Az igazgató lemondott, a beteg hét és fél évet kapott

Hálós ágyában megégve lelte halálát a törökszentmiklósi pszichiátriai otthon egyik ápoltja. A rendőrség csak a pszichiátriai betegek jogaival foglakozó civil szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért nyomására indított vizsgálatot az otthon vezetőivel szemben, ám az ügyet bűncselekmény hiányában 2001 decemberében lezárták. A hatóság álláspontja szerint az eset előtt nem szabályozták pontosan a hálós ágyak használatát, ám a Szociális és Családügyi Minisztérium már 1997-ben betiltotta ezeknek a használatát. Egy évvel az eset után, tavaly decemberben az igazgató egészségügyi okokra hivatkozva lemondott.

Fotó: Magyar Hírlap
Tavalyelőtt decemberben hálós ágyában égett meg egy férfi a törökszentmiklósi pszichiátriai otthonban. A rendőrség ugyan indított nyomozást foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, ám azt bűncselekmény hiányában lezárta. A hatóság 2001 decemberében azért szüntette meg az eljárást, mert álláspontjuk szerint az ágyak használatáról egyértelműen rendelkező pszichiátriai kollégiumi állásfoglalás csak hónapokkal a tragédia után született meg, és annak visszaható hatálya nincs.

A Magyar Hírlap információi szerint a hálós ágyak használatát pontosan körülíró hivatalos rendelkezés már jóval korábban is létezett.

A Szociális és Családügyi Minisztérium gondozásában megjelenő Módszertani füzetek című kiadványban publikáltak alapján már 1997-ben betiltották ezeknek az ágyaknak a használatát, a 2001 tavaszán megjelent számuk pedig úgy fogalmaz: a korlátozó intézkedés lehetséges eszközei közé nem sorolhatók a hálós ágyak.

A minisztérium állásfoglalása szerint ezek a kiadványok ugyanolyan hatállyal rendelkeznek, mint a Pszichiátriai Szakmai Kollégium állásfoglalásai, amelyekre hivatkozva a szolnoki kapitányság megszüntette a vizsgálatot.

A szolnoki nyomozók szerint az egészségügyi törvény nem fogalmaz elég egyértelműen a korlátozó eszközök használatát illetően, noha eredetileg nem is vizsgálták volna az intézet vezetésének felelősségét, erre a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnek (TASZ) külön kellett felhívni a kapitányság figyelmét.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum alelnökének, Pető Katalinnak az a véleménye, hogy már az 1997-es egészségügyi törvény is világosan fogalmaz a hálós ágyak használatát illetően. Ám a később - de még a törökszentmiklósi eset előtt - született szociális jogszabályok is foglalkoznak a személyes szabadság korlátozásának kérdésével. A különböző törvényi előírások kimondják: korlátozást csak a beteg - saját magát vagy társait - veszélyeztető magatartása esetén, átmenetileg lehet alkalmazni. A szabályok azt is egyértelműen előírják, hogy a korlátozott beteget nem szabad felügyelet nélkül hagyni, és hogy minden alkalommal jegyzőkönyvet kell felvenni az intézkedésről.

Nem a 35 éves férfi halálát követelő volt az egyetlen tűzeset, amely 2000 decemberében a törökszentmiklósi otthonban történt. A tragédia után néhány nappal többször is felcsaptak a lángok az egyik szobában, ám akkor senki sem sérült meg. A rendőrség ezután vette őrizetbe az otthon egyik lakóját, Lakatos Melindát.

Melinda tizenéves kora óta pszichiátriai otthonban lakik, mivel a lánynak komoly magatartási problémái vannak, és szülei már kiskorában börtönbe kerültek. Tinédzser korától vonzották a lángok, ellátása során kétszer is okozott tüzet egészségügyi intézményben, egyszer a szolnoki, egyszer a debreceni kórházban, ám emiatt egyszer sem marasztalták el.

Amikor a lány a szentmiklósi halálos tűzeset után kétszer is megpróbálta felgyújtani az otthont, a szolnoki kapitányság úgy érezte, eljött a cselekvés ideje. Melindát őrizetbe vették, majd 2001 decemberében a Szolnoki Megyei Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletében bűnösnek találta, és nem jogerősen hét és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

Melindát több pszichiáter is megvizsgálta, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmekórtani Intézetben (IMEI) is járt. Az orvosok ugyan súlyos magatartászavart állapítottak meg nála, ám úgy ítélték, Melinda tisztában volt tetteinek következményével, ezért felelősségre vonható. A lapunknak nyilatkozó egyik pszichiáter közölte, Melinda beszámíthatóságát az is bizonyítja: amikor a lánynak érdeke fűződött ahhoz, hogy jól viselkedjen, együttműködött az őt kezelő intézetek dolgozóival, míg máskor teljességgel kezelhetetlen volt.

A jogvédő szervezetek szerint elképesztő, hogy a hatóság nem vonja kérdőre az igazgatót, aki 2001 decemberében egészségügyi okokra hivatkozva mondhatott le pozíciójáról, miközben a tüzet gyújtó elmebeteg férfi ellen vizsgálat indult.

Az esetet kivizsgáló három civil szervezet közül a Társaság a Szabadságjogokért és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum illetékesei szerint a törökszentmiklósi otthonban a törvényi kötelezettségek egyikének sem tettek eleget, ezért álláspontjuk szerint az vezetés felelőssége egyértelmű. Törökszentmiklóson a hozzá nem értés miatt az is előfordulhatott, hogy két ápoltat zártak ugyanabba a hálós ágyba, s az egyik beteg kinyomta társának szemét. A rendőrség akkor az otthon egyik dolgozójának hanyagságát sem állapította meg.

Az esetet a TASZ és a SOTERIA mellett vizsgáló Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum nevű civil szervezet elnökhelyettesének, Pető Katalinnak véleménye szerint Magyarországon ugyan előremutató, progresszív a szabályozás a pszichiátriai betegek védelmére, ám a törvények betartását nem ellenőrzik megfelelően és a visszaéléseket alig szankcionálják. Álláspontja szerint ugyan az elmeszociális otthonokban érezhető a pozitív változás, ám a megfelelő számú személyzet hiánya miatt még mindig alkalmazzák a végső esetre fenntartott korlátozó intézkedéseket is. Úgy véli, jól jellemzi a pszichiátria betegek körül kialakult érdektelenséget, hogy a civil szervezetek által kezdeményezett szakmai egyeztető fórumokon a kormányzat képviselői alig vagy egyáltalán nem jelennek meg. Sajnálatosnak tarja, hogy hazánkban az elmeszociális otthonok végállomást jelentek a pszichiátriai betegek számára, az intézetekből az ápoltak a legritkább esetben tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Pető Katalin pszichiáter főorvos szerint itthon még nem terjedt el az otthoni betegeéllátás, pedig ez a kezelési mód lényegesen kisebb terheket ró az egészségügyi és szociális intézményekre és így a társadalomra is.