Seuso-ügy: mégis gyilkosság történt

Huszonkét évvel Sümegh József eddig öngyilkosságként kezelt halála után az ORFK elismerte: 1980 decemberében a sorkatona gyilkosság áldozata lett - írja a Népszabadság. Halála közvetlen összefüggésbe hozható a Seuso-kincsek néven ismert római kori leletegyüttes eltűnésével. Az Országos Rendőr-főkapitányság azonosította az ügy több kulcsszereplőjét. A milliárdos értékű ezüsttárgyak egy része külföldre került, a nyomozók azonban bíznak benne, hogy a kincsek néhány darabja még Magyarországon van.

Vukán Béla alezredes, az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatósága műkincsvédelmi egységének vezetője nem árulhata el a Népszabadságnak, hogy mitől változott meg a rendőrség álláspontja. Úgy fogalmazott: amikor 2000 októberében "állampolgári bejelentés" alapján újra elrendelték a nyomozást Sümegh József halála ügyében, immár emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt, minden korábbinál alaposabb elemzésnek vetették alá az 1980-as helyszíni szemlén készített jegyzőkönyveket, fotókat, és a "tetthely megszólalt". Emellett egy biztonsága érdekében meg nem nevezett állampolgár 2000 őszén olyan összefüggéseket tárt a nyomozók elé, amelyek az elmúlt húsz év nyomozati anyagának átértékelésére késztették a rendőrséget.

Amikor 1980. december 17-én, a Polgárdi közelében lévő kőszárhegyi kőbánya robbantáshoz készülődő bányászai megtalálták az omladozó Borbély-pincében Sümegh József felakasztott holttestét, a katonai ügyészség rövid úton lezárta az ügyet. Sümegh leszerelés előtt álló sorkatona volt, ezért kellett (volna) a katonai ügyészségnek tisztázni halálának körülményeit. Csakhogy a katonai ügyészeknek az akkori vizsgálatokról fennmaradt jegyzőkönyvek és a helybéliek elmondása szerint még az sem tűnt fel, hogy a felázott talajon látható nyomok szerint néhány nappal korábban hárman gyalogoltak a Borbély-pince irányába, vissza azonban már csak ketten.

Az eddigi tanúvallomások alapján a rendőrség arra következtet, hogy Sümegh 1975-ben vagy 1976-ban találta meg a kincseket, és néhány darabot még az előtt eladott, hogy bevonult volna a seregbe. Több katonatársának, köztük tiszteknek is eldicsekedett azzal, hogy milyen értékes tárgyakra bukkant, az érintettek közül azonban ma már senki nem emlékszik (vagy legalábbis nem akar emlékezni) a huszonkét évvel ezelőtt történtekre. Hallgatnak azok a műkereskedők is, akiket a rendőrségnek sikerült megtalálnia, és akik a nyomozók birtokában lévő kis számú, de pontosnak tűnő bizonyíték szerint annak idején találkoztak és üzleteltek Sümegh Józseffel - írj a Népszabadság.

A rendőrség most a leginkább arra a kérdésre keresi a választ, hogyan kerültek a Seuso-kincsek hamis származási okmányokkal Svájcba? Egyelőre csak annyit tudni biztosan, hogy először 1980 és 1982 között tíz Seuso-tárgy bukkant fel Svájcban, majd 1987–89 között további négy.

Korábban:

Zsákutcába jutott a Seuso-kincsek utáni nyomozás