemben az addigi elnök Für Lajos visszalépett, Lezsák Sándor Szabó Ivánnal vetélkedett. Lezsák győzelme után Szabó tizenhárom társával kilépett az MDF-ből, és megalapították az MDNP-t. Több, az első ciklusban befolyásos politikus ment Szabóékkal, például Kónya Imre, Katona Tamás, Jeszenszky Géza, Szabad György. Maradt azonban a volt miniszterelnök Boross Péter. A függetlenek közé ült át a szakadás után Für Lajos és a később a Fideszhez csatlakozó Salamon László. Az MDF-ben Szabó Iván helyett Demeter Ervin lett a frakcióvezető, aki viszont 1998-ban már a Fidesz-től kapott államtitkári széket, és 2000-ben csatlakozott is a legnagyobb kormánypárthoz.

Az MDF részt vett az FKGP és a Fidesz külföldiek földvásárlása elleni népszavazási kezdeményezésében, majd a választások előtt megállapodást kötött a Fidesszel. Az MDF-lista 10. helyét Pozsgay Imre kapta, aki addigra feloszlatta pártját, az NDSZ-t. Pozsgay kedvéért meg kellett változtatni az MDF alapszabályát, amely addig tiltotta, hogy volt MSZMP-tagok a párt képviselőjelöltjei legyenek. Pozsgay azonban nem jutott be így sem a parlamentbe. 

Békejobb és Fidesz-lista

A Fidesszel kötött választási szövetség kulcsfontosságú volt az MDF-nek, enélkül 1998-ban nem jutott volna be a parlamentbe. A párt ugyanis nem érte el a bejutáshoz szükséges legalább 5%-os küszöböt a listás szavazáson, mindössze a szavazatok 2,83%-át szerezte meg. Így csak egyéni jelöltjei jutottak be a parlamentbe, akik mind a Fidesszel közös jelöltként indultak a választásokon. Az MDNP egyéni jelöltjeivel sem szerzett mandátumot, bejutott viszont a korábban kivált és 1994-ben a parlamentből kimaradt MIÉP.

A Fidesz először az MDF-fel kötött koalíciós megállapodást 1998 tavaszán. Az MDF az igazságügyi tárcát kapta, élére a párt Dávid Ibolyát jelölte. Dávid 1998 őszén Göncz Árpáddal folytatott vitájával hívta fel magára először a figyelmet, amikor nem volt hajlandó aláírni az államfő kegyelmi határozatát Kunos Péter bankár ügyében.

1998 őszén az MDF vezetősége úgy döntött, hogy a választási kudarc után tisztújításra van szükség. Lezsák Sándor úgy érezte, összehangolt támadássorozat indult ellene, amit kívülről szerveznek, de a pártban lévő kollaboránsok is részt vettek benne. Lezsák politikai kérdésekben is magára maradt. Amikor a parlament arról döntött, hogy használhassák-e a NATO gépei Magyarország légterét Jugoszlávia bombázásához, akkor pártjából egyedül a kormány ellenében nemmel szavazott. Többen támadták akkor is, amikor egy október 23-i ünnepélyen a bevásárlóközpontokat a szovjet tankokhoz hasonlította.

1999-ben a párt elnökének Dávid Ibolyát választották. Még ebben az évben Dávid megkísérelte az MDF-et kihozni a Fidesz árnyékából, és a nagyobb kormánypárt mellett egy második jobboldali tömb kialakításának szervezésében vett részt. A Békejobb nevű szerveződésben az MDF mellett a korábbi szakadár MDNP és a Vállalkozók Pártja vett részt. Az összefogás megosztotta az MDF-eseket is, és a Fidesz kifejezetten rosszallással tekintett a szerveződésre.
 
A Békejobb nevében még 2000-ben is többször szembe került egymással a Fidesz és az MDF, bár minden konfliktus az MDF meghátrálásával végződött. Először a háromhetenkénti parlamenti ülés ellen tiltakozott az MDF, kéthetenkénti ülést javasolva. Később nem akarták megszavazni a kétéves költségvetést, de végül az ország érdekeire hivatkozva Dávid Ibolya ezt is elfogadta. Komoly szerepe lehetett az MDF-nek abban, hogy Torgyán József nem lett államfő, ugyanis az MDF nyilvánvalóvá tette, nem fognak a kisgazda elnökre szavazni. Komolyabb feszültséget okozott a koalícióban, amikor a Békejobb jelölteket indított a székesfehérvári és a dabasi időközi választásokon. A jelöltek végül a második forduló előtt visszaléptek a Fidesz-FKGP jelölt javára, de az első fordulóban elszedett százalékok miatt a Fidesz vezetői dühösek voltak. Pusztai Erzsébet MDNP-elnöknek például a Békejobb miatt kellett távoznia az egészségügyi minisztérium államtitkári posztjáról.

Hosszas viták után az MDF fokozatosan kihátrált a Békejobból, és elkezdődtek a tárgyalások a Fidesszel a választási együttműködésről. Hosszú egyeztetések, kibékíthetetlennek tűnő követelések után Dávid Ibolya és Pokorni Zoltán megkötötték a megállapodást. E szerint a két párt közös listán indul, és az MDF egyéni jelöltjei is közös jelöltek lesznek, de az MDF saját frakciót alakíthat a választások után. A Fidesz-MDF lista második helyét kapta Dávid Ibolya, Orbán Viktor mögött.

A megállapodásnak állítólag készült egy titkos záradéka is, amely kijelölte, hogy az MDF hol kit jelöljön az egyéni választókerületekben. A megállapodásnak ez a része nyilvánosságra került, és felháborította az MDF elnökségének több tagját. Szerintük etikátlan volt a pártvezetéstől előre leosztania jelölteket, és sérelmezték hogy a listán olyanok is szerepeltek, akik nem MDF-esek, például a volt kisgazda PHARE-miniszter, Boros Imre. A Fidesz később közleményben azt mondta, hogy a megállapodás nem valós, tévedésből került nyilvánosságra. A tárgyaláson részt vevő Hende Csaba is azzal nyugtatta meg pártját, hogy ez csak egy elvi lehetőséget tartalmazott, amelyről még nincs megállapodás. Ettől függetlenül a közelmúltban kiderült, Boros Imre valóban ott fog indulni közös jelöltként, ahol ezt a kikerült dokumentum is jelezte.

A többi párt története

A Fidesz lehet az első ismétlő a rendszerváltás után

Az FKGP történelmi mélypontról indul, és magányosabb, mint valaha

A MIÉP inkább belülről támogatná a polgári kormányt

Az MSZP újra szociális biztonságot ígér, míg ellenfelei a Bokros-csomagot emlegetik

Az SZDSZ a küszöbbel versenyez, de az MSZP-vel kormányra is kerülhet

Ajánlat:

Az MDF honlapja

Dávid Ibolya honlapja