Medgyessy: a taktikus bürokrata

Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a háttérben tud igazán sikereket elérni. Ügyes kompromisszumokkal, kis húzásokkal tud előretörni, állandó taktikája a félig-meddig kívülmaradás. Miközben sohasem volt tagja az MSZP-nek, volt már pénzügyminiszter, és most miniszterelnök-jelölt a párt támogatásával. Nem karizmatikus személyiség, és nem jó szónok, de karrierjét jó diplomáciai érzékével évtizedek óta sikeresen szervezi.

Medgyessy Péter úgy lett miniszterelnök-jelölt, hogy nem tagja az őt jelölő pártnak. A rendszerváltás óta kint és bent is van a politikában: folyamatosan tesz róla, hogy számon tartsák, de a napi ügyekbe, a politikai viharokba közvetlenül sohasem száll be. Hiába hívták többször is képviselőnek, csak biztosra ment: a rendszerváltás óta csak olyan pozíciókat fogadott el az MSZP-től, ami biztos vezetővé tette úgy, hogy a párt belső életében, vitáiban ne kelljen részt vennie. Mindeközben stabilan tartja a magánszférában is gazdasági pozícióit, megfelelő hátteret biztosítva, hogy bármikor vissza tudjon vonulni. Eddig kétszer, 1989-ben és 1998-ban jelentette be: végleg kiszáll a politikából.

Medgyessy egyik biztos módszere a hatalom felé vezető úton, hogy csak nagyon ritkán mond egyértelmű véleményt bármiről is, mindig óvatosan, a középutat keresve fogalmaz. Amikor például a globalizáció kihívásairól kérdezték azt mondta: menjünk el dolgozni sok pénzért a multikhoz, de McDonald’s helyett ebédeljünk hagyományőrző kiskocsmákban.

Örökké kompromisszumot kereső, bizonytalankodónak tűnő megszólalásai miatt személyiségére épülő kampányra teljesen alkalmatlan, nehezen beszél tömeg előtt. Az apparátus mozgatása, a munka megszervezése a kihívás neki, ez érdekli, és ezt szereti csinálni. Ezt bőven volt ideje megtanulni az elmúlt évtizedekben, hiszen húsz évig dolgozott az államigazgatásban: 1966-tól 1987-ig volt a Pénzügyminisztérium munkatársa.

Medgyessy a közgazdasági egyetem elvégzése után, 1966-tól a Pénzügyminisztériumban dolgozott, egyre magasabb beosztásokban. 1987-ben pénzügyminiszter volt, majd egy év múlva már miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltás után egy időre befejezte politikai pályafutasátá, és bankelnök lett. 1994-ben az MSZP győzelmekor az állami Magyar Fejlesztési és Kereskedelmi bank élére került, majd a Horn-kormány utolsó két évében (1996-98) pénzügyminiszter volt. 1998-ban újra egy magánbankot vezetett, míg 2001 nyarán az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé választotta.

Polgári szociáldemokrata

Medgyessy a mostani választásokra újra felfedezte múltját, az elmúlt hónapokban különösen szívesen beszélt erdélyi nemesi gyökereiről, lelkész nagyapjáról, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvarában deákoskodó őséről. Szülei 1940-ben költöztek Erdélyből Budapestre, mert apja a Közellátási Minisztériumban kapott munkát. Medgyessy két évvel később született. 1947-ben Bukarestbe költöztek, ahol apja kereskedelmi tanácsos volt. Itt tanult meg Medgyessy románul és franciául. Francia kapcsolatai azóta is különösen jók: megkapta Párizsban a Becsületrendet, és 1990-94-ben egy francia bank magyarországi részlegének, a Paribas Magyarországnak elnök-vezérigazgatója volt. 1951-ben az apja elvesztette minisztériumi állását, és Medgyessy szerint túlságosan polgári gyökerei miatt nem lehetett 1961-ben egyetemista sem. Első próbálkozásakor 1 ponttal maradt le a közgazdasági egyetemről, de 1962-ben már felvették. Származására később is sokat hivatkozott Medgyessy: szerinte ezért választotta Kádár János és Grósz Károly 1988-ban helyette a munkás származású Németh Miklóst miniszterelnöknek. Mindezek ellenére a magát szociáldemokratának valló Medgyessynek sohasem volt gondja a hatalommal: 1965-ben, még egyetemistaként belépett az MSZMP-be. 1999-ben ezt azzal indokolta, hogy hitt abban, belülről lehet javítani a rosszul működő rendszert. Megszűnéséig a párt tagja maradt, sőt, a nyolcvanas évek végén a Központi Bizottságba is bekerült. Utóbbi miatt érintett az ügynöktörvényben: hozzáférhetett a III/III-as jelentésekhez. Medgyessy állítja, sohasem érdekelték ezek a papírok, nem is nézett beléjük. A rendszerváltás idején bejelentette, nem indul a választásokon, a magánszférában szeretne dolgozni. A választások előtt azt remélte, az SZDSZ fogja hívni, többször is nyilatkozta, hogy a szabad demokraták gazdasági programja tetszik neki a legjobban.

Kormányirodákban a szocializmus végéig

Medgyessy 1966-ban, szinte azonnal az egyetem elvégzése után, egy professzora támogatásával került a Pénzügyminisztériumhoz. Fokozatosan végigjárta az intézmény hivatali ranglétráját, és 1972-ben doktori címet is szerzett. Főnökeivel, a korszak két meghatározó pénzügyminiszterével - Faluvégi Lajossal és Hetényi Istvánnal - nagyon jó viszonyban volt, évtizedekig konfliktusok nélkül növekedett hatalma az apparátusban. Fiatal közgazdászként nagy reményeket fűzött az 1968-ban induló reformokhoz, de ezek bukása után sem ment el a kedve a minisztériumi munkától. 1986 decemberében lett először pénzügyminiszter.

Mindössze egy évig maradt a posztján, de ebben az időben több nagyon fontos intézkedést hozott. Ebben az évben vezették be a lényegében ma is működő áfarendszert, és a személyi jövedelemadót. Medgyessy szerint az utóbbiért járó dícsőséget akkori beosztottja, Kupa Mihály lenyúlta. Medgyessy szerint ez volt élete egyik legjobb időszaka, büszke arra, hogy szerinte komoly szerepe volt a rendszerváltás gazdasági előkészítésében. Ő vezette Magyarország belépését a Világbankba és a csatlakozást a Nemzetközi Valutaalaphoz. Magyarország volt az első népi demokrácia, amelyik csatlakozott ezekhez az intézményekhez. Medgyessy utólag romantikus partizánakcióként emlékezett vissza rá, azt állította például, hogy sokáig csak mutogatni mertek a minisztériumban a csatlakozás előkészítéséről, mert féltek, hogy KGB lehallgatja őket. A Szovjetunió korábban már diplomáciai úton megakadályozta Magyarország belépését.

Medgyessy jobban tarthatott Grósz Károly miniszterelnöktől, mint a KGB-től, mert ekkor hozta meg élete egyik legvitatottabb döntését is: megszüntette a Pénzügykutató Intézetet. A Pénzügykutató jelentései - különösen a Fordulat és reform című - túlságosan ellenzéki volt az MSZMP vezetőinek, Grósz Károly személyes kérése volt Medgyessyhez, hogy oszlassa fel az intézményt. Az Intézet munkatársa volt több olyan személyiség, akik a rendszerváltozás után is fontos közéleti szerepük maradt: Kupa Mihály, Matolcsy György, Surányi György, Bokros Lajos, Lengyel László. "Butaságot csináltam" - nyilatkozta többször is az Intézet megszűntetéséről. Ez az egyetlen pont Medgyessy életében, amiről mindig is szégyenkezve nyilatkozott, és azon kevés esetek egyike, amikor nem tudott ügyes kompromisszummal megoldást találni egy kihívásra. Utólag elismerte, politikai döntést hajtott végre, de akkor az apparátus racionalizálásával magyarázta a döntést. Ha nem hajtja végre Grósz kérését, valószínűleg kettérört volna karrierje a pártban, és Medgyessy sokáig egyáltalán nem bízott a rendszerváltásban. Egy év múlva a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes lett.

Németh Miklós miniszterelnöksége csalódást jelentett Medgyessynek, mert ő is esélyes volt a posztra. 2001-ben az MSZP-ben megismétlődött az 1988-ban az MSZMP-ben kialakult helyzet: mindkét alkalommal mindketten szóba kerültek miniszterelnök-jelöltként. A csalódás ellenére Medgyessy kifejezetten szerette a Németh-kormányt, ami szerinte az elmúlt 50 évben Magyarország legjobb kormánya volt. Két komoly konfliktusa volt Németh Miklóssal. Medgyessy határozottan ellenezte a világútlevél bevezetését, mert attól tartott, hogy túl sok valuta folyik ki az országból a tömeges kiutazással. Habár Medgyessy még lemondással is fenyegetőzött, rá jellemző módon a nyilvánosság előtt mindig óvatosan fogalmazott a konfliktusról: "Némethben a politikus, bennem a gazdasági szakember volt az erősebb." Az eleganciára és a stílusra mindig kényes Medgyessy a nyilvánosság előtti visszafogottságát később is megtartotta: 1996-ban, amikor másodszor lett pénzügyminiszter, megígérte Horn Gyulának, hogy sohasem fogja a sajtónak kritizálni őt.

A bős-nagymarosi gátépítéskor is erősebb volt Medgyessyben a pénzügyi szakember, mint a politikus: az országos tiltakozás ellenére szerette volna az építkezés folytatását, mert attól tartott, túl drága lenne leállítani a gátépítést. A Németh-kormány végül leállította a munkát. Medgyessy 1996-ra tanult a két esetből, és úgy döntött, politikus is lesz, és a közvélemény igényeit figyelembe véve nyilatkozik. Pontosan ezért nem értett teljesen egyet akkoriban elődje, Bokros Lajos politikájával: szerinte Bokros stílusával volt a fő baj, túlságosan agresszívan, érzéketlenül tárgyalt a csomagjáról. Ő úgy érezte, kellő rafinériával, a közvélemény számára elfogadhatóbb módon folytatta a stabilizációs programot.

1989 nyarán Nagy Imre temetésén Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt ő is díszőrséget állt a miniszterelnök koporsójánál. A rendszerváltás idején szokásához híven kerülte a nyílt konfliktushelyzeteket és a határozott állásfoglalásokat. "Óvatos reformer és nem forradalmár vagyok" - mondta magáról. Az MSZMP utolsó kongresszusán azonban már nem működött együtt a reformkommunkistákkal: a kongresszust szabadidőruhában a karzatról figyelte, jelen volt ugyan, de csak kívülállóként. Azt mondta, nem lép be az MSZP-be, mert szerinte még egy ideig nem újulhat meg eléggé a párt. Így a választásokon függetlenként induló Németh Miklóssal együtt nem segített az MSZP-nek a kampányban, amiért a párttagok megsértődtek rá. Ezért a kívülmaradásáért akadályozta meg az MSZP-frakció 1994-ben, hogy kinevezzék ipari miniszternek, viszont pont ennek a kívülállóságnak köszönhette 2001-es miniszterelnök-jelöltségét. Medgyessyre jellemző, hogy hosszú távon kivár inkább, visszavonul, majd az igazán nyerő pozícióba visszatér. 1998-ban például az MSZP-lista első öt helyének egyikét ajánlották fel neki, de akkor, mint a rendszerváltás idején, bejelentette, végleg visszavonul. Így nem lett belőle ellenzéki képviselő - sőt, sohasem volt képviselő -, de a lista biztos első helyén tért vissza a politikába.

Horn Gyula ajánlatai

1990-94 között Medgyessy politikai kapcsolatait a gazdasági életben hasznosította. Egy francia bank befektetési tanácsadással foglalkozó budapesti irodáját vezette az Antall-kormány alatt, de informális kapcsolatai megmaradtak az MSZP vezetőivel. Amikor 1994-ben a szocialisták megnyerték a választásokat, Horn Gyula felkérte Medgyessyt, hogy vezesse az ipari és kereskedelmi minisztériumot. Medgyessy sokáig hezitált: korábban is visszautasított minden középszintű státust, és nem akart egy kevésbé jelentős miniszter lenni. Erről árulkodik, hogy azt mondta, azért mondott végül igent Hornnak, mert az EU-csatlakozás előkészítése miatt mégis fontos szerepet vállalhat. Azonban mégsem lett miniszter 1994-ben: az MSZP-frakció Pál Lászlót akarta helyette, aki ellenzékben is kitartott a szocialisták mellett. Medgyessy a rádióból értesült, hogy mégsem lesz miniszter, és ezért nagyon megsértődött Horn Gyulára. Az úriemberség, a megfelelő stílus mindig nagyon fontos érték volt Medgyessy számára, az eleganciát értékeli, ahogy ezt többször is elmondta. Ez a társadalmi életben is fontos számára, olyan nem politikai szervezetek vezető tisztségeit vállalta el az utóbbi években, mint például a Magyar Golfszövetség, Magyar Bankszövetség vagy Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. Az ő szóhasználatával élve a rafinériát, a puhább megoldásokat szereti. Irtózik az olyan arculcsapások adásától is, mint amilyen az volt, hogy elfelejtették értesíteni, mégsem lesz miniszter.

Horn kárpótlásul három státust ajánlott neki: a párizsi nagykövetséget, az ÁPV Rt. elnöki posztját és a Magyar Fejlesztési és Kereskedelmi Bank vezetését. Medgyessy az utóbbit választotta, azzal a feltétellel, hogy kibővítik a bank hatáskörét. Medgyessy általában előzetes ígéreteket kér, mielőtt elfoglal egy új posztot: mindkét pénzügyminisztersége előtt kikötötte, hogy minden emberét, államtitkárait is ő választhatja meg, miniszterelnök-jelöltként is ragaszkodott ahhoz, hogy saját stábja legyen, és bizonyos hatásköröket átvehessen a pártelnöktől. A saját emberekhez azért ragaszkodik mindig, mert szerinte a sikeres munkaszervezés kulcsa, hogy megfelelő kapcsolata legyen az apparátussal, ezt még pénzügyminisztériumi beosztottként tanulta meg.

1994-től 1996-ig volt MFKB-elnök. A bankban komoly reformokat akart véghezvinni, szervezetileg szét akarta választani a privatizációs és a fejlesztési területeket. Ezt nem tudta befejezni, mert 1996-ban mégis miniszter lett: újra a pénzügyi tárcát kapta meg, Bokros Lajos lemondása után.

Horn félt felkérni miniszternek, mert attól tartott, a sértődött Medgyessy élből elutasítja. Kovács László vállalta, hogy megkeresi Medgyessyt, sőt ő javasolta Hornnak, hogy Járai Zsigmond vagy Suchman Tamás helyett Medgyessy legyen Bokros utódja. Medgyessy végül jó választásnak bizonyult Horn szempontjából, mert vele volt a legkevesebb konfliktusa három pénzügyminisztere közül. Medgyessy ügyes taktikusként viselkedett Hornnal: ha kellett, visszalépett, nem sértődött meg elhamarkodott kijelentései miatt. Medgyessy egyébként sem szereti a konfliktusokat, kritikusai szerint kifejezetten puha ember. Amikor például Horn megígérte a 65 év felettiek ingyenes utazását, úgy védekezett, hogy három hónapig kerülte azokat a helyzeteket, ahol szóba kerülhetett volna a kérdés. Ennek ellenére Medgyessy végül engedett ebben az ügyben. Felfelé mindig óvatos volt, de ahol ő vezetett, ott határozott maradt. 1996-98-ban államtitkárának például nem engedte meg, hogy helyettesítse őt a kormányüléseken, holott ez általános gyakorlat.

Medgyessy büszkén szokott visszaemlékezni miniszterségére: legfontosabb eredményének azt tartja, hogy sikerült az inflációt 28-ról 14%-ra mérsékelni, és megszületett a törvényi alapja a egyes típusú nyugdíjbiztosításnak.

Utolsó miniszteri döntése volt, hogy nem sokkal a választások előtt a kormány nevében garanciát vállalt a 4-es metró megépítésére. Az Orbán-kormány felmondta a mostani kormány szerint etikátlanul, a parlament megkerülésével kötött szerződést. Hosszú pereskedés után a bíróság a közelmúltban mondta ki, Medgyessy akkori szerződése nem kötelezhette a kormányt, mert az országgyűlés nem hagyta jóvá a költségvetési pénz odaígérését.

Második kilépés és a nagy visszatérés

1998-ban Medgyessy újra bejelentette, végleg visszavonul a politikától. Szó volt róla, hogy visszakerül az MFKB-hez, de végül félve, hogy egy új kormány elküldheti, inkább újra a magánszférát választotta. Amikor pénzügyminiszter lett, okulva Bokros Lajos botrányából, nem vette fel a banktól járó többmilliós végkielégítést, de kikötötte, ha nem lesz miniszter, felveheti a pénzt. 1998-ban azonban mégis lemondott a pénzről, mint mondta, egy botrány akkor sem jött volna jól neki, hiába ígérte hivatalosan, nem politizál többet.

Az Intereurópa Bank vezérigazgatója lett a Horn-kormány bukása után, és második feleségével közösen tanácsadócéget alapított Medgyessy Consulting néven. Utóbbi üzleteihez felhasználta politikai kapcsolatait, megtartva az 1989 vége óta tartó ingázását a politika és az üzlet között. Egyik nagy vihart kavart üzlete volt, amikor az V. kerületi szocialista képviselőknél lobbizott a Gresham-palotát felújítani szándékozó Gresco Rt. érdekében. A képviselők a Grescónak adták az üzletet, és Medgyessy 30 millió forintot keresett a közvetítésen. Kisebb üzletet kötött a pécsi, szintén szocialista önkormányzati képviselők meggyőzésekor egy másik befektető érdekében.

1999 végén Medgyessy még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy nem fog hivatalból politizálni, de rendszeresen tett politikai nyilatkozatokat. Igyekezett mindig kiegyensúlyozott maradni, a középútról, óvatosságról beszélt minden alkalommal. "Sem jobbról, sem balról, hanem objektívan nézem a kormányt, amelynek vannak hibái, de helyes döntései is" - mondta például az Orbán-kormányról. "A MIÉP-ben és a Munkáspártban is vannak értékes emberek" - mondta, ha a szélsőségekről kérdezték.

Medgyessyt ellenfelei rendszeresen vádolták, hogy csak válságkezelésben jeleskedik, és ott is problémát akar megoldani, ahol nincs ilyen. Medgyessy valóban pesszimistábban látja az ország helyzetét, mint a derűsebb képet festő Fidesz. 1999-ben például azt jósolta, 2000-re újra csak egy szigorú költségvetés mentheti meg az országot a túlköltekezéstől. A késő Kádár-korszak nagy eladósodásának réme napjainkig meghatározza gazdasági gondolkodását: a legnagyobb veszélynek az állam túlköltekezését látja. Nem értett egyet a minmiálbér 40 000 forintra emelésével sem, szerinte a fogyasztás visszafogásáról is gondoskodnia kell az államnak.

Medgyessy Pétert akkor kereste meg újra az MSZP, amikor belső vitái nagyon súlyosan megosztották a pártot. Korábban már elvállalta, hogy ő vezeti a párt gazdasági programjának megírását, lebegtetve, esetleg mégis visszatér a politikába, de megmaradva a szakértői szerepben. Már 2000 végén akartak a szocialisták miniszterelnök-jelöltet állítani, de a párt két fő szárnyra szakadt. Horn Gyula és köre Kovács Lászlót akarták jelöltnek, míg Nagy Sándorék Németh Miklóst támogatták. A pártban azonban még mindig erős volt a Németh iránti ellenszenv, mert a legnagyobb bajban hagyta cserben a pártot, és külföldről hazatérve akart rögtön az élre törni. Kovács jelöltségét pedig azok ellenezték, akik új embereket, új hatalmi központot akartak a pártban. A kompromisszumot az örök kompromisszumok embere, Medgyessy hozta. Medgyessy kívülről jött, mint Németh, de kapcsolatai sohasem sorvadtak el a párttal, és még a kormányzati munkában is szerepet vállalt. Jó volt a viszonya Horn és Kovács köreivel, de elég független volt tőlük ahhoz, hogy a párt belső ellenzéke ne az előző vezetést lássa benne. Medgyessy jelölése 2001 június 7-én dőlt el hivatalosan. Medgyessy saját csapatot alapíthatott, tízek társasága néven, és nem lépett be a pártba, jelezve, ő még mindig független. Az Intereurópa Bank vezetéséről lemondott ugyan, de tanácsadó cége tovább működik: szokásához híven most sem bíz semmit a véletlenre, biztosítja magának, hogy bármikor újra kiszállhasson a politikából.

Ajánlat:

Az [origo] portréja Orbán Viktorról

Medgyessy Péter oldala

Medgyessy Péter cégének a honlapja

Az MSZP oldala